A happy, little accident [HU]

Szenvedés

36. rész

Hermione szemszöge:

Mézédes volt.

Ajkai óvatosan, mégis határozottan tapadtak az enyéimre, mire ösztönösen visszacsókoltam. Egyik kezével átölelte a derekam, másikkal a hátamat tartotta. Én bal ujjaimat a hajába vezettem, jobb kezemet pedig a tarkójára tettem.

Egyikünk sem tudta, mit művelünk. Kívűlről nyugodt és boldog embereknek tűnhettünk, miközben az eddiginél is nagyobb vihar sújtott le a bennünk háborgó tengerekre.

Az érzés villámcsapásként ért. Szemeim kipattantak, és finoman eltoltam magamtól a fiút. Ajkai kipirultak, szeme egy pillanatra mosolygott, aztán ráébredt.

Realizálta, mit műveltünk.

- Sajnálom, én csak... - mentegetőzött.

- Semmi baj - vágtam közbe gyorsan.

- Ez hiba volt. Nekünk nem szabadna ezt tennünk - rázta meg a fejét.

- Draco, ne mondd ezt...

Oda akartam menni, és megnyugtatni. Biztosítani, hogy téved. Elmondani, hogy nincsenek már szabályok és szabadok lehetünk.

- Ne csináld ezt, kérlek - nézett rám fájdalmasan. - Ne akard elhitetni velünk, hogy bármi esélyünk is van a túlélésre ketten!

Összezavarodott. Draco Malfoy életében először vesztette el a magabiztosságát, ezzel együtt a fejét is.

Nem tudott mit kezdeni magával. Szóval a legjobb és egyben legrosszabb megoldást választotta; elmenekült.

Az idegen helyzet idegen érzésekkel járt, és nem csak neki.

Tudtam, hogy igaza van. Az agyam egyre csak ezt hajtogatta, mégis...

Azt akartam, hogy ne mondja ezt.

Azt akartam, hogy visszajöjjön.

Azt akartam, hogy ne hagyjon el.

Lassan hunytam le szemhéjamat, reménykedve ez csak valami lidérces álom volt. De tévedtem. Tényleg ott álltam, a szőke fiú nélkül, de annál több kérdéssel.

De a legnagyobb mégis az volt, hogy;

Mégis miért élveztem?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pansy szemszöge:

Reménykedtem, hogy Dracót jó kezekre bíztam. Sejtettem, hogy vele kell lennie, hogy rá van szüksége, és a griffendélesnek is szüksége van rá.

Nem tudtam, jól döntöttem-e. Úgy éreztem magam, mint egy anya, aki most engedi el gyermeke kezét először. Fontos volt nekem Draco, az egyik legfontosabb. Az öcsém volt, de egyben a bátyám is.

Blaise társaságára nem számíthattam, de végül nem is volt rá szükség, ugyanis Dray lépett be a Mardekár klubbhelyiségébe, ahol ültem.