A happy, little accident [HU]

Ideje cselekedni

45. rész

~☆~
Sziasztok!
Igen, még élek. Nem így terveztem a "visszatérésemet", hanem kicsit hamarabb, de ez van. Rengeteg dolgom volt, de ismét itt vagyok, és készenállok teljes erőbedobással folytatni ezt a könyvet, remélem van még rá igény. Aki még mindig itt van, és olvas, annak hálás vagyok, és sajnálom hogy megvárattam!
Na de jó olvasást!
~☆~

Hermione szemszöge:

Vasárnap reggel volt, még a nap is kisütött. Előző nap megérkeztek a levelek a Szent Mungóból, és Mrs. Weasleytől, amiben beszámolt Ron változatlan állapotáról. A gyógyítók szerint a "betegek" elindultak a gyógyulás útján, de ez mindenki szerint, még McGalagony szerint is csak rizsa.

Tökéletes volt az idő ahhoz, hogy ellátogassunk Roxmortsba, de nekem nem volt kedvem. A barátnőm hosszasan könyörgött, de hiába. Mindenféle érvet próbált felsorakoztatni amellett, hogy miért menjek vele. Azzal kezdte, hogy el kell mesélnem mi a helyzet Malfoyyal, aztán olyasmikről magyarázott, hogy venni kell nekem pár normális "göncöt" (csak hogy őt idézzem), a sort pedig azzal zárta, hogy már olyan régen voltunk együtt, ketten. Tudta, hogy ez általában beválik, most viszont eszem ágában nem volt beadni neki a derekamat.

- Csak nem akad jobb dolgod annál, hogy a legjobb barátnőddel nézd a kirakatokat, és pletykálj? - sértődőtt be, természetesen kamuból.

A válaszom erre egy enyhe vállrándítás és egy szemforgatás volt, de bár ne tettem volna!

- Aha, már minden világos! Lehetetlen téged kirángatni ebből az átkozott kastélyból! És vajon miért? Na megmondom én neked, hogy miért!

Ebben egy percig se kételkedtem - mondtam magamban.

- A nyakamat rá, hogy más dolgod van, méghozzá azzal a szőke görénnyel, igazam van? - teregette ki ütőkártyáit.

Erre a mondatra még a szívem is kihagyott egy ütemet. Azt hittem, megállok a növésben!

- Ginny, ezt még te se gondolhatod komolyan! - méltatlankodtam.

- Oh, dehogynem! Ha lenne pénzem, még fogadnék is rá - nevetett. - Ha Ron ittlenne, ő...

- Igen, ő egyetértene veled, az egyszer szent! De ez nem azt jelenti, hogy helyénvaló, amit gondolsz!

- Már miért ne lenne? - értetlenkedett.

- Mert nincs semmi valóságalapja - na, gratulálok Hermione, megvan az év hazugsága!

A lány egy pillanatra bambán bámult rám, majd elnevette magát.

- Mio, te is tudod, hogy ez nem igaz! Láttam, amit láttam tegnap este. Sőt, már egy ideje. Kár lenne tagadnod, hogy megvan a kémia, és a feszültség gyakorlatilag tapintható - magyarázta nagy beleéléssel.

Erre csak egy halk hümmögéssel feleltem, így folytatta a kis monológját.

- Figyelj, engem nem zavar! Örülök ha boldog vagy, és az se számít, ha ez azt jelenti, Malfoy fog az oldaladon állni azon a szép napon, mikor koszorúslányként az oltárhoz kísérlek. De kérlek, ne tagadd le! Előttem nem kell színlelned, te is tudod! Nem Ron vagyok, de nem is Harry - mosolyodott el halványan a végére.