A happy, little accident [HU]

Elcseszett poén

3. rész

Hermione szemszöge:

Már majdnem elkészültünk a bájitallal. Mióta rászóltam a két vörösre, szépen haladunk. Eléggé zavart az állandó vitatkozásuk. Hallottam, hogy a mögöttünk lévők is idegesek. Mikor hátranéztem, Zabinivel és Malfoyyal találtam magam szembe. Így inkább eldöntöttem, hogy én szólók Ginnyéknek, mielőtt megteszi a két mardekáros.

Harryvel az utolsó lépésnél tartottunk mikor meghallottam Zabini suttogását.

- Wingardium Leviosa! - motyogta alig hallhatóan.

A mellettem álló fekete hajú fiúra pillantottam, de úgy tűnt ő nem hallotta. Így inkább figyelmen kívül hagytam, de ahogy a mellettünk álló üstre pillantottam, elkerekedett a szemem.

Ronék bájitala felé egy kis üvegcse lebegett. Lila színű folyadék volt benne, amit nem tudtam beazonosítani, de biztos voltam benne, hogy nem kell a bájitalba.

Megragadtam Harry kezét és elindultunk Ginnyék felé. Ekkor már késő volt. A kis fiola tartalma az üstben landolt. Időnk se volt reagálni, abban a pillanatban a környékünkön mindent lila trutyi borított. Harry meglepődőtt, a két vörös úgyszintén. Abban a pillanatban elkezdtek vitatkozni, egymást okolták a balesetért.

Engem elöntött a méreg. Azzal a lendülettel fordultam meg, eldöntve, hogy most elátkozom a két mardekárost. Azonban meglepődve tapasztaltam, hogy őket is belepte a bájital. Zabini épp a röhögését tartotta vissza, a szőke pedig olyan nézést küldött felé, amitől nem csak a barna hajú fiú ereiben fagyott meg a vér, hanem az enyémben is.

Draco szemszöge:

Gondolhattam volna, hogy Blaise ötlete szarul fog elsülni! A picsába is! Miért hallgatok én mindig erre az idiótára?

- Ne hisztizz már, annyira azért nem vészes! - vigyorgott Zabini, miközben ő is ugyanúgy festett mint én.

Az előttünk álló négy embert is beborította a lila undormány. És nyilván ki volt az a négy ember! Potter, Weasleyék és Granger! Nem hiszem el. Blaise varázslata túl szarul sikerült. Eltévesztette a célt, így az üveg nem Neville Longbottom üstjében landolt, hanem a két vörösében! Gondolhattam volna, hogy nem ússzuk meg ilyen könnyen.

Épp lecsesztem barátomat, mikor egy haragos és egyben meglepett, barna szempárral találtuk szembe magunkat. Még küldtem Blaisenek egy gyilkos pillantást, majd a göndör hajú Granger lányra néztem. Láttam, hogy épp szónoklatra készül ezért megelőztem.

- Nem így akartuk, Granger. Úgy hogy nyugodj le és törődj a magad dolgával.

Hermione szemszöge:

Jól hallottam, hogy ez a görény azt mondta nekem, törődjek a saját dolgommal?! Mit képzel, csak úgy belémfojtja a szót?!

- Ezt mégis hogy gondoltátok?! És mi az, hogy törődjek a saját dolgommal? Ha nem vetted volna észre, Malfoy engem is beborít a ez az undorító valami! Ráadásul miattatok. Úgyhogy azt gondolom, igenis van hozzá közöm!

Erre már Harry is odafordult, a két Weasley pedig dühösen összenézett. Abban a pillanatban leesett nekik, hogy nem ők hibáztak.

- Te utolsó, mocskos, féreg! - kialtott fel Ron és pálcátszegezett Malfoyra.

Épp akkor lépett be Lupsluck professzor. Megdöbbenve nézte a jelenetett, de gyorsan észbe kapott.

- Mr. Weasley, azonnal tegye le azt a pálcát! Mi a fészkes fene történt itt?!

- Kérdezze Malfoyt és Zabinit - kiáltott fel Ginny - Igaz, Hermione? Te láttad, hogy ők voltak, ugye?

Egy pillanatra megállt a szívem. Nem tudtam mit tegyek, meg akartam bosszúlni, de féltem, hogy a két fiú belerangat engem is. Így hezitáltam és megszólaltam.

- Nem láttam semmit, csak azt hittem ők voltak! - szabadkoztam, és próbaltam menteni a menthetőt.

- Maguk megvádolták Mr. Zabinit és Mr. Malfoyt bizonyíték nélkül?! - döbbent meg a professzor- Mind a hatan velem jönnek az igazgatóasszony irodájába!

Lesokkoltam. Miért nem mondtam igazat? Tényleg nem láttam, hogy ők voltak-e, de hallottam mit suttogott a barna fiú. És most miattam bajba keveredtünk. De ez persze nem történt volna meg, ha Malfoyék nem szórakoznak!

McGalagony irodája felé tartottunk, mikor Harry megszólalt mellettem.

- Ők voltak, igaz?

- Nem tudom biztosra, ezért nem akartam őket bemártani - suttogtam lehajtott fejjel.

Draco szemszöge:

Meglepődtem Granger szavain. Azt hittem köpni fog. De nem tette meg! Talán tudta, hogy ha megteszi, belekeverjük őt is. Bár így is ugyanaz lett a vége, sőt neki még rosszabb. A kis barátait is meg fogják bűntetni, nem csak őt és minket.

- Itt várjanak meg engem, nem szeretnék újabb balesetet, értve vagyok? - kérdezte komor tekinettel a professzor.

Mindenki némán bólintott, mire belépett az ajtón.

- Ez meg mire volt jó, Malfoy? Nem volt még elég? - dühöngött Weasley - De ha szabad kérdeznem, miért nem az Azkabanban ülsz? Miért itt rontod a levegőt?

Arcizmaim megfeszültek, pár másodperc választott el, hogy pálcátrantsak, de Zabini lefogott.
- Úgylátszik, eléggé lemaradtál Weasley. Legközelebb gondolkozz mielőtt kinyitod a szád! - sziszegte a vörös fiúnak.

Az az idegbeteg erre pálcát rántott.
Épp készültem utánozni mozdulatát, de Granger megszólalt.

- Ron, állj le. Ne csinálj nagyobb balhét feleslegesen - hangja ezúttal nem volt olyan nyugodt. - Ha most nekimész, még nagyobb bűntetést kapsz - az utolsó mondtatot már suttogta, de így is jól hallotta mindenki.

A vörösnek ideje sem volt válaszolni, mert megjelent Lumpsluck.

- Az igazgatóasszony már várja magukat!

Hermione szemszöge:

Sokszor voltam már ebben az irodában. Legtöbbször Harryék miatt, de gyakran kitüntetés, vagy dicséret miatt. Most azonban a két mardekáros miatt és a saját ostobaságom miatt vagyok itt. Már megbántam, hogy nem mártottam be őket. Én valószínűleg úgy is itt lennék, de legalább a barátaimat megkímélhettem volna.

Mikor mindenki belépett, becsukódott mögöttünk az ajtó.

- Ha szabad kérdeznem, valaki megosztaná velem, hogy mi történt? - kérdezte a nő.

Ron uralkodott magán, így inkább meg se szólalt. Ginny és Harry tanácstalanul álltak. A szőke és haverja pedig hallgattak.

Sóhajtottam egyet, majd megszólaltam.

- Elnézést, igazgatóasszony. Mi sem tudjuk pontosan mi történt. Az egyik bájital egyszer csak felrobbant, majd a következő pillanatban mind a hatunkat ez a lila anyag borított be - mutattam magunkra.

- Ha jól tudom, nem volt szükség semmi olyan hozzávalóra, ami lilára színezte volna a főzetet. Akkor mégis hogyan történt? - tette fel a nagy kérdést a boszorka.

Mindenki jobbnak látta ha hallgat, még Ron is.

- Rendben, ha senki sem tudja, kénytelen leszek mindenkit megbűntetni.

Mielőtt kiakadhattunk volna hozzátette.

- Akinek ez nem tetszik, kitalálhatok valami plussz munkát is - mondta mosolyogva.

Ezzel mindekibe belefolytotta a szót, így nyugodtan folytatta.

- Én is így gondoltam. A bűntetésüket vacsora után fogom kiszabni, most nincs ilyenekre időm. Remélem mondanom sem kell, nem akarok több problémát.

Ezzel kinyílt mögöttünk az ajtó, jelezve, hogy mehetünk. Mindenki kilépett az ajtón, ahol ketté váltak útjaink.