A happy, little accident [HU]

Újabb áldozat?

39. rész

Hermione szemszöge:

A következő napom, péntek, borzasztóan telt. Rengeteg undorodott, megvető, sértődött, kíváncsi, elismerő és lenéző tekintetet zsebeltem be, csak a délelőtt folyamán.

Mondanom sem kell szerintem, hogy Ron nem beszélt velem. Sőt, senkivel sem. Valószínűleg letette a némasági fogadalmat, legalábbis aznapra biztos.

Harry és Ginny igyekeztek beszélni a fejével, de nem sok eredménye volt.

Dracoval nem sokat beszéltem, nem is igen mertem. Előző este megbeszéltük, hogy napközben kerüljük egymást, ezzel kiküszöbölve a lehetséges konfliktusokat.

Délután Harryvel leugrottunk Hagridhoz teázni, meg beszélgetni. A félóriás is egyetértett a barátommal, miszerint Ronnak idő kell. Már csak az a kérdés, hogy sok vagy kevés.

Este mennem kellett könyveket pakolni, bűntetésből. Szerencsére hamar végeztünk, majd váltottam pár mondatot a mardekáros fiúval és visszamentem a klubhelyiségünkbe.

Belépve elhatároztam, még egyszer megpróbálkozom a vörös barátom kibékítésével, de Seamus közölte, hogy már lefeküdt, ezért én is inkább így döntöttem.

***

A napjaim nagyából egyhangúan teltek onnantól kezdve. Felkeltem, reggeliztem, órák, könyvtár és végül az ágyam.

Hétvégén Ginny és Harry lementek Roxmortzba, addig én tanultam.

***

Hétfőn volt egy kviddics meccse a Mardekárnak és a Hugrabugnak. Mi is kimentünk megnézni. A három barátom főleg azért, mert ha a Mardekár nyeri a meccset, a pontverseny élére törnek és nagyon nehéz lesz megelőzni őket. Engem nem a játék izgatott. Ott akartam lenni Draco miatt, plusz az sem volt rossz, hogy kimozdulhattam egy kicsit, ezzel kiszakadva az egyhangú napomból.

A Griffendél pechére a mérkőzést természetesen a Mardekár nyerte meg, 180 ponttal, ugyanis Draco Malfoy elkapta a cikeszt.

Ron tajtékzott, Ginny kisebb idegösszeroppanást kapott, Harry pedig öngyilkos hajlamokat mutatott. A házam többi tagjától is ugyanezt a három reakciót láthattuk.

Ennél már csak az volt jobb, hogy a nemrég előkerült Ernie Macmillan a Hugrabug vereségének hála sírva fakadt. Pont sikerült elcsípnem Draco elégedett pillantását, amin jót szórakoztam.

***
Este már nem kellett besegítenünk Madam Czikkernek, mégis a könyvtárban töltöttük az időnket.

- Mivan, Kislány? Nem is mondasz semmit? - nézett rám a szőke sértetten.

- Mit kéne mondanom? - szórakoztam.

- Tudod te nagyon jól.

Rövid csend után beadtam a derekam.

- Oké, elismerem - itt izgatottan fordult felém, mint egy kisgyerek, - egész jó voltál.

- Egész jó?! Na ne szivass, Granger! Te még a seprűn is alig tudsz fennmaradni! - durcázott be.

- Na, ez csúnya volt! - "sértődtem meg" én is.