A happy, little accident [HU]

Megállapodás és fogadás

~~☆~~
Sziasztok!

Iszonyúan sok idő után, de visszatértem!!! Sajnos ebben az elmúlt 4 hónapban, amióta nem volt rész néha még levegőt venni is alig volt időm, de a szünetben próbálkoztam, és sikerült is hoznom egy részt. Aki még itt van velem, annak őszintén hálás vagyok és remélem megérte a várakozás!

Kis ízelítő:
" - Ne félj kérlek. Nem akarom, hogy többé félj tőlem vagy attól amit most mondani fogok."

Jó olvasást! <3

~~☆~~

Draco szemszöge:

Az este folyamán sokat gondolkoztam. Ahogy már megszoktam, csak úgy cikáztak a gondolataim. Tényleg mindent átgondoltam, és mérlegeltem. Hozzátenném, volt időm, tekintve hogy az egész éjszakámat agyalással töltöttem, miközben az egyetlen zavaró tényező csak Blaise időnként megjelenő, aztán hirtelen megszűnő horkolása volt.

Határozottan nem tudtam dűlőre jutni, bár ezt kezdem megszokni. Viszont azt őszintén ki merem jelenteni, hogy elegem van. Unom ezt a sok szarságot. Az állandó töprengést, stresszelést. Ez nem nekem, és az idegbeteg személyiségemnek való. Nagyon nehéz volt, de egyetlen dologban megegyeztem magammal.

Elengedem Hermione Grangert.

Nem olyan értelemben, amire az ember rögtön asszociálna. Határozottan nem. De szükségünk van térre és időre, amit valószínűleg gondolkodással fogunk javarészt eltölteni, nagy pechemre.

Talán megéri, talán nem. Mégis ez tűnik a leghelyénvalóbbnak. Most nem tudunk ezzel foglalkozni, főleg Granger nem, amiért nem is hibáztatom, sőt, inkább hálás vagyok. Van pár dolog aminek le kell ülepednie, és az ha most kicsit háttérbe szorítjuk az állandó flörtölést meg smárolást, az mindenképpen jót fog tenni mindkettőnknek. Legalábbis remélem.

***
Reggel egy kávéval indítottam, ami mugli szokás, de ez érdekelt a legkevésbé. El sem tudom képzelni, hogy a varázslók miért nem találtak fel valami hasonlót! Még hogy varázslók, itt a mugliknak jár az elismerés!

Pansyvel beszélgettem a nagyteremben, éppen beavattam a kis "tervembe", miszerint egy ideig jegelem a Granger-témát. Nem tudtam, mennyire jó ötlet vele kitárgyalni mindezt, de határozottan jobban jártam, mint Blaissel. Bírom a srácot, a legjobb barátom, de biztos csak annyit tudott volna kinyögni, hogy "Én megmondtam, de te tagadtad" és a többi faszság. Sokkal jobb, hogy a lánnyal osztottam meg.

- Figyelj Dray - kezdte Pans. Tudtam, hogy valami komoly következik. - Én támogatlak, nagyon jól tudott. Konkrétan bármiben, legyen az akár oltáris faszság, én benne vagyok. Ameddig azt gondolom, hogy jó neked. De, - na és itt kezdtem el félni- kibaszottul nem szeretném, ha valami olyat tennél, amit nem akarsz. Senki nem kényszeríthet, ezt kurvára vésd az eszedbe.

- Pans, senki sem...

- Kuss, még nem végeztem. - Itt megköszörülte torkát. - Szóval a lényeg, hogy én szarok rá, ha esetleg Grangerrel kufircolsz, de ne azért legyen vége, mert gyáva vagy. Nem vagy az, és ne is legyél. Szard le mások véleményét, ahogy tőlem tanultad. Ha úgy érzed idő kell, kérj. Hermione Granger kibaszott jó hatással van rád, ezért mondom, hogy ne cseszd el!

- Ne aggódj, nem áll szándékomban.

A kis beszélgetésünk végére Zabini is befutott, így őt is beavattuk. Meglepően jól fogadta az elhatározásomat, sőt még hátba is veregetett! Vannak még csodák...

A nagyterem addigra tele lett, és megkezdődött a mostanra szokásossá vált reggeli tájékoztatás.

Mr. Morrison, kedvenc szélhámosom, most is csak egy olyan, előre betanult, sablon szöveggel tudott előállni, amit még az agymosottak se vesznek be. Végighallgattuk amit hablatyolt.