40. rész
Írói szemszög:
Ron szinte élettelen teste a földön feküdt. Az eső ismét szakadni kezdett, az idő lehűlt. Mindenki a vörös hajú fiút bámulta, ki-ki különbözően reagálva.
Ginny azonnal letérdelt bátya mellé, először ébresztgetni próbálta, majd átváltott pofozgatásba. Harry kihátrált a tömegből és egy fának támaszkodva próbálta rendezni gondolatait és kontrollálni érzéseit, míg Lavender nem törődve senkivel és semmivel, bömbölni kezdett, az ikrek vállán. Dean, Seamus, Neville és Luna sokkosan álltak, míg Hagrid azonnal cselekedett. Hamar a karjai közé kapta Ront, majd utat tört magának a tömegben.
Draco megborzongott. Rémülettel gondolt vissza az elmúlt hetére. Akár ő is lehetne az, aki most itt fekszik. Ha a barátai nem cselekednek időben és az anyja nem jön érte...
Oldalra pillantott, Hermionére. A lány nem sírt, nem mutatott érzelmeket. Azt hiszem rossz hatással vagyok rá... -gondolta a mardekáros magában, majd megszorította a mellette álló kezét.
A griffendéles csak állt, és mereven maga elé bámult, Ron hűlt helyére. A benne lévő óceán feltámadt, és nem tudta kordában tartani. Magát hibáztatta, ezúttal viszont talán jogosan...
Harry Potter egy bükkfának támaszkodott, a földet szuggerálta. Gondolataiban lepergette az összes emlékét a Weasley fiúval. Az első találkozásukat a pályaudvaron, később pedig a vonatutat. Amikor betörtek a Mardekárba, Crakk és Monstro testében. Az is eszébe jutott, hogyan védte meg őt Sirius-szal szemben a Szellemszálláson, de azt sem felejtette el, mennyi ideig kerülte őt, amikor kihúzták a nevét a serlegből. A sok házi-másolás, a Weasley- féle étkezések, a poénkodások, a mardekárosok szidása (na meg a tanároké), és persze a sok-sok vita.
Ron Weasley lehet, hogy nem mindig, de a kezdetektől fogva mellette állt, ő volt az első, és egyben legjobb barátja. A testvére. A testvére, aki most Hagrid karjaiban feküdt, minden életjel nélkül.
Harry összeszedte magát, és magához húzta a még mindig földön síró barátnőjét, majd követték Hagridot.
Lavender, Padma és Parvati is megindultak, nyomukban Nevillel és Lunával. Dean és Seamus még körül néztek, hátha találnak valami használható nyomot vagy infót. Draco belekarolt Hermionébe, úgy vezette ki a lányt az erdőből, aki látszólag félholt állapotban volt. Jobban hasonlított egy szomorú kísértetre, mint egy húsvér emberre.
***
A kastélyba érve Ront rögtön a gyengélkedőre szállították, egy elkerített részre. McGalagony szinte futva érkezett, Nevillel és Lunával, akik előre mentek, hogy értesítsék az idős boszorkát. Nagyon elszörnyedt, majd azonnal megtette a szükséges lépéseket, de a Mágiaügyi Minisztériumot továbbra sem értesítette. Nem bízott meg a politikai vezezésben, jobbnak látta, ha csak a következő esetnél számolnak be. Amire remélhetőleg nem fog sor kerülni.
Ginny és Harry aznap speciális engedéllyel a gyengélkedőn aludhattak a vörös fiúval. A többiek szétoszlottak, mindenki ment a dolgára, leginkább aludni.
Hermione még mindig traumatizált állapotban volt, így továbbra is Draco irányította, aki úgy döntött, egy újabb estét eltöltenek a könyvtárban, nyugalomban.
BINABASA MO ANG
A happy, little accident [HU]
Fanfiction°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°° Hermione Granger készen áll befejezni utolsó évét a Roxfortban, barátaival az oldalán. Mindannyian szeretnének végre egy nyugodt évet maguk mögött tudni, lehetőleg zökkenők nélkül. Draco Malfoy is...