A happy, little accident [HU]

Váratlan intézkedések

Draco szemszöge:

Nem alhattunk sokáig, ugyanis hamarosan egy ajtócsapódás hallatszott, majd mellé léptek zaja. Mire észbekaptam egy nő állt előttem, akitől abban a pillanatban meglehetősen féltem. És nem, nem az akire mindenki gondolna. Nem McGalagony, hanem Pansy Parkinson.

- MÉGIS MI A RETKES KURVA ÉLETET KÉPZELSZ?!? - rontott oda, majd pofonvágott. Mondjuk legalább felébredtem...

- Pans...

- Nem! Ezt nem játszod most el! Annyira egy hígagyú, retardált hüllő vagy! Örülj neki, hogy Cissynek nem szóltam!

- Már miért kellett volna...?

- Szerinted?! Az egész éjszakádat itt töltötted, ráadásul Weasley tegnap este... - itt elharapta a mondatot, és Grangerre sandított.

A lány kómásan és igen kócosan ült mellettem.

- Azt hiszem én most megyek... - állt fel. - Majd később beszélünk.

Utána akartam szólni, hogy ne hagyjon csak úgy itt, Pansy karmai között, de a mardekáros gyilkos tekintete miatt inkább nem tettem.

- Figyelj, Pans. Tudom, hogy aggódtál, de Malazárra! Nem vagyok már kisgyerek. Plusz nem vagyok Weasley...

Pár másodpercig gondolkozott, emésztette amit mondtam aztán levágta magát mellém. A hallgatás a beleegyezés jele.

- Oké talán, de csak talán egy picit túlreagáltam. De tudod, hogy...

- Tudom. És ne aggódj, nem hagylak magadra. Se téged se Blaiset. Apropó ő merre csavarog?

- Téged keres - bokszolt vállba. - Szóval azt ajánlom kapkodd össze magad utána pedig elkezdhetsz mesélni - kacsintott.

Erre csak egy sóhajjal reagáltam.

Hernione szemszöge:

Nem azért hagytam ott őket, mert félek Pansytől vagy ilyesmi. Mármint nem csak ezért. Bevallom a híres- neves griffendéles bátorságom a mardekárosok hatására gyakran el tud párologni, de most nem ez volt a távozásom fő oka.

A Weasley-család ma 8-ra érkezik Ronhoz. Ha ott akarok lenni, akkor nagyából fél órám van rendbe szedni magam, ami nem lesz egy egyszerű menet.

Az arcom és a szemeim fáradságot tükröztek, a tegnapi, kissé koszos ruháimat viseltem, a hajamat pedig meg se említem inkább.

Gyors léptekkel indultam el a Griffendél felé. Harry és Ginny Ronnál aludtak, szóval ha minden igaz velük nem lesz gondom. Szerencsém volt, mivel tényleg nem voltak a klubban, sőt szinte sehol nem voltak emberek. Ez mondjuk picit fura...

Előkotortam a szekrényemből egy tiszta talárt, egy blúzt és a tegnapi szoknyámat, majd magamra kaptam őket. Ezután a fürdő vettem az irányt, de ott sem volt senki. Még Lavender sem, ami viszont tényleg szokatlan, tekintve hogy a lány órákig befoglalja a helyiséget reggelente.

Nem sok figyelmet szenteltem a furcsaságnak, inkább örültem. Fogatmostam és a pálcám segítségével rendbe tettem a loboncomat.

Az órámra néztem; 7:42.

Még volt időm 8-ig, ezért leugrottam a Nagyterembe egy kis reggeliért, ami döbbenetemre tele volt. Mégpedig nem csak diákokkal, hanem... aurorokkal.

A Griffendél asztalánál kiszúrtam Nevillet, Seamust, Deant, Lunát, Parvatit és Lavendert, akik elmélyülve súgdolóztak, közben aggodalmas fejet vágva.