A happy, little accident [HU]

Kavalkádos bevetés

31. rész

Hermione szemszöge:

Estére minden készenállt. Mindenki megjelent Hagridnál, kivéve Lavendert. Harry tájékoztatott, hogy Ron akaratán kívűl, de elintézte, hogy a lány ne akarjon jönni. Így 13-an voltunk. A félóriás első kérdése az volt, hogy mik a csapatok. A két mardekáros fiúval és többiekkel is azt beszéltük meg, hogy párosával megyünk, de hogy ki kivel arról nem esett szó.

- Én Ginnyvel megyek - felelte Harry.

- Pansy velem jön - vágta rá Blaise.

A többiek viszont tanácstalanul álltak.

- Gyerekek, ez így nem lesz jó! - szólt közbe fejcsóválva Hagrid. - Mondom mi lesz! Dean te Seamussal és Ronnal mész, mivel páratlanul vagytok. Terry Ernievel, Luna Malfoyyal, és Hermione Nevillel.

Összenéztünk, nagyából mindenki vállat vont én pedig készültem válaszolni, mikor Ernie Macmillan megszólalt.

- Ne haragudjon, de én nem akarok Terryvel menni.

Az említett hollóhátas segítségkérő pillantást küldött felém, jelezve, hogy mentsem meg.

- Jó, akkor én megyek vele, te pedig Nevillel. Az megfelel? - kérdeztem.

- Veled szívesebben mennék - felelte a hugrabugos.

Reflexből Dracóra néztem, akinek a szeme majdnem kiesett a helyéről. Ökölbe szorította kezét, állkapcsa megfeszült.

- Ne aggódj, túlélem - üzentem neki gondolatban.

- Te valószínűleg igen, de Macmillan nem biztos - válaszolt idegesen.

- Hermione, neked így megfelel? - bólintottam. - Jó, akkor Neville te mész Boot-tal - sóhajtott a vadőr. - 8-kor ugyanitt találkozunk, legkésőbb fél 9-kor!

Végre megkaptuk a térképeinket, és elindulhattunk az elmúlt időszak legfárasztóbb, ám kevésbé unalmas éjszakájára.

Draco szemszöge:

Tudtam, hogy hiba volt beleegyezni abba, hogy Macmillant is magunkkal hozzuk! Az a nyomorult stréber már az első évünkben kiállhatatlan volt, de azt hittem, annál nincs lejjebb!

Lunával 5. óta vagyunk jóban. Sokan őrültnek és kattosnak tartják, de ha megismerik, egyáltalán nem vészes. Többet tud rólad, mint gondolnád. Olyan dolgokat vesz észre, amit talán még a hozzád közel állók sem.

Csendben sétáltünk egymás mellett. Én gondolkoztam ő pedig gyanítom valamilyen varázslény után kutatott, amiben nem vagyok biztos, hogy létezik. Váratlanul szólalt meg.

- Ne aggódj, Hermionénak nem tetszik Ernie - mosolygott ártatlanul.

- Már miért aggódnék?!

- Arra neked kell rájönnöd, de a kezedet valamiért most is ökölbe szorítod.

Igaza volt. A fiú említése felbosszantott. Legszívesebben utána mentem volna, és jól bemostam volna neki. Most biztos ott vigyorog, és fennhangon szónokol Grangernek!

Ernie szemszöge:

Mindig is felnéztem Hermionére. Ő azon lányok közé tartozik, aki okos, kedves és szép is. Egyszerüen tökéletes. A családom pár hónappal ezelőtt elvetette azt a javaslatomat, hogy egyszer feleségül vegyem, ugyanis mugli származású, én pedig aranyvérű vagyok. De azért próbálkozni szabad, nem?