A happy, little accident [HU]

Nyugalom helyett nyugtalanság

25. rész

Hermione szemszöge:

Ismét péntek volt. Egy átlagos, nyugodt nap. Mindig is szerettem a hét ezen napjait, ugyanis jelezte, hogy itt a hétvége. Mindenki úgy ismer, hogy odavagyok a tanulásért, de nekem is jól esik a pihenés.

A mai kviddics meccs pont ideális erre. Sosem kedveltem igazán a játékot, nem tudtam vele azonosulni. Pedig mennyiszer próbáltam! Már a repülés gondolatától is rosszul vagyok, a többit meg hagyjuk is...

Ám a kezdeti jókedvem nem tartott sokáig, ugyanis beugrott az előző nap. Nyugodtságom egyből nyugtalanságba váltott. Nem csak a meccs volt ma a program, még jelenésem volt a Tiltott Rengetegben is.

Amint eszembe jutottak a mardekárosok, a gyomrom görcsbe rándult. Nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz görcs, de nem tetszett.

Draco Malfoyyal az eddigi kellemes, barátságos (?) kapcsolatunk megindult a lejtőn.

Miért is haragszom rá? Semmi közöm hozzá! Azzal fekszik össze akivel akar, nem érdekel! - duzzogtam gondolatban.

Vagyis nem kéne, hogy érdekeljen, de mégsem hagy hidegen - viaskodtam magammal.

Arcomról lehervadt a mosoly. A fiú még csak utánam se szólt, fel sem keresett. Úgy éreztem, magamra hagyott, még úgy is, hogy ez pont fordítva történt. Megbánta amit tett, de figyelmeztetett, hogy nem nekem való a téma. Én pedig azért is erősködtem!

A szobába Ginny lépett be. Vörös haja kócos, mégis gyönyörű fonatokban omlott vállára, pizsamáját már egyenruhára cserélte.

- Hermione, te még ágyban vagy?! Hát ki lesz így a Griffendél főszurkolója? Na, gyerünk kelj fel! - adta ki a parancsot.

- Oké, Gin, csak ne kiabálj.

A legkisebb Weasley rám emelte kék szemeit, és mintha belényilalt volna a felismerés.

- Minden rendben?

- Persze, mi baj lenne? - erőltettem egy mosolyt.

- Mio, te is jól tudod, hogy ezt a mű-mosolyt még a bátyám se veszi be! Mi a baj? Történt valami?

Sóhajtottam egy nagyot, ezzel nyerve 3 másodpercnyi időt, majd nekiálltam mesélni.

- Tudod Malfoyyal kicsit összekaptunk...

- Netán bántott?!

- Nem, nem! Csak azt hittem változott, de tévedtem.

- Igenis változott. Miből gondolod, hogy ez nem így van? - vonta fel a szemöldökét.

- Olyat tett, amiről azt hittem kinőtte - nyögtem ki szomorúan.

Ginny szemszöge:

Hermionét szomorúnak látni a legrosszabb. Az meg, ha nem tudok segíteni, mégszörnyűbb.

Még a szavam is elállt, mikor Malfoyról kezdett beszélni. Amint kijelentett, hogy valami szerinte rosszat tett, onanntól megállíthatatlanul jöttek ki a szavak a száján.

- Megkérdeztem mi a baja, erre terelte a témát, de ismersz, nem hagytam annyiban - hadrata levegő nélkül. - Aztán egyszercsak kibukott, és beszámolt róla, hogy lefeküdt egy lánnyal, akit nem is ismert, és reggel ki is dobta! - itt végleg elfogyott az oxigénje.

Végleg kiakadtam. Hermione Draco Malfoy miatt szomorú? Pontosabban, amiatt, mert megfektetett egy mardekáros kiscsajt? Ennek semmi értelme!

- Tehát ha jól értem, ez a baj?