A happy, little accident [HU]

Feszültség

16. rész

Draco szemszöge:

Órák után idegesen fordultam Blaishez. Nem tudtam mit fog szólni, ha megkérem menjünk el a gyengélkedőre, mert szerintem ott van Granger. Kész agyrém!

- Hé, haver! Te sem láttad ma Grangert, ugye? - kérdeztem unott hangon.

- Nem, gondolom beteg. Kizárt, hogy lógna - nevetett a barátom.

- Lemegyünk a gyengélkedőre megnézni? Szerintem ott van.

- Mióta érdekelnek téged a griffendéles csajok? - vonta fel szemöldökét.

- Ne hülyülj már, múltkor ő is meglátogatott engem! Ennyi kijár neki - mondtam vállat vonva.

Zabini beleegyezett, így elindultunk. Viszont arra nem számítottunk, ami történt...

Hermione szemszöge:

Dél körül felébredtem. Keveset aludtam, de nagyon jól esett. Már nem éreztem magamat olyan rosszul, így felültem és körbenéztem. Az ágy melletti kis szekrényen az egyik könyvem feküdt, egy almával és egy kis cetlivel.

Gondoltam éhes leszel ha felébredsz, de ebéd után benézünk hozzád. Addig is pihenj, hoztunk olvasnivalót is, hogy ne unatkozz!

Puszil: Ginny

Elmosolyodtam, majd kezembe vettem a könyvet és olvasni kezdtem. Közben megettem az almát is, hiszen ma még nem ettem semmit.

Fél óra múlva halk beszédet hallottam az ajtó felől. Felnéztem a könyvemből. A három barátom állt előttem. Ginny pálcája segítségével magaelőtt lebegtetett egy tál levest, Harry kezében evőeszközök voltak, Ron pedig egy muffinokal megpakolt kosarat hozott, miközben néha elcsent belőle egyet-egyet. Ez a jelenet megmosolyogtatott, és rögtön fel is dobta a kedvem.

- Szia, Mio! Jobban vagy? - kérdezte a Weasley lány.

- Sziasztok! Igen, sokkal. De éhen halok! - mondtam nekik nevetve.

- Mintha csak Ront hallottam volna! Biztosan jól vagy? - vigyorgott a szemüveges barátom.

- Na, nemár! Az evés nagyon fontos! Nem szabad félvállról venni! - mentegetőzőtt a vörös fiú.

Még pár percig beszélgettünk. Én közben elfogyasztottam a leves, ők pedig elköszöntek, és visszamentek órára.

Ezután kicsit még olvasgattam, majd Madam Pomfrey megjelent egy újabb üvegcsével. Gondolom az a borzasztó bájital az!

Miután megittam mély álomba merültem, csak arra ébredtem fel, hogy valakik az ágyam mellett ülnek és engem bámulnak súgdolózva...

Draco szemszöge:

Amikor beléptünk Granger aludt. Blaise és én megbeszéltük, hogy várunk pár percet, hátha felébred. Addig szótlanul ücsörögtünk, így volt időm megfigyelni a lányt. Nem láttam rajta semmi szokatlant, kivéve pár apróságot. A haja a szokottnál is kócosabb volt, szemei alatt kisebb-nagyobb karikák éktelenkedtek, arca sápadt volt. Nyugodtan feküdt, valószínűleg jó mélyen aludt.

A következő pillanatban Blaise véletlenül leverte az éjjeli szekrényen álló fiolát, ami apró darabokra tört.

- Basszameg! - szitkozódott a kelleténél hangosabban.

A lányra néztem, aki éppen a szemeit nyitogatta. Remek! Most felébresztettük!

- Malfoy, Zabini? - kérdezte halkan, félig kómásan.