A happy, little accident [HU]

Pletykaparti

9. rész

Hermione szemszöge:

A meccs eredménye 80-60 lett, a Mardekár javára. Harry és Ron nem tudtak teljesen összpontosítani, ami az én hibám. Eléggé felzaklatta őket a mérkőzés előtti jelenetem a két fiúval.

Éppen visszafelé sétáltunk a klubhelyiségbe, mikor eszembe jutott, amit az igazgatóasszony kért.

- Bocsássatok meg, de nekem el kell ugranom McGalagonyhoz! Teljesen kiment a fejemből! - mondtam kissé kétségbeesetten.

- Mione, nem mész te sehova - mondta határozottan Ron. - Az öreg biztosan megérti, ha nem ma, hanem csak holnap ugrasz be hozzá. Amúgy is, mi ilyen sürgős? Van hozzá köze a mai kis akciódnak?

- A kis "akcióm", Ronald reggel óta tartott. Ti csak az utolsó pillanatot kaptátok el - tekergetettem egy göndör tincset zavartan.

- Mostmár el mesélhetnéd mi volt az "akciód" lényege - mondta Harry felvont szemöldökkel.

Barátaimra néztem. Mindhárman kérdően és kiváncsian figyeltek engem. Sóhajtottam, és belekezdtem a mesélésbe.

- Emlékeztek Liamre?

- A fekete hajú kisfiúra, akit Malfoyyal és Zabinivel találtatok a Tiltott Rengeteben pár napja? - kérdezte Ginny.

- Igen, ő az. Reggel épp a gyengélkedőnél jártam, gondoltam megnézem, hogy van. Amint beléptem, Madame Pomfrey ijedt arckifejezésével találtam szembe magam. Egy szó nélkül Liam ágyához vezetett, ahol megláttam a kővédermedt, sápadt fiút - mondtam szomorúan.

- Mégis mi történt vele?! - kérdezte Ron rémülten. Valószínűleg neki is beugrott a Titkok Kamrája.

- Nem tudom. Amint megláttam, rohantam McGalagonyhoz. Később ő elküldött a két Mardekárosért. Velük is átfutottam a fél iskolát. Csak a reggelit sajnos kihagytam, sétáltam helyette - folytattam a történetet.

- Ahj, Mione, néha olyan meggondolatlan vagy! - jelentette ki a sebhelyes barátom. - És utána mi történt?

- Elindultunk a meccsre hárman, de a felénél teljesen efáradtam. Addig bírtam. Rosszul lettem.

- És hogy kerültél Malfoy karjaiba? - kérdezte Ginny, elfojtva egy vigyort.

- Azt én is szeretném tudni - zsörtölődött testvére.

- Malfoy nem akart elkésni a meccsről, de mivel megígérték McGalagonynak, hogy vigyáznak rám, nem hagyhattak ott. Ezért megunta, és inkább elhozott. Én elenkeztem, de nem nagyon izgatta! - tettem fel a kezem védekezőleg. Ezzel befejeztem a történetet.

A válasz néma csend volt, azt hiszem barátaim gondolkoztak. Végül a fekete hajú fiú szólalt meg elsőnek.

- Szerintem ez jófej volt tőle - jelentette ki mindenki meglepetésére.

Ron felhorkant.

- Az egy dolog, hogy elhozta Hermionét, de csak mert muszáj volt! Különben otthagyta volna! - mondta, miközben összeszorította álkapcsát.

Most húgán volt a sor, hogy megszólaljon.

- Ronald Weasley, ezt te sem gondolhatod komolyan! Ő már nem a régi Malfoy! Ha figyeltél volna, észre vetted volna, hogy még egyszer sem alázott meg minket, nem gúnyolódott, és Miot se hívta úgy! - jelentette ki dühösen.

- Te hol voltál akkor, amikor tönkretették a bájitalunkat, drága hugocskám?

- Az csak egy rossz tréfa volt! Nőlj fel, Ron és ne csak a rosszat keresd bennük - folytatta a vörös lány.
A fiú erre már csak fújtatott egyet, válaszra nem méltatta testvérét. Ginny tudta, hogy ezt ő nyerte.