A happy, little accident [HU]

Figyelmetlen mardekárosok

6. rész

Draco szemszöge:

Egyre beljebb mentünk. Már nagyából 30 perce gyalogoltunk, mikor megszólalt az óriás.

- Azt javaslom, itt váljunk ketté - mondta. - Gondolom nincs ellenetekre, ha Hermione velem tart - nézett rám és barátomra.

Megvontam a vállam, ezzel lezártnak tekintve a beszélgetést.

- Rendben, ezt megbeszéltük - szólalt meg az imént említett lány.

- 2 óra múlva itt találkozunk! - szólt utánunk a vadőr.

Ők jobbra, míg Blaise és én balra mentünk. Összesen 2 órát kell itt eltöltenünk. Annyit csak kibírok.

- Mondcsak, Draco. Voltál már szerelmes? - szólalt meg hirtelen a barna hajú fiú.

A kérdés igen váratlanul ért. Jól érzi magát? Nem hittem, hogy pont ilyenkor fogunk hasonlókról beszélgetni.

- Hát, jobban belegondolva nem hiszem - vakartam a tarkóm. - De ez mégis honnan jött, ha szabad tudnom?

- Azt hiszem, bejön Pansy - bökte ki zavartan.

Nem sokszor látni ilyennek. A mardekáros magabiztosság hirtelen elillant, helyette mintha egy hugrabugos nyúl állt volna elöttem.

- Az hiszem nagy baj van veled... - csóváltam a fejem. - Életemben nem láttalak még téged ilyen félénknek - nevettem fel. - Haver, te totál beléestél!

Hermione szemszöge:

Végre otthagytuk a két mardekárost. Nem sok kedvem volt hozzájuk. Hagrid igazán kedves és jó beszélgető partner, de másfél órán keresztül hallgatni éppen milyen új lényre tett szert, nem túl izgalmas...

- Olyan szótlan vagy, Hermione! Van valami baj? - kérdezte aggódva.

- Nem, dehogy! Csak kicsit elgondolkoztam. Gondoltad volna valaha, hogy Ron és Harry helyett, Malfoyyal és Zabinivel kerülök bajba? - kérdeztem fejcsóválva.

- Őszintén, nagyon meglepődtem, mikor megtudtam!

2 óra elteltével visszatértünk a kiindulási ponthoz. A két fiú azonban nem volt sehol.

- Biztosan elbújtak valahova, hogy jót röhögjenek rajtunk - mérgelődtem.

- Nem hiszem, hogy erről van szó. Malfoy, Zabini, indulás! - kiáltott a barátom.Válasz azonban nem érkezett.

Komolyan mondom, már első este őket kell megtalálnunk, ahelyett, hogy azt a két szegény hollóhátast keresnénk! Hihetetlen!
Kezdtem mérges lenni. Nagyon ajánlom nekik, hogy ez ne egy rossz vicc legyen, különben egy újabb ütést kapnak a szép kis arcukra.

- Oké fiúk, roppant vicces! Melegen ajánlom, hogy gyertek elő, mert van jobb dolgunk is és szerintem nektek is! - ordítottam bele a sötétbe.

Válasz továbbra sem érkezett.

Draco szemszöge:

Blaissel elmerülten beszélgettünk. Minden szóba jött. A csajok, a kviddics, az iskola és még sok más. Azt azonban egyikünk sem vette észre, hogy letértünk az ösvényről.

- Draco, biztos erre van a visszaút? - kérdezte gyanakodva a barátom.

Körbenéztem. Csak a pálcánk adta fény volt, semmi más. Nem voltak ismerősek a fák. Már ha egy sötét erdő fáira lehet azt mondani, hogy bármelyik is ismerős...