A happy, little accident [HU]

Várakozás

44.rész

Draco szemszöge:

Az események olyan hirtelen történtek, aztán mintha az életünkért futottunk volna. Én ösztönösen a Mardekár klubhelyisége felé vettem az irányt, Granger pedig követett.

- Malfoy, lassíts! - kiálltott utánam, majd megállt. Én is így tettem. Így belegondolva ez a mondat mást is jelenthetne, természetesen más kontextusban...

Elég beteg gondolataim közül a mellettem lihegő lány szavai rángattak ki.

- Jól vagy?!

Értetlenül néztem rá. El is felejtettem, hogy 5 perccel ezelőtt még kötelek tekeredtek a testemre egy auror jóvoltából.

- Ja, igen. Persze - válaszoltam. - Te?

- Igen - bólintott nem túl meggyőzően.

- Biztos?? - közelebb léptem, majd szemébe néztem. Még legilimenciára sem volt szükségem, hogy tudjam mire gondol. Barna szemei mindent elárultak, én pedig ismertem már annyira a lányt.

- Tudom, nem gondoltad volna, hogy egy auror képes ilyenre, - itt felemeltem a fejét az állánál fogva - de hidd el, rosszabbat is tettek már velem. Kisebb koromban sokszor jártak a házunkba...tudjuk milyen okokból, engem pedig előszeretettel szivattak. Mindig bevitték apámat a Minisztériumba, engem elválasztottak anyámtól, aztán pedig vagy bezártak valahova, vagy lebegtettek engem, de volt olyan is, hogy "csak" vallattak. Néha az iskoláról és esetleges barátokról, ellenségekről, de legtöbbször a szüleimről és az ismerőseikről, rokonokról. Arról is, mikor járt utoljára bárki a házban és ki volt az, mert nyílt titok volt, bár én természetesen nem tudtam róla, hogy itt tartották a halálfaló-gyűlések nagy részét. Sőt, leginkább az összeset.

Monológom végére sajnálattal, meglepődéssel nézett rám fájdalmasan. Pont nem azt akartam elérni amit láttam; sajnálatot.

- Mindegy, inkább gyere. Már biztosan észrevette az a seggfej, hogy mindketten leléptünk.

Granger észrevette a gyors terelést, így inkább ő is témát váltott és nem is firtatta a dolgot.

- Nem hiszem, hogy feltűnt volna neki. Harry elvette az eszét - nevetett.

- Jó, ebben igazad van. Legalább Potter ehhez ért - vontam meg a vállam nevetve. - Jut eszembe, vajon miért jöttek ilyen hamar vissza?

- Ötletem sincs, de biztos hogy nem önszántukból. Külön szóltam nekik, hogy amíg csak lehet maradjanak a Mungóban, sokkal jobban járnak.

- Tuti valamelyik faszkalap hozta vissza őket - érveltem.

- Mindjárt megtudjuk!

Értetlenül néztem a lányra, mire fejével a folyosó vége felé bökött, ahol a Vöröske és Potter beszélgettek a kedvenc aurorommal.

Éppen feldolgoztam, mit is látok, mire Granger finoman belökött az egyik páncél mögé.

- Bocsi, muszáj volt. Azt hiszem erre jönnek - üzente gondolatban.

Kivételesen nem volt igaza a lánynak, mert a hangok nem közeledtek, hanem egyszercsak megszűntek.

- Mi történt? - kérdeztem, majd óvatosan kilestem a páncél takarásából, ő pedig követte a  példámat.