A happy, little accident [HU]

Az első kirándulás

5. rész

Blaise szemszöge:

Miután Galagonya közölte a bűntetést, visszaindultunk a pincébe. Útközben mindketten hallgattunk, a gondolatainkba merülve baktattunk egymás mellett. Épp azon gondolkoztam átugrok Pansyhez kicsit szórakozni. Ő az első lány aki bejön és nem csak kihasználom egy egyéjszakás kaland erejéig.

Amint visszaértünk a Mardekár klubhelyiségébe, a lányok hálókörlete felé vettem az irányt. Még hallottam, hogy a szőke barátom utánam kiállt valami olyasmit, hogy jó szórakozást! de nem igazán törődtem vele.

A lány mintha rám várt volna. Fekete haját coffba kötötte, talárját ebben a pillanatban vette fel.

- Gondoltam, hogy jössz - fordult felém vigyorogva.

- Mit szólnál, ha a könyvtárban szórakoznánk ma? - kérdeztem egy ravasz mosollyal.

Hermione szemszöge:

Lassan lépkedtem a polcok felé, továbbra is előre szegezve a pálcámat. A látványra, ami fogadott, nem igen voltam felkészülve.

Pansy Parkinson és Blaise Zabini félmeztelen testének látványa tárult elém. A smárolás közben nem vettek rögtön észre, de amint feltűnt nekik, azonnal szétrebbentek.

- Granger, te mi a francot keresel itt? - kérdezte a fiú, kissé zavartan.

- Ugyanezt kérdezhetném tőletek én is. Nos, azt hiszem nem is zavarok tovább...

Mielőtt válasz jött volna, megfordultam és sietős léptekkel hagytam el a könyvtárat, hátra sem pillantva.

Amint visszaértem a Griffendél klubbhelyiségébe, már igen későre járt. Gondolom, a többiek már alszanak. Az ok amiért elmenekültem innen, szinte eltörpült a nemrég látott jelenet mellett. Annyira lesokkoltam, hogy eszembe sem jutott lecseszni a két mardekásrost, amiért pont a könyvtárat választották helyszínül...

Fáradtan vetettem bele magamat az ágyamba, mikor éreztem, hogy valaki mellém huppan. Egy pillanatra megrémültem, a következő másodpercben viszon feleszméltem, hogy barátnőm "támadott le" .

- Merlinre, Ginny Weasley, halálra ijesztettél! - szóltam rá mosolyogva.

- Bocsánat, Mio. Viszont látom, már jobban vagy. Magadhoz képest egész hamar visszatértél - gondolkozott hangosan.

- Igen, hangokat hallottam így nem kockáztattam meg, hogy lebukjak - mondtam, miközben zavartan göndör tincseimet csavargattam.

- Ne foglalkozz a bátyámmal! Holnapra megbékél. Tudod milyen! Mindig felkapja a vizet az ilyen apró dolgokon is - forgatta a szemét a vörös.

- Ezek szerint nem is haragszol rám? - kérdeztem megdöbbenve.

Most rajta volt a sor, hogy meglepődjön. Kék szemei nagyra nyíltak, szája is majdnem tátva maradt. Így belegondolva egész vicces látványt nyújtott.

- Mione, agyadra ment az olvasással töltött idő?! Ugyan miért haragudnék? Ugyanezt tettem volna a helyedben! Csak Ronald vádaskodna bizonyíték nélkül. Én teljesen megértem miért nem szóltál nekünk vagy a professzornak. Viszont örülök, hogy végül úgy döntöttél, mégis megosztod velünk - mosolygott rám a lány biztatóan.

Nagyon jól estek szavai. Ezután a nap után igen jól jött ez a lelkifröccs. Gondolkodas nélkül a karjaiba vetettem magam, mire halkan kuncogni kezdett.

Reggel meglehetősen későn keltem. Már mindenki fent volt, így Lavender siránkozására keltem fel. Nyilván. Szegény pára nem találta a szempillaspirálját, ezért viszont olyan patáliát rendezett, hogy még Hisztis Mirtill is megirigyelte volna. Ginny nem volt a helyiségben, gondolom nem birta az idegrendszere. Nekem se kellett sok idő, hogy kipattanjak az ágyból, pálcámat és ruháimat felkapva becsörtessek a fürdőbe, ahol hangszigetelő bűbájjal láttam el az ajtót.