A happy, little accident [HU]

St. Mungó

43. rész

Hermione szemszöge:

Megtaláltam a megoldást! Végig itt volt az orrunk előtt. Kérdések százai cikáztak a fejemben. Miért nem gondolt erre Bimba professzor? Vajon a tanárok kísérleteztek a mandragórákkal?

A gondolataim közül hamar visszatértem a valóságba, ugyanis tudatosult bennem, hogy Draco Malfoy az ajkait az enyémre tapasztotta. Halk sóhaj hagyta el a számat, majd viszonoztam.

Fél perc múlva elvált tőlem, majd beszélni kezdett.

- Mondtam már, hogy egy zseni vagy?

Nem válaszoltam, csak elpirultam.

- De mond csak, azért nem jutott eszedbe ez korábban, mert valaki elvette az eszed? - vigyorgott kajánul.

- Inkább úgy mondanám, hogy valaki elterelte a figyelmemet - válaszoltam gúnyosan.

- Ezt nagyon megbánod! - sziszegte, majd rámvetette magát.

Csuklómat a fejem fölött összefogta, és erősen a földre szorította.

- Héé, ez fáj - szinte nyüszítettem alatta. Nem engedett el, de lazított a fogásán. - Engedj el!

- Majd ha bocsánatot kérsz, megteszem - mosolygott. - Talán.

- Engedj el, Malfoy! - erre csak nevetés volt a válasz. - EZ NEM VICCES! Egy könyvtárban vagyunk, bármelyik percben...

Végig sem mondtam a mondatot, de beteljesült, amitől féltem. Egy auror lépett elő a szomszédos polc mögül. Természetesen Mr. Lewis volt az, akivel reggel összefutottam. Arcára döbbenet ült ki, amit pár másodperc múlva felváltott a düh.

- Itt meg mi folyik?! Má' megin' te? - nézett rám összeszűkített szemekkel. - És te mégis mit művelsz?! Szállj má' le róla, Merlin szerelmére! - dühöngött a férfi, mire felrántotta Dracót a talárjánál fogva a földről és a polcnak lökte.

A szőke fiúnak ez szinte meg se kottyant, gúnyos vigyort villantott a varázslóra, de szeme idegesen csillogott. Óvatosan pálcájáért nyúlt, majd egy jól irányzott "Capitulatus" - sal vágott vissza. Nem tudom melyik lett volna jobb, ha az ellenfele nem védi ki, vagy ha igen.

Végül az utóbbi következett be, mire Draco kissé meglepődött. Most Mr. Lewis következett a támadásban, nem is aprózta el a dolgot. Incarcerandus ártást alkalmazott a fiún, mire egész teste köré kötelek csavarodtak, ezzel megakadályozva a mozgását. Erre már én is a varázspálcám után nyúltam, de hiába.

Az auror egy mozdulattal, varázslat nélkül vette ki a kezemből a tárgyat, mielőtt még egyet pisloghattam volna, addigra már Dracóét is zsebre rakta.

- Akkor fussunk neki mégegyszer - emelte rám kidülledt szemeit.

Ginny szemszöge:

*Visszaemlékezés*

Csütörtök reggel megérkezett a családom a Roxfortba. Mondanom sem kell, hogy anya aggódott a legjobban, apa próbálta megnyugtatni, miközben ő is ideges volt, George pedig igyekezett feldobni a hangulatot, amivel csak rontott a helyzeten. Harry fel-alá járkált a gyengélkedőn, én viszont magamba roskadva ültem Ron ágya mellett, és a kezét szorongattam.