A happy, little accident [HU]

Kavargó gondolatok

15. rész

Hermione szemszöge:

A Malfoyyal való akciónk után a klubbhelyiségbe siettem. Egyszerűen zsongott a fejem a gondolatoktól, szükségem volt egy jó hosszú alvásra. Reménykedtem, hogy nem futok össze Ginnyvel, vagy a két fiúval, ám ez a képzelgésem szertefoszlott, mikor bemásztam a portrén.

A két vörös és Harry a kanapén ültek, mindhárman aggódó tekintettel.

- Hol a bánatban voltál?! - kiabált Ron, ugyanis ő vett észre először.

Ginny azonnal felkapta a fejét és a nyakamba ugrott.

- Merlin szerelmére, Mio! Merre jártál eddig? Már fél 12!

- A mardekárosokkal voltál? - kérdezte Harry is.

Elgondolkoztam. Most mit kéne mondanom? Azzal csak nem kéne előállnom, hogy Draco Malfoyyal beszöktem a könyvtár zárolt részlegére...

- Kissé elhúzódott a bűntetés, utána pedig még gyorsan elugrottam a könyvtárba, csak kissé elszaladt az idő... - válaszoltam lesütött szemmel, miközben egyik barna tincsemet tekergettem.

- Kissé?! Azért ezt te sem gondolhatod komolyan, Hermione! - rivallt rám a Weasley fiú.

- Rendben, igazad van, eléggé késő van, de nem tehetek róla! Különben is, örülök, hogy aggódtok, de ez már túlzás! Nem tudtam, hogy be kell számolnom minden lépésemről - mondtam ingerülten, majd megindultam a szobánk felé.

Még hallottam, hogy Harry és Ginny suttogott pár szót, Ron pedig dühöngött. Egy átlagos nap a barátaimmal...

Úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt. Igyekeztem lenyugodni, és átgondolni a mai napom. Kezdve a Malfoyos-incidenssel. Magam sem tudom, miért egyeztem bele a szabályszegésbe, de már megtörtént. Aztán ott volt a könyvtári "vicce", amin végül ő sem szórakozott olyan jól, mint várta. Aztán a kis valommása arról, hogy neki sem olyan egyszerű ám, mint hiszem. Ezt követte az érzelmi kirohanásom... ami után megnyugtatott. Furcsa, szinte hihetetlen ez az egész. Ha bárkinek elmesélném, vagy kinevetne, és megdicsérné a poénom, vagy beutalna a Szent Mungóba. Az utóbbi lehet rám férne... Végül pedig azt se felejtsük el, hogy Draco-nak hívtam. Lehet nem tűnik túl nagy dolognak, számomra mégis az. Sosem neveztem még nyíltan a keresztnevén, bár ő sem engem. Aztán a barátaim aggodalma. Értékelem, hogy próbálnak vigyázni rám, de ez azért túlzás. Mi baj történhetne?

Hosszas gondolkodás után felöltöztem és fogatmostam. Bíztam benne, hogy a Weasley lány már elaludt, de ismét csalódnom kellett.

- Bocsáss meg, Hermione. Tudod, hogy csak jót akarunk! Ron eléggé túlzásba vitte, de bevallom mi is. Csak nem könnyít a helyzeten az sem, hogy a mardekárosokkal eljársz a Tiltott Rengetegbe - hadrata levegővétel nélkül.

- Hé, Gin, semmi baj! Nem haragszom, amiért vigyázni akartok rám, de kicsit túlreagáljátok. Már vége van a háborúnak. Nincs Voldemort, nincsenek Halálfalók és hasonlók. Nincs mitől tartani! - mondtam neki bíztatóan.

- Tudom, de akkor is! Nyugtalanító, hogy ilyenkor mászkálsz a folyosókon!

- Nem kell aggódnod, nálam volt Harry láthatatlanná tévő köppenye.