𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

12.

Az éjszaka folyamán csak forgolódtam és nem jött álom a szememre. Hogy pontosan miért? Erre egyszerű a válasz. Tegnap miután kiütöttem a nagyszájút minden jó volt, aztán megjelent Jeff az ő remek ötletével és minden gyorsan szar lett, mivel én leszek végig Minho mellett. Nem nagyszerű?

Reggel nagy kedvel indultam dolgozni, persze előtte beugródtam reggelizni és természetesen elrakattam Minho adagját is és majd viszem magammal a gyengélkedőre. Thomas próbált jó kedvre deríteni, de nem jött össze neki. Nehéz, ha tudja az ember, hogy milyen napnak nézz elébe.

A szokásosnál lassabb léptekkel közelítettem meg a gyengélkedő épületét és a főbejáraton belépve a nagy csend fogadott. Úgy fest Jeff és Clint inkább később jönnek...nem is baj, legalább nem lesznek tanuk, ha kinyírom. Unottan tekintettem a szoba irányába, egy hatalmas mélylevegőt vettem és elindultam a pokolba. Az ajtó előtt még vacilláltam, de jobb hamar túl esni rajta. Megragadtam a kilincset és egyszerűen kitártam az ajtót, ahol már egyesek ébren voltak.

-Na végre. Majd éhenhalok. -sóhajtott megkönnyebbülten és egyszerre gúnytól csepegő hangon.

-Nesze. Még a végén elfogysz itt nekem. -kellemesen hozzávágtam a zacskót és inkább előkészítettem a szükséges gyógyszereket.

-A kutyának meg tessék. -morgott az orra alatt.

-Tévedsz, mert a kutyánál is alacsonyabb rendűnek tekintelek...például egy féregnek. -fordultam színpadiasan felé. Jól esett látni a méregtől lassan vörös színbe pompázó arcát és a tikellő szemét, így kora reggel. Ezzel hivatalosan is elkezdődött a pokoli nap.

***

A sejtésem beigazolódott, mivel csak úgy repkedtek a beszólások. Clint meg is jegyezte, hogy olyanok vagyunk, mint az 50 éves házasok, és ilyenkor küldtem el a francba őt is. Utána többet nem is szólt hozzám. Az újabb adag fájdalomcsillapított nyújtottam át neki, amikor fájdalommal teli kiáltás hangzott fel a mellettünk lévő szobában.

-Mi történt? -nézett fel rám, miközben ülő helyzetbe küzdötte fel magát.

-Az egyik fiút megszúrta egy Sirató. -sóhajtottam fel együttérzően. Nem is kellett többet mondani az ágyon ülő fiúnak, mert máris igyekezett ki kelni az ágyból. -Hova igyekszel? -méregettem összezavarodva.

-Szerinted? -pillantott rám, miközben próbált talpra állni csak elég nehezen ment neki a fájó lába miatt.

-Segítsek? -kicsit sem éreztem iránta együttérzést, de kedvesség gyanánt azért megkérdeztem.

-Tőled? Biztos, hogy nem.

-Oké. -mellé bólintottam is és helyett foglaltam a székbe és néztem a szenvedését.

Úgy 10 perc után megelégeltem és felpattantam a kényelmes székből.

-Ha így haladsz tovább még a srác is hamarabb meggyógyul...Szóval hadj segítsek. -léptem elé összefont karokkal. Méregetett egy darabig, de aztán beadta a derekát.

-Legyen. -nem akartam tovább húzni, halasztani a dolgot így mellé léptem és hagytam, hogy átkarolja a vállamat, én meg biztos pontként a derekát és így végre eltudod indulni. Iszonyatosan kínos és gyűlöltem ezt a helyzetet, de nem bírtam tovább nézni a szenvedését. Lassan és biztosan haladtunk, szerencsére nem kellett sokat mennünk a másik szobáig, aminek tárva nyitva volt az ajtaja így rálátást nyerhettünk a pórul járt fiúra.

Szinte élettelenül feküdt az ágyon, a testén feketén díszelegtek az erek. Ha nem lettem volna valaki mankója már rég elrohantam volna. Nem bírtam tovább nézni így óvatosan a jobb oldalamon még mindig engem átkaroló fiúra vándorolt, aki sajnálóan és empatikusan nézte a szenvedő srácot. Meglepődtem rajta, hiszen soha nem láttam még ennyire aggódni valaki miatt. Ezzel egy új énjét láthattam meg, amivel engem soha nem fog megáldani.

-Ideje vissza mennünk. -mondtam és azzal a hévvel felém is fordult. Erre nem felelt semmit csak bólintott.

Ahogy vissza értünk azonnal az ágyba feküdt, én meg a mellette levő kis asztalra helyeztem az éjszakai gyógyszereit.

-Ugyanabba az időpontba vedd be őket, mint tegnap. Jó éjt! -köszöntem el és igyekeztem az ajtó felé, de még annak kinyitása előtt megállított a szavaival.

-Sajnálom a hátadat. -ettől a kijelentésétől megfagytam egyhelyben. Igaz tudni szerettem volna, hogy kitől tudta meg, de helyette csak kiviharzottam a szobából.

Sziasztok! Csak annyi kérdésem lenne itt a végén, hogy már jó ideje vadászom a Lázkód előzmény sorozatot és van itt esetleg olyan aki megválna tőle vagy az egyik ismerőse? Előre is köszönöm a vissza a jelzéseket!😊