𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

4.

Órákat töltöttem oda fent és elmélkedtem a mostani helyzetemen és arra a következtetésre jutottam, hogy a szőke fiú nem igazán adott kielégítő válaszokat így némi habozás után úgy gondoltam elindulok és megkeressem. Gyorsan lemásztam a létrán, ami könnyebben ment teli hassal és elindultam, amerre a fiú is távozott órákkal ezelőtt.

Miközben kerestem, elhaladtam sok dolgozó fiú mellett. Mindegyikük keményen dolgozott vagyis páran szerintem tetették, de az legyen az ő gondjuk. A lényeg, ahogy elsétáltam mellettük majd kidülled a szemük. Irritált és zavart is egyszerre, mert ezzel kíváncsi lettem a saját külsőm kapcsán. Bosszantott, hogy a saját kinézetemre sem emlékszem. Mikor végleg hátra hagytam őket, megtorpantam és a szememmel Newtot kerestem, de sehol nem láttam. Merre lehet már?

-Kit keresel? -a hátam mögül érkező hirtelen hangtól összerezzentem és a hangforrás felé fordultam, ahol egy nálam sokkal fiatalabb, duci, göndör hajú fiú ácsorgott.

-Newtot.

-Akkor rossz helyen vagy. Őt a kertben találod. Tudod hol van?

-Nem igazán.

-Gyere, akkor megmutatom. -intett és követtem. Miközben egymás mellett sétáltunk újra figyelemmel követtem a Tisztáson való életet, amikor a kis fiú hosszú csend után megszólalt. -Amúgy Chuck vagyok. Téged hogy hívnak? -tekintett fel rám menet közben.

-Clara.

-Szép név. A szüleid biztos nem véletlenül választották neked. -e kijelentése szöget ütőt a fejembe. Eddig eszembe sem jutottak a saját vér szerinti szüleim. Szörnyű, hogy még rájuk sem emlékeztem. Mi van, ha ők rám igen és hiányzom nekik? Vagy nem szerettek és azért küldtek ide, egy börtönbe?

-Biztos. -keserűség öntött el. Az elmélkedésemből az zökkentett ki, hogy már elértük a célunkat, ahol a szőke fiú éppen a paradicsomokat kötözte fel. -Köszönöm a segítségedet. -csak egy apró pillantást vetettem rá és már mentem is a kereset sráchoz. Annyit még hallottam, ahogyan ő is elköszönt tőlem. Lehet egy kicsit bunkó voltam vele, de jelen pillanatban van mivel foglalkoznom.

-Látom nem bírtad ki nélkülem sokáig. -támaszkodott rá a kezében lévő szerszámra.

-Válaszokat akarok Newt.

-Elmondtam mindent, amit akartál.

-Nem igazán. És addig nem vagyok hajlandó semmit tenni értetek, amíg én nem kapok valamit. -fontam keresztbe a mellkasom előtt a kezemet. Csak unottan felsóhajtott és neki dőlt a karónak.

-Nehéz esett vagy Zöldfül. Minden lány ilyen? -az utóbbi szerintem költői kérdésnek szánta, de csak azért is megválaszoltam.

-Azt nem tudom, de az tuti, hogy én ilyen vagyok. -vontam meg a vállamat.

-Ezt már az első találkozásunknál leszűrtem...na, gyere. Egy kevésbé nyüzsgő helyen mindenbe beavatlak. -csak elindult az erdő irányába, én meg loholtam utána.

Egy kiszáradt fatuskó elé telepedtünk le egymás mellett és az éppen narancssárgában úszó eget csodáltam.

-Mit szeretnél tudni még? -fordult felém.

-Például mi van az útvesztőbe, amit veszélyesnek neveztél?

-Az útvesztő érdekes hely, tele rejtéllyel. Ott kezdeném, hogy ez egy nagy kód, amit meg kell fejtenünk, hogy haza jussunk a családunkhoz. Kerek 3 éve dolgozunk a megfejtésén, de semmi.

-3 év alatt nem jutottatok előrébb?

-Minden éjjel változik. Amelyik folyosó előző nap még jobbra nyílt az másnap balra vagy szimplán zsákutca lett belőle. Ne gondold, hogy könnyű munka. A futárjaink reggeltől egészen késő délutánig oda bent futnak és az életüket kockáztatják, lehet a nagy semmiért. -sóhajtott fel gondterhelten. -De fő a pozitivitás. Még valami?

-Kik küldtek ide minket és miért?

-Ez egy nagyszerű kérdés. Fogalmam sincs miért vagyunk itt, de mi Alkotóknak nevezzük azokat a bökötteket. Kezdetben 20 fiú kezdte itt, majd minden hónapba jött egy újonc, egy Zöldfülő. Nagyjából a régiek közül választottuk ki az elöljárókat, akik a tegnap elmondott munkák főnökei, persze ez változott, amikor meghalt valaki.

-Meghalt? -kérdeztem kicsit megdöbbenve.

-Tudod Clara, ez a hely nem egy meseország. Itt az első években komoly harc folyt a berendezkedésünk, meg a vezérünk kapcsán is...nem kevesen vesztek akkor oda, mert nem volt bizalom. Ezért hangsúlyozom minden újba, hogy fontos a bizalom, mert az nélkül nincs élet. Ezzel nem arra célzok, hogy te egy nap után mindenkivel puszipajtás legyél, de azért dolgoz rajta. Chuckkal már, ahogy láttam kezd alakulni valami. -eresztett egy halvány mosolyt.

-Ja kedves fiúnak tűnik, de te is. -mosolyodtam el először mióta itt vagyok.

-Ez a beszéd Zöldfül. De most jutott eszembe, hogy nem mutattam meg hol is fogsz lakni. -itt szólásra nyitottam a számat, de belém fojtotta a szót. -Nyugi neked úgy mond VIP helyed lesz. Nem akartunk a táborba rakni a sok rakás fiú közé. Az elöljárók épületében van egy üres szoba. Az lesz a tiéd. -talpra állt és felém nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam. -Megmutatom, utána mehettünk is vacsorázni. -most hogy így mondta fel sem tűnt mennyire gyorsan elrepült az idő. Ha az ember egész nap lazsál annak gyorsan repül az idő.