𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

2.02

Idegileg kész vagyok, az új türelmi mércém meg valahol a postán elkallódott és nem érkezett meg. Teljesen kész vagyok a Minhóval való "együttéléssel". Egy rémálom a nappalok és úgy szintén az éjszakák, de ha megkérdeznék tőlem, mégis melyik a legrosszabb? Nem tudnék dönteni.  A problémák először is a kommunikációval kezdődnek, és valahol, a ki legyen az első a fürdőszobában végződik. Most is az a nagyszájú ment be elsőnek és már lassan 2 órája bent tollászkodik. Igen, számoltam.

Én szokásosan az ágyon ültem törökülésben és valamivel elütöttem az időt, miközben vártam, hogy végre végezzen. Szó szerint zene volt füleimnek, amikor kinyílt a fürdő ajtaja.

-Na végre. -tekintettem fel rá unottan, de meg is bántam rögtön, hogy oda néztem. A fiú egy szál törölközőben lépett ki, ami csak a dereka köré volt tekerve. -Komolyan nem volt időd felöltözni odabent ennyi idő alatt? -takartam el a szememet, mielőtt rosszat álmodnék az este.

-Mint látod nem. -állt meg az ágy előtt. Ezt csak a hang közelségéből tudtam megállapítani.

-Remek. -morogtam az orrom alatt, miközben hallottam a lépései hangját ahogy eltávolodnak tőlem. Mivel a ruhás szekrény előtt állt, ami a szoba másik sarkában helyezkedett el, így elvehettem a szemem elől a kezemet. Akár mennyire is azon voltam, hogy lekössem a figyelmemet valamivel, amíg felöltözik, de a szemem sarkából érzékeltem őt, akaratom ellenére arra pillantottam és nem kicsit ugrott meg a pulzusom.

Igaz háttal állt nekem, de még ez is elég volt ahhoz, hogy láthassam a kidolgozott hátát. Próbált az agyam rám parancsolni, csak sajnos nőből voltam. Lassan végig vezettem rajta a szemem és éreztem, ahogy nem csak a szívem kezdett hevesebben verni, hanem maga a légzésem is. Épp valahol a derék tájt járhattam, amikor hirtelen megfordult és csípőre tett kézzel nézett rám, egy idegesítő, és csábos mosollyal az arcán.

-Csak nem tetszik a látvány? -húzogatta mellé a szemöldökét is. Én, meg nem csak a rajta kapás miatt pirultam el, hanem sikerült zavarba is hoznia.

-Nem. -jobb lett volna ha nem dadogva mondom ki, fülig vörös fejjel. Csak sajnos, mivel meg volt fordulva így rálátást nyerhettem a hasizmaira is, ami nem segített a helyzetemen.

-Pedig már azon gondolkodtam, hogy megengedem, hogy megérints. -láttam a szemében mennyire piszkosul élvezi ezt a kialakult szituációt. Inkább nem is vágtam vissza, mert a végén még perverzebb gondolatok jutnak az eszébe. Helyette felkaptam az ágyra előre kikészített pizsim és beviharzottam a fürdőbe.

Most 10 perc helyett bent voltam fél óráig és ennek kb. a felét az ajtónak támaszkodva töltöttem el, mert próbáltam kiverni a fejemből a fiú csábító testét, persze sikertelenül. Úgy belém égett, mint Chuck halála...rossz hasonlat, tudom.

***

Már rég az ágyban feküdtem a fiúnak háttal, aki megállás nélkül horkolt. Hozzá teszem kétszer lábon rúgtam, de nem hallgatott el. Mikor végre sikerült volna elaludnom, a csendben, akkor pisilnem kellett. Nagyon szuper.

A hátamra fordultam és felmértem a lehetséges kiszabadulásomat innen, de pont rossz pozícioban aludt. Mivel nem akartam felébreszteni és hallgatni a szent beszédét, ezért megpróbálkoztam átmászni rajta, de amilyen szerencsém volt megcsúszott a lábam és telibe a mellkasára estem, amivel sikerült felkelltenem.

-Mit művelsz? -méregetett komás tekintettel.

-Én...-minden szó a torkomon akadt. És az sem segített a szavak formálásában, hogy éreztem deréktől lefelé valami életre kelt alattam. Nem volt elég kínos a helyzet, még a fiú sem tudott parancsolni önmagának. Egymás tekintetében ragadtunk és éreztem ahogy fellángol bennem egy ismeretlen vágy. Remek, kezdem már én is. Hosszú percekig így maradtunk, amikor a két kezét a derekamra helyezte és leemelt magáról.

-Máskor, ha készülnél valahova inkább kelts fel. -csak hevesen bólogattam és gyors léptekkel berohantam a fürdőbe. A dolgom végeztével, meg egy kicsit lenyugodva léptem ki a szobába, ahol Minho az ágy szélén ült, maga köré csavart takaróval. Jól sejtettem miért. Ettől egy pimasz mosoly jelent meg a szám szélén.

-Úgy látom még sem zavart annyira, hogy rajtad kötöttem ki. -álltam meg előtte össze font kezekkel. A lehető legcsúnyább pillantással jutalmazott meg, amit én inkább győzelemnek vettem és kikerülve őt feküdtem vissza a helyemre.