𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

22.

Tiszta szívemből utáltam a terv rám eső részét. Nekem kellett kihoznom Gallyt annyira a sodrából, hogy ne figyeljen fel a többiek mozgolódására. Csak ezzel annyi volt a bökkenő, hogy a fiú hirtelen haragú és féltem attól, hogy megöl. A többiek nem biztos, hogy gyorsan fognak tudni a segítségemre sietni.

Ahogy sejthető volt, Gally kihozatott minket néhány agyhalott építőjével. Engem és Teresát maguk előtt vezeték, Thomast pedig húzták a földön. Még tetette, hogy nem tért magához. Hamar elértük az Északi kaput, ami előtt a túlélők összegyűltek. Pont Newt mellett vittek el és elég aggódó tekintettet váltottunk egymással. Nem kicsit féltett attól a balhétól, amibe bele fogom magam keverni.

A kaputól nem messze három fa cövek volt beütve a földbe, aminek engem és Teresát neki is löktek. Thomast csak a földre dobták le. Mázlista, legalább őt egy darabig nem kötik ennek neki, mint most minket ebben a percben. Kiszolgáltatotnak éreztem magam és ezt az érzést nagyon gyűlöltem. Még jobban, mint Minhót. A kezemet a fejem fölé kötötték így megnehezítették a védekezési lehetőségeimet Gallyvel szembe.

-Ma mindennek vége lesz. Ha a siratók megkapják, amit akarnak akkor boldogan élhettünk tovább.

-Mire célzol Gally? -kérdezte valaki a kicsi tömegből.

-Áldozat bemutatásról. -fordult a fiúk felé. Oké Clara. Most vagy soha.

-Azzal úgy gondolod mindent megoldasz. Ha? -cukkoltam fel magam, hogy minél jobb szavak hagyják majd el a számat.

-Remélhetőleg igen. -sétált elém és egy gúnyos mosolyt villantott. -Bár téged sajnálni foglak. Túlságosan megtetszettél nekem. -emelte fel a fejemet az álamnál fogva. Legszívesebben szemen köptem volna, de helyette csak elkaptam a fejemet.

-Akkor se lennék melletted, ha te lennél az utolsó fiú ezen a nyamvadt bolygón. -csak úgy köptem felé a szavakat.

-Ja, persze. El is felejtettem, hogy a szíved a futárok elöljárójáért dobok. -kérdőn húztam fel mindkét szemöldökömet. Komolyan ezek mit gondolnak kettőnkről? Barátok sem vagyunk, nemhogy többek.

-Hát úgy fest nem álltál egyszer sem sorba észért. -forgattam meg a szememet. Nagyon úgy fest a terv most kezdődött el, mert a vöröslő feje majdnem felrobbant.

Vártam, hogy valamit vissza vágjon, de arra nem számítottam, amit végül csinált. A jobb kezében egy kés termet és azt meglendítve az arcomba vágott. A lendülettől balra fordult a fejem és láttam, ahogy a vér kicsapott a fűre. Hevesen lihegve néztem rá meglepetten, miközben a sebből kifolyó vér már a számba is bele folyt. Szó szerint hányingerem lett a vér vasas ízétől.

-Látod? Ez lesz, ha az embernek éles a nyelve. A legközelebbi életedre egy jó tanács. Először gondolkozz, aztán beszélj. -hajolt a képembe.

-Ezt megfogod bánni. -ekkor hirtelen felpattant Thomas a földről és lefegyverezte a két fiút, akik feledte álltak. Newt, Minho és Serpenyő is akcióba lendült, én meg boldogan rúgtam tökön Gallyt és erősen ellöktem magamtól. Newt oda rohant hozzám és levágott onnan, majd felálltunk harckészültségbe a kapu elé.

-Ti aztán nem vagytok semmik. -állt talpra fájdalmasan Gally.

-Nem kell velünk tartanotok, de mi most elmegyünk. Aki akar az még csatlakozhat. -nézett körbe Thomas.

-Ne hallgassatok rá! Csak meg akarnak titeket ölni. -vágott vissza az a barom.

-Már így is halottak vagyunk, ha maradunk. -válaszoltam most én.