𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

19.

Mióta beavatott Minho az elmúlt napok titkaiba, azóta elég rendesen belecseppentem. Minden késő délután összegyűltük a térképszobában és agyaltunk a kijárat hollétén. Itt a többes szám alatt jó magamra, a futárok elöljárójára, Thomasra, Newtra és Teresára gondoltam. Az utóbbi hárommal még mindig nem vagyok kibékülve, bár a lánnyal nem is fogok soha.

A Tisztásra lassan megint sötétség szállt, én meg szokásosan elindultam az erdő irányába, amikor hirtelen feltűnt mellettem Chuck.

-Szia Clara. Megyünk a szokásos esti sétánkra? -nézett fel rám csillogó szemekkel.

-Most sajnos nem jó Chuck. Fáradt vagyok és pihenni szeretnék, de holnap mindenféleképpen megyünk. -összeszorult a szívem, amiért hazudnom kellett neki. És ebből kifolyólag holnap is kénytelen leszek.

-Rendben. Akkor jó pihenést. -sétált el csalódottan. Nagyon fájt így látni szegényt. Rajtam és Thomason kívül senkije sincsen. Igaz, hogy rosszul esett a kisfiú látványa, de muszáj volt mennem a többieknek segíteni.
Hátha azzal mosolyt csalók az arcára, ha haza juttatom a szüleihez.

Szinte csukott szemmel eltaláltam a rozoga kis épülethez, amiben már égtek az olajlámpák. Szó szerint alig tettem be a lábamat az ajtón, már le is csesztek.

-Azt hittem soha nem fogsz ide találni. -nézett fel a papírok rengetegéből az ázsiai fiú.

-Bocs. -vágtam rá és helyett is foglaltam Newt mellett. Thomas társaságában a lány volt, Minhót meg gyűlölöm, ezért nem volt sok választásom hova telepedek le.

***

Olyan sok papírt tanulmányoztam át, hogy már megfájdult a fejem. A hülye futárok, hülye rajzait képtelenség értelmezni. Próbáltam a lehető legpontosabban fókuszálni a vonalakra, hogy minél hamarabb megleljem a válaszokat, de egyszerűen lehetetlennek éreztem megfejteni az útvesztőt.

-Sajnálom. -szólalt meg hirtelen a mellettem ülő szőke és megbánóan nézett a szemembe.

-Mármint mit? -van jó néhány pont, amit feltudnék sorolni a listámról.

-Mindent. Hogy Teresával több időt foglalkoztam, mint veled és hogy nem látogattalak meg, pedig egy épületben lakunk...remélem megbocsátasz nekem. -kicsit túlságosan szomorú és érzelgősre alakult a levegő köztünk, ezért próbáltam humorral oldani.

-Talán...majd még átgondolom. -kacsintottam rá, amit egy mosollyal díjazott. E aranyosnak vélt szituációt egyesek megzavarták.

-Inkább a dolgotokkal foglalkozattok és ne flörtölgessetek itt, undorító. -rivallt mind a kettőnkre Minho.

-Ha már te nem vagy hajlandó akkor legalább én megteszem helyetted. -csípőből vágott vissza Newt, amitől mindenki rájuk figyelt, persze én értetlenül méregettem a szőke fiút.

-Ugyan kérlek. Ha ő lenne a világon az utolsó lány sem. -pillantott rám.

-Ezzel egyetértek vele. Inkább haljak meg egyedül, mint mellette. -nem tudom Newt mit sejtett vagy mit képzelt be, de elég unottan ingatta a fejét.

-Fhu srácok ti nem vagytok semmik. -talpra ugrott és hol rám, hol Minhóra tekintett. -Fogadni mernék az életemre, hogy ti hamarabb fogtok közösen gyereket csinálni, mint itt bárki más.

-Soha. -vágtuk rá szinte egyszerre. Ezen csak kacagott egyet és távozott is, de alig tette ki a lábát a rozoga épületből, már vissza is rohant.

-Gyertek azonnal! Gáz van oda kint. -először azt hittem viccel, de látva a kétségbeesett fejét elszállt ez a felvetésem elég hamar.