𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

3.

Hát, a tervem megvalósítása elég egyszerűen élt a fejemben, de sajnos sikeresen be is fuccsolt, mivel egy idősebb, sötét bőrű srác elkapott a vállamnál fogva és egy kis dutyiba zárt. Egy részem örült neki, mert legalább rácsok választottak el a fiúktól, egyedül a gyomrom nem repdeset az örömtől.

A hely lakói lassan, akár csak a Nap, felkelt és mindenki egy nagy fakunyhóba igyekezett, ahonnan isteni illattok szálltak. Már úgy voltam vele, hogy a zárka kő falát kezdem el rágni hátha csillapodik az étvágyam. E remek gondolatoknak egy hirtelen feltűnt árnyék vetett véget. Automatikusan a legtávolabbi falhoz húzódtam és a már ismerős szőke fiúval néztem farkasszemet, aki a dutyi ajtajának támaszkodva figyelt.

-Nyugi. Nem kell félned tőlem, amit már szerintem nem egyszer mondtam.

-Kimondta, hogy félek? -ez igen Clara. Jobb beszédindítóval nem tudtad volna kezdeni.

-Egyszerűen rád van írva, de nem is ezért jöttem. -guggolt a rács elé. -Tudom, hogy engem és mindenki mást a hátad közepére kívánsz, de most már elkel fogadnod, hogy mostantól közénk fogsz tartozni...inkább az elején kezdeném. -köszörülte meg a torkát és hirtelen kinyitotta a dutyi ajtaját. -Azzal a feltétellel engedlek csak ki, ha megígéred, hogy senkinek sem okozol testi sérülést és cserébe mindent elmondok, amit tudni szeretnél. Áll az alku? -kecsegtető ajánlat, de mégis elgondolkoztam rajta. Ha megfogadom, hogy nem bántok senkit akkor mi van, ha valamelyik bepróbálkozik? Akár ő is.

-Még akkor sem, ha valaki más ártana nekem?

-Tudom most mire gondolsz és megígérhettem neked, hogy ilyenre nem fog sor kerülni. -hiába fogadtam meg, hogy nem fogok senkiben sem megbízni, de ahogy ő is mondta már közéjük tartozom, szóval adok neki egy esélyt és ha eljátssza akkor megnézheti magát utána.

-Oké. Legyen. -ezt egy mosollyal díjazta és ahogy kiléptem a szabadságba, elkezdtem jobban szemügyre venni az új "otthonomat".

-Indítsunk tiszta lappal. -zökkentett ki a környezetem felmérésében. -Az én nevem Newt és én vagyok itt a főnökhelyettes. Te emlékszel a nevedre?

-Clara.

-Üdv a Tisztáson Clara...-épp folytatni szerette volna, de a szavába vágtam.

-Mi ez a hely? Ki küldött ide minket? És miért én vagyok itt az egyetlen lány? -robbant ki belőlem egyszerre minden, közben kíváncsian fürkésztem a szőke fiút vagyis Newtot.

-Jaj Zöldfül. Hamarosan választ adok a kérdéseidre, de először is szerzek neked valami kaját, mert elég szarul nézel ki és utána elmegyünk egy olyan helyre, ahol tökéletesen belátod az egész kócerájt. -intett és mivel nem volt más választásom követtem.

Néhány perc elteltével egy hatalmas szendviccsel a kezemben álltam Newt mellett a torony korlátja előtt, ahova még a tegnapi nap másztam fel és leltem menedékre a fiúk elől. Bár sajnos ideig-óráig vált csak be.

-Akkor beszélsz végre? -kérdeztem két rágás közepette.

-De türelmetlen vagy. -sóhajtott fel unottan és szórakozottan. -Mint mondtam ez a hely a Tisztás, ahol dolgozunk és élünk. Rajtam kívül még 50 fiú lakik itt és most már plusz egy lány. -fordult felém. -Itt mindenkinek meg van a saját munkája és nagy valószínűséggel, ha megszokod a környezetedet, te is bele fogsz csöppenni, de ennek a részletét majd elmondom, ha oda jutunk.

-Milyen munkalehetőségek vannak?

-Hát vannak a kertészek, a zsákolok, a nyesők, az építők, a lögybölök és a kóroncok. -ezzel nem mondott sokat.

-Miért én vagyok itt az egyedüli lány? -néztem bambán magam elé.

-Ez egy jó kérdés. Sajnos erre nem tudok válaszolni, de hidd el ez engem is érdekel. -ekkor mozgást észleltem a szemem sarkából és abba az irányba kaptam a fejem, ahol az egyik fal nyílásán két srác futott be a Tisztásra.

-Mi van odakint? -biccentettem a két kocogó fiúra, akik már lassacskán el is tűntek a sűrű fák csoportjaiban.

-Az útvesztő. Azok pedig futárok voltak. Ők térképezik fel odakint a dolgokat. Elég veszélyes munka. -ahogy rá néztem éreztem a testtartásából, hogy erről valami rossz emlék ugorhatott be neki.

-Mit értesz veszélyes alatt? -nem tudom, de az útvesztő szó említésével valami fura borzongás fogott el, amitől csak még kíváncsibb lettem. Csak nagyot nyelt és komoly arcot vágva felém fordult.

-Három szabályunk van. Nincs lazsálás, mert nincs időnk ingyen élőkre, ne árts a tisztársaidnak és az egyik legfontosabb, hogy soha, de soha nem mehetsz a kapu másik oldalára. Érthető voltam Clara?

-Igen. -nyújtottam el a végét.

-Remek. Akkor véget is ért a konzultáció, szóval magadra hagylak és ha bármi további kérdésed lenne vagy akár szükséged van valamire akkor keres meg nyugodtan. -megveregette a vállamat, majd elindult a létrán lefelé.

Végig néztem ahogy földet ér és végleg ott hagy a gondolataimmal együtt. Hiába kaptam pár kérdésemre választ, de ezekkel nem értem be. Egyre jobban foglalkoztatott az a gondolat, hogy mégis milyen rejtélye lehet az útvesztőnek és a Tisztáson tartózkodó fiúknak. Meg a legfontosabb kérdés, ki és miért küldött ide engem? Egy lányt, 51 fiú közé.

Itt is lenne a 3. rész🤗 Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok és sok pihenést!😘