𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

3.06

Az estét sírással vagy alvással töltöttem el. Ha éppen kiszáradtak a könnycsatornáim akkor ledőltem pihenni, ahogyan felkeltem megint eleredtek a könnyeim, és ez így végig. Reggel a táborhoz képest hamar felébredtem és csak összegubózva ültem továbbra is a fal tövében. Nem gondolkodtam semmin sem, csak néztem ki a fejemből. Lépések hangjára figyeltem fel és a fiúk megálltak a rács előtt a VESZETT katonák egyenruhájában.

-Itt az idő főorvos kisasszony. -tárta ki az ajtót Gally. A pulcsim ujjával, amit tegnap kaptam Newt-tól az éjszakára, letöröltem a nedves arcomat és felhúztam magamra a maszkomat. Egyenesen Gally elé léptem, aki nem is húzta tovább az időt. Erősen megragadta a felkaromat és már rángatott is maga mellett. Újfent.

***

Hamar elértük a VESZETT épületét, ahol már a fejükre húzták a sisakot és úgy jöttek mellettem, mint a testőreim. Óvatosan tekintettem körbe az embereken és kerestem az arcukon a meglepődést, hogy feltűntem. Féltem attól, hogy megtudták valahonnan, hogy elkaptak a lázadók és ez miatt árulónak fognak tekinteni, ami egyenlő volt a halállal. De szerencsére mindenki a megszokott volt, így nem aggódtam tovább.

A liftet céloztuk meg, aminek a megérkeztével mindannyian beléptünk. Az ajtó lassú záródásnak indult, amikor valaki megfogta az egyik oldalát és vissza kinyitotta. Janson nem zavartatva magát, semmi kérdés nélkül beállt mellém és megnyomta a 9.-dik gombját. Mikor elindult alattunk a lift pár percig csend telepedett a helyiségre, amikor az idősebb férfi felém fordult.

-Paige kancellár igaz azt parancsolta, hogy ne mondjam el magának, de úgy gondolom joga van tudni róla. -fordult felém. -Thomas a barátival, meg néhány szakadárral támadást terveznek a szervezetünk ellen. Ezt csak azért mondtam el, hogy ha valami gyanúsat lát azonnal szóljon. -nézett komoly tekintettel a szemembe.

-Persze. Mindenképpen. -eresztettem egy apró mosolyt és rábólintottam. Ekkor megállt a lift a mi szintünkön. Elköszöntem a férfitól és elsőnek hagytam el a liftet, a többiek pedig szorosan a nyomomba követtek.

Meg sem álltunk egészen az egyik lépcsőházbeli irányító panelig, ahol Gally rögvest munkához kezdett. A többiek pedig figyelték a környezetünket, nehogy váratlan vendégünk legyen. Én meg csak a korlátra voltam támaszkodva és bámultam a semmibe.

-Ahogy láttam a múltkor is, meg ugye most is. Nagyon oda van érted ez a patkányfejű. -vette fel a testtartásomat mellettem Minho. Csak unottan fordultam felé és már a pimasz tekintettéből tudtam, hogy nagyon viccesnek találja ezt a dolgot.

-Nem igazán veszi észre, hogy nem akarok tőle semmit sem. -vontam meg a vállamat szórakozottan.

-Igen...főleg, hogy te egy nagyon jóképű futárok elöljárójáért és az útvesztő királyáé vagy oda. -mosolyodott el csábosul.

-Erre inkább nem válaszolok. Még a végén az égig érne az egod. -veregettem meg a vállát.

-Na jó. Itt végeztünk is szóval indulás tovább. -pattant fel hirtelen a földről Gally és újra a felkaromnál fogva rángatott magával.

***

Egy idő után kezdett fájni Gally szorítása, ami szerintem kiülhetett az arcomra, mert Minho rendesen leszidta és onnantól kezdve már egyszer sem volt rajtam a keze. Sajnos balszerencsénkre valakinek nagyon is feltűnhettünk, mert a riasztok beindultak és csak úgy özönlöttek a biztonságiak. Gallyt hátra hagytuk a többi fogva tartott gyerekkel, akikkel majd csatlakozik Brendához, Serpenyőhöz és Jorgehoz a Berg fedélzetére. Így röviden mi voltunk négyen az elterelés. Épp igyekeztünk az egyik lift felé, amikor feltűnt Janson nem kevés emberével. Thomas azonnal maga elé vont és a halántékomhoz szegezte a fegyver csövét és úgy tettünk, mintha a túszok lennék. Ami félig igaz is volt.