𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

8.

-Akkor úgy fest a nyesők munkája is kihúzva. -mondta a fürdőegység ajtaja előtt szobrozó Newt.

-Szerintem ez önmagáért beszélt. -válaszoltam miközben próbáltam levakarni magamról a retket. Az ájulásom után sikeresen bevertem a fejemet egy nagyobb kődarabba így belátást nyerhettem a gyengélkedőre. Nem kevés gézt tekertek a fejemre, ami már a szemembe is bele lógott. Ennek köszönhetően csak a hajam végét tudtam megmosni, a tetejét pedig egy nedves törölközővel próbáltam normális állapotba hozni, de azzal az egyel nem számoltam, hogy baromira fájt. Mire nagyjából illatos és tiszta lettem, új ruhába léptem ki Newt társaságához.

-Most már egy fokkal jobb. -néztem végig magamon, utána a tekintetem a furán méregető fiúra esett. -Van valami baj?

-Nem...nincs csak annyira....szép vagy. -zavarába elvörösödött és kerülte a szemkontaktust.

-El is felejtettem, hogy még nem látatok lányt...de köszönöm, ez most jól jött. -mosolyodtam el. Ezzel elértem, hogy végre felnézzen rám és ő is eresztett egy mosolyt. Épp indulni készültünk, amikor valaki megjelent a fák rengetegéből.

-Úgy hallottam jó napod volt. -ez a hang, amit a hátam közepére kívántam most. Az a cseppnyi boldogság is eltűnt az arcomról és unottan néztem a hangtulajdonosára, aki csípőre tett kézzel méregetett, egy törölközővel és váltás ruhákkal a vállán, miközben egy gúnyos félmosoly ült ki a szája szélére.

-És úgy fest egyre jobb lesz. -morogtam az orrom alatt, összeszorított fogakkal. Nem sok kedvem volt most ő hozzá, de nagyon úgy tűnik mindig a legrosszabb pillanatokban jelenik meg. Szerintem pont akkor nem tűnne fel, ha minden prímán menne.

-Bele se kezdjetek inkább! -lépett mellém a szőke és parancsolóan az ázsiai fiúra meredt, de azt egy cseppet sem érdekelte. Büszkén és fölényeskedve lépett közvetlenül elém.

-Tudtommal a lányok sarat használnak az arcukra, nem állat kakit. -nézett lebecsmérlően a szemembe. Élvezi, hogy ki tud hozni a sodromból és hogy fél fejjel magasabb is nálam.

-Ezt te onnan tudod, hogy ezelőtt lány voltál? -fontam keresztbe a mellkasom előtt a karomat és felvettem hivatalosan is a csatát vele. Kicsit sem tetszett neki, hogy vissza beszéltem neki. Te akartál harcot bunkókám, meg is kapod tőlem.

-Remélem nem lesz odabent büdös állat szag. -idegesítő mosolyt villantott, majd kikerült és a fürdőbe igyekezett, de mihez tartás végett utána szóltam.

-Ott max a besült poénjaidnak lehet szaga. -megtorpant és mielőtt láthattam volna a képét, győztesen elsétáltam.

Ahogy kiértem a Tisztásra a szőke fiú utol is ért.

-Nem vagy semmi. -mondta lihegések közepette.

-Megmondtam, nem fogom hagyni magam. -pillantottam rá.

-Nem is akartam az ellenkezőjét mondani. Csak fura, hogy valaki szembe mer szállni vele.

-Hát...ez van. Szokjon hozzá. -vontam meg a vállamat és végszó ként beléptem az ebédlőbe, ahonnan már egy ideje éreztem a jó illatokat. Mikor végre sorra kerültünk kaptam egy jó nagy adag valamit Serpenyőtől és a jó étvágyat kívánsága után helyett foglaltunk Chuck és egy másik fiú társaságában. Én közvetlenül elé kerültem és amikor nem figyelt jól megnéztem magamnak.

Hosszúkás barnás, feketés haj. Barna szemek és enyhén kidolgozott teste volt...Balszerencsémre pont akkor nézett fel rám.

-Ha jól sejtem te vagy az új Zöldfül, akiről egy ideje megy a pletyka a Tisztáson. -könyökölt az egyik kezével az asztalra.

-Mekkora egy zseni vagy. -forgattam meg unottan a szememet.

-Kezdem megérteni miért tartanak a többiek Minho női változatának. -ezt valami oknál fogva viccesnek találta, de a mellette ülő szőke is.

-Erre inkább nem mondok semmit. -még a fiú említése is felidegesített, de hogy össze is hasonlítottak vele, az már túl sok volt.

-Amúgy Thomas vagyok. -nyújtotta felém a kezét.

-Clara. -fogadtam el.

***

Még vacsora közben váltottunk néhány szót a másikkal, de ezután mindenki elindult a saját kis kuckójához pihenni. Mivel én az elöljárók épületébe kaptam szobát így Newttal tettem meg ezt az utat, ám de ő a ház első felében lakot, én meg a másik végén így elköszöntem tőle és a lehető leghalkabban siettem a szobámhoz. Már épp nyúltam volna a kilincshez, amikor megláttam a bal szemem sarkából egy emberi alakot, rögtön oda kaptam a tekintettemet és rendesen szitkozottam magamban, főleg hogy az ázsiai fiú is engem bámult.

-Már megint te? -mondtuk szó szerint egyszerre. Csak unottan megforgattam a szemem és minél hamarabb be akartam jutni a szobába, de annak pont most kellett nehezen nyílnia.

-Remélem azt a levágott fejű csirkét kaptad vacsorára. -mérgesen kaptam rá a tekintettemet és úgy fújtattam akár egy veszett bika. Ő csak lazán neki volt dőlve a szobája ajtajának és minden önelégült lényét az arcára pontosította.

-Remélem te pedig a szaros segét kaptad. -ha erről a fiúról volt szó nem bírtam tartani a számat. Nem érdekelt, hogy egy elöljáró.

Láttam rajta, hogy ezzel sikerült  újra felhúznom. Csak fújtatva ellökte magát az ajtótól és kinyitotta azt, de azért még vissza vágott.

-Ajánlom, hogy ne szuszogj éjszaka. Mindent kitűnően lehet hallani. -mondta nagy grimaszok közepette, ahogy vissza nézett az irányomba.

-Ajánlom, hogy te meg ne horkolj, mintha ezt a nyomorult épületet akarnák éppen ledozerolni. -számomra ez volt a végszó és idegesen berontottam a szobába és erősen bevágtam az ajtót. Fhu ezt a srácot hogyan tudják a többiek szeretni?