Harag és Tinta

4. Grayson

Nem kerestem Bailey-t amíg tartott a tanítás ha most feszkós nem akarom hogy még miattam is az legyen. De utána elviszem valahova.

Rohadt nehéz volt egésznap a seggemen ülni, főleg amikor összefutottam vele a folyosón. Nem kerülte a pillantásomat de nem is adott semmi jelet, hogy igényt tartana a társaságomra. Rohadtul mellőzve éreztem magam, azok után hogy a sípályán hogy elvoltunk. Nem gondoltam, hogy egyszer Mayára leszek féltékeny. Néztem őket, és bántott, hogy Bailey rá mosolyog és nem rám. Az még jobban, hogy őt nem dobta fel az, hogy egy suliba járunk.

–Nyugodtan tekintsetek rá úgy, mint a csajomra... – idézett Sara mikor leült mellém.

Nem vettem le Baileyről a szemem, Sarat pedig figyelmen kívül hagytam.

–Lehet, hogy megkopott az a híres vonzerőd!

–Vagy az is lehet, hogy nem minden csaj dobja le a textilt, csak azért mert azt mondják neki – vágtam vissza, de annyira sem érdekelt, hogy felé forduljak. A szemem sarkából viszont láttam, hogy dühös képet vág.

–Azért, mert hanyagol a kiscsaj még ne az én nőmbe köss bele – kelt a védelmére Alan.

–Akinek nem inge... – pillantottam rá.

–Miért nem mész oda hozzá? – kérdezte Roy.

–Nem akarom lerohanni – morogtam.

–Tesó! – nevetett fel Alan. – Az már megvolt amikor a suli előtt kürtölted szét hogy smároltatok.

–Nem kürtöltem szét – szögeztem le. – Csak beszélgettünk. – na jó lehet, hogy direkt hangosan mondtam...

–Grayson már az is elég volt, hogy óra után, mint a pincsi kutya vártad a terem előtt. Mindenki rólatok beszél –magyarázta a haverom.

–Jó basszátok meg! Hagyjatok már! – akadtam ki. –Mégis mit kellett volna csinálnom? Egyik percről a másikra eltűnik aztán meg hirtelen megjelenik itt. Bocs, hogy nem tudtam higgadtan kezelni a helyzetet!

–Hát eljött ez a nap is.... A nagy Grayson belezúgott egy lányba! – heccelt Roy.

–Belezúgott? –értetlenkedett Sara.

–Rohadtul nem tartunk ott. Csak érdekel.Ennyi.

–Ja annyira, hogy majd kiesik a szemed... –vigyorgott Roy.

–Kurva aranyos ezzel a hajjal nem? –fordultam most már a barátaim felé. – Mint valami dögös Csingiling.

–Ne már Grayson! Olyan, mint egy fiú! Basszus rövidebb a haja, mint neked! – mondta, Sara.

– Attól, rövid a haja, még kurvára nem olyan, mint egy fiú – feleltem, olyan hangsúllyal, amiből kiérződött a nem tetszésem.

– Egyetértek! – szólt közbe Roy is, majd visszatért a spagettijéhez.

– Ez komoly srácok? – fintorgott Alan nője. Tudtam, hogy csak azzal volt baja, hogy most már nem sírhatja el nekem a bánatát. – Olyan...

– Szexi? – kérdezte Roy, erre már kapott tőlem egy megrovó pillantást, de biztos voltam benne, hogy csak Sara vérét akarja szívni.

– Vagány? – szólt hozzá Mattie is.

– Kicsi... – nyögte, és ez olyan szánalmas indok volt, hogy csak elfintorodtam rá.

A nap lassan telt, de legalább volt időm belekalkulálni a találkozót a napirendembe.

Órák után a suli előtt vártam tisztes távolságra Bailey osztályától. Komolyan már az egész suli kiürült, de ő még sehol sem volt. Aztán feltűnt Maya, és én megnyugodtam, hogy akkor Baileynek is hamarosan jönnie kell. De ő még mindig nem tűnt fel a színen...