Harag és Tinta

12. Bailey

Mint a szabad madár, úgy repültem ki a kalitkámból, amikor lejárt a büntetésem. Jó ez nem igaz. Egész héten ki sem mozdultam a tanulás miatt, és persze azért, mert Grayson is elfoglalt volt. Még mindig azt mondtam, hogy túl sokat vállalt. De senkinek nem engedett beleszólást az ügyeibe. Nekem sem. Nem mintha bele akartam volna szólni és nem mintha lett volna más választása. Sajnáltam érte. Vicces, de az egész iskola azt gondolta, hogy Grayson Wellisről nyitott könyv. A fiú a drága sportkocsival, a márkás ruháiban a vagyonos felmenőivel ugyanolyan nem törődőm gazdag kölyök, aki a családja vagyonából fog élni. Akit semmi más nem érdekel, csak az hogyan szórja el apuci pénzét. Senki nem tudta, hogy éjszakánként fest, hogy az irodai állása mellett egy titkolt állása is van, és ahelyett, hogy a barátaival nyomná a népszerű játékokat, vagy lazulna, inkább edz és dolgozik. Péntek délután sem a kávézóba és pubokba ült be ahogyan a többiek, hanem a tetováló szalonban volt. Én is hozzá tartottam, hogy egy kicsit együtt lehessünk. Amikor beértem meglepetésemre az asztalánál rajzolt és nem az egyik vendégén dolgozott.

-Szia - köszöntem neki és hátulról átöleltem a nyakát.

- Héj, bébi! - eszmélt fel elmosolyodva.

- Nem úgy volt, hogy vendéged lesz? - kérdeztem majd ledobtam a kabátomat a kanapéra.

Grayson vonásai kicsit megfeszültek, ebből tudtam, hogy valami történt.

– De, úgy volt – felelte borúsan.

– Lemondta? – érdeklődtem. Kíváncsi voltam az egész sztorira.

– Nem – sóhajtotta – Idejött totál készen.

– Totál készen? Mármint részegen? – csodálkoztam, közben Grayson az ölébe húzott és a combomon összekulcsolta a két kezét.

– Nem. Be volt tépve. Hazaküldtem.

Grayson dühös volt és meg is értettem miért. Nem egy vendége volt aznapra, és így másfél óra üres járat lesz a napjában.

– Sajnálom.

–Mindegy. Így alakult – felelte –legalább lesz egy kis időnk kettesben.

Ezen felnevettem mert a szalonban rajta kívül most dolgozott még a két művész szóval a legjobb jóindulattal sem lehetett azt állítani, hogy kettesben maradtunk.

–Jó leszámítva a másik hat embert –vigyorodott el, kivillantva szabályos fogsorát.

– Te... te is füveztél már nem? – kérdeztem lehalkítva a hangom. Nem sok tapasztalatom volt ezekkel a dolgokkal, de sejtettem, hogy neki több lehet. Abból is, hogy Idahoban Sara is be volt tépve és nem csináltak belőle nagy ügyet.

– Előfordult már, igen – felelte kertelés nélkül. –Miért? Te nem?

Megráztam a fejemet.

– Milyen érzés? – kíváncsiskodtam tovább és reméltem, hogy nem tart hülyének amiért ilyeneket kérdezek.

Megvonta a vállát.

– Változó, de általában elég nyugis.

–Akkor nem halucinálsz meg ilyesmi? –szaladt ki a számon és amikor Grayson elmosolyodott, már visszaszívtam volna.

– Nem. A fűtől nem lehet halucinálni, az csak teljesen belassít.

–Ennyi? Lassabb leszel tőle? – kérdeztem szinte csalódottan. Amilyen nagy ellenkampányok mennek nem értettem, hogy miért, ha csak szimplán lelassít tőle az ember. Grayson megvonta a vállát.