Harag és Tinta

16. Bailey

Mélyeket lélegezve, próbáltam felfogni, hogy megtettük. Lefeküdtem Graysonnal. Apám ki fog akadni, már láttam magam előtt a hitetlenkedő arcát. Amikor a barátom kihúzta magát és megláttam rajta a vérem egyből elöntött a szégyenérzet. Fájtam és egy rövid időre úgy éreztem, hogy elvesztettem a lényem egy tiszta és jó darabját. Csak feküdtem az ágyon, és azt latolgattam, hogy tudnék kimenni úgy a fürdőbe, hogy ne csorogjon le a vér a combomon. Csípett az a rész ahol valószínűleg felszakadtam, de nem tudtam volna megmondani mennyire sérültem. Grayson nem volt durva, de hatalmas. Ijesztően nagy a férfiassága.

Nem szerettem volna beégni előtte, de nem volt ötletem hogyan tovább.

–Kicsim – pillantott le rám, a hangja szörnyen aggodalmasan hangzott.

Nem akartam elmondani neki, hogy vérzem, azt sem hogy az együttlét felzaklatott.

–Megtennéd, hogy elfordulsz míg kimegyek a fürdőbe? –kérdeztem tőle, a hangom megremegett.

–Nem – mondta – majd felült, villámgyors mozdulatokat tett, aztán felhúzta a boxerét. A használt condommal a kezében ment ki ő a fürdőbe. Nem tudtam mit mondani erre. Aztán pillanatokon belül vissza is tért egy törölközővel a kezében. Mellém ült és megfogta a térdem.

–Mit akarsz?

–Nagyon fáj? Mutasd!

–Jó ég dehogy mutatom!

–Fáj Bailey? – kérdezte újból.

–Igen, egy kicsit nem vészes – vallottam be kelletlen.

Grayson a törölközővel gyengéden letörölte az alhasamat és a szeméremdombom. A törölköző nedves és kellemese meleg volt.

–Mutasd! – szólt rám. Valahogy ő is furcsa volt. Ettől még rosszabbul lettem.

Nem volt jó neki. Ez a gondolat rántott magával sok mindent.

–Szólnod kellett volna, hogy ne csináljam. Kérlek! – erősködött, hogy nyissam szét a lábam.

Megtettem, de szörnyen rossz érzés volt. Grayson ellenben nagyon óvatosan volt és letörölgetett.

–Lezuhanyzom hagyd! – kaptam el a kezét. Akkor jöttem rá, hogy remeg.

–Grayson? – kérdeztem félve.

A kék pillantása az enyémen állapodott meg. Nagyon nem volt jó érzésem azzal a nézéssel kapcsolatban.

–Annyira sajnálom! Nem akartalak bántani!

–Úristen ennyire rossz a helyzet? – nyögtem. Fájt, de azért annyira nem, hogy így nézzen. Lassan felültem, és kivéve a kezéből a törölközőt a friss vért letöröltem. Nem vérzett durván.

Most én pillantottam felé kérdőn.

–Sajnálom... – mondta újra.

–Voltál már együtt szűzzel? – ebben a helyzetben ez volt az egyetlen hasznos kérdésem.

–Olyannal nem, akit szerettem volna – adta a diplomatikus vàlaszt. Ezen muszáj volt elmosolyodnom, és nagyon reméltem, hogy jól értettem. De most teljesen más okom volt a kérdésre.

–Szóval igen. Ez... ez normális nem? Normális, hogy vérzem, ha fáj egy kicsit.

–Igen.... de Lassabban kellett volna... Nem kellett volna ilyen vadállatnak lennem! – mondta. Ő is ki volt borulva.

–Ha normális akkor miért mondod ezt? – kérdeztem fojtott hangon.

–Mert félek, hogy túl nagy voltam neked.