Harag és Tinta

26. Grayson

–Hi! – köszönt tömören a vendégem, amikor leült velem szemben.

–Helló – viszonoztam miközben már előkészültem a munkához. –Ugye most nem vagy betépve?

–Miért? Baj? – kérdezett vissza, én meg lefagytam.

–Ne csináld ezt velem Öreg! – nyögtem fáradtan.

– Viccelek, nyugi van!

–Ne szívass, mert nem tudok másik időpontot adni – mondtam és visszatértem ahhoz, amivel foglalkoztam.

– Nem kell haver, rendben vagyok. Nem gondoltam, hogy téged így felhúz, ha én nyugis vagyok.

– Nem húz fel Jimmy, csak nem tetovállak úgy, ha nem vagy beszámítható – feleltem. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy ragozzam a dolgot. Rajta kívül még két vendégem volt, és ha ezután nem lennék lefáradva eléggé, még az irodában is jelenésem volt. Így hát nem kezdtem litániába arról, hogy mi az oka annak, hogy nem fogadok senkit bedrogozva. A legnyomósabb érvem úgyis az volt, hogy kurvára nem akartam senki faszságáért felelőséget vállalni.

– Ahhoz képest, hogy nyári szüneted van, eléggé be vagy feszülve – jegyezte meg. Nem vehettem zokon, én is éreztem.

– Nekem nincs olyanom – mondtam és egy borotvával lehúztam a karjáról a szőrszálakat. – Olyan szoros a munkatervem, hogy azt sem tudom hugyozni mikor volt időm kimenni – tekintve a tényt, hogy ezzel arányosan csak kortyokat ittam, és a kajálásra se sok idő maradt nem is nagyon voltak ilyen szükségleteim.

Jimmy homlokráncolva, erősen furcsállva a dolgot nézett rám.

– Mi az oka, hogy így szét hajtod magad? Te csinálod az időbeosztásodat nem?

– Kell a lóvé – mondtam vállvonogatva a féligazságot. Részben így volt, mert még a szünet alatt össze kellett szednem a fennmaradó összeget a saját helyemre. Részben pedig amíg az agyamat teljesen lefoglaltam nem gondolkodtam. Például arra, hogy hamarosan lesz egy kellemetlen beszélgetésem a faterral, és hogy utána nagy valószínűséggel, ki is leszek baszva otthonról. Ennek kevéssé izgatott, a gyakorlati oldala, amennyiben lesz tető a fejem felett. De mégis csak, a családommal készülök szakítani. És a szakítások kinyírnak. És ott volt még Bailey. Kurvára próbáltam kitaszítani még a gondolataim közül is, de ha nap közben sikerült is, az álmaimban vele voltam. Az ilyen éjjelek után szabályosan kín volt felkelni. Szóval minél több a munka annál kevesebb személyes gondolatom támadt. Erre most nagyon kapóra jött az iroda is, amit amúgy totál időpocsékolásnak tartottam. A napjaim elsőfelében még éreztem, hogy hajt valami, a második felében meg csak túl éltem. Lelkileg nem is tudom, hogy hol voltam. Valahol lent mélyen...

– Ne szívass már! Láttam a kocsidat! – háborodott fel nevetve.

–Az apám kocsiját láttad. Most ne mozogj egy kicsit – kértem, amíg felhelyeztem a sablont.

– Túl sok pénzt visz a csajod? – kérdezte viccelődve. A szívem fájdalmasat dobbant, de tovább léptem.

– Se kocsim, se csajom... – mondtam és kurvára reméltem, hogy több ilyen hülye kérdést nem tesz fel, mert akkor tuti elbaszom a tetkóját.

– Vágom, bocs –mondta én meg fellélegezve pillantottam rá.

– Semmi gáz. Na csapjunk bele!

Az iroda liftjében erősen éreztem, hogy szarul vagyok, de mostanában időnként rám tört a gyengeség. Nem foglalkoztam vele. Az automatából vettem egy1 energiaitalt és megittam míg az irodáig értem. Adott annyi löketet, hogy kibírjam hazáig. Vettem egy nagy sóhajt és nekiláttam a benti feladatoknak.