Harag és Tinta

11. Grayson

Hátra dőlve az ülésre fordítottam felé a fejem és vártam, hogy becsatolja a biztonsági övét. Vigyorogtam, mert valami istenien éreztem magam.
-Na, mehetünk? - kérdeztem, amint elhelyezkedett.
- Igen – felelte. - Grayson, ugye tudod, hogy most az éjszaka közepén nem foglak bemutatni az apámnak?
- Ugye tudod, hogy az ajtóig foglak kísérni és valószínűleg meg is csókollak - feleltem neki vissza. 
Bailey egy ideig csak némán bámult, de nem mondott semmit. Ő is tudta, én is tudtam, hogy az apja ébren fogja várni.
-Jó volt ez az este – mosolygott rám. - Nem sokon múlott, hogy szar legyen... de jó volt. Nagyon jól éreztem magam.
-Én is – nevettem –Többet csinálunk majd ilyet is.
- Hát most egy darabig biztos nem – felelte maga elé nézve.
- Miért nem?
- Mert nem valószínű, hogy ezután elengednek bárhová - sóhajtott. - De nem baj, az iskolában úgy is látjuk egymást és eddig is csak keveset tudtunk találkozni... – úgy rántott vállat mintha neki ez tényleg rendben volna.
Nem mondtam erre semmit. Nem hittem, hogy az apja tényleg megtiltaná, hogy találkozzunk. És szerettem volna, ha nem abban a tudatban van, hogy Alan a pasija. Egész úton ezen rágódtam és rájöttem, hogy nagyon is valószínű, hogy az apja nem díjazza majd a kapcsolatunkat, meg a hazugságot és tényleg keresztet vethetek arra, hogy többet legyünk együtt.
Amikor megálltam előttük, ő már oldotta is ki az övet, de én nem mozdultam, csak fogtam a kormányt. Bailey kérdőn nézett felém és várta, hogy én is csináljak valamit. De nem ment. Nem akartam szándékosan kicseszni vele. Magammal sem.
- Azt mondtad, hogy bekísérsz.
- Nem foglak - sóhajtottam.
Egy darabig csak ült mellettem némán, aztán megszólalt.
- Szeretném, ha az ajtóig kísérnél. Szeretnék valamit mondani.
- Akkor mondd itt. Nem foglak szivatni Bailey...
-Csak az ajtónál fogom elmondani. Ha hallani akarod jössz. Ha nem, úgy is jó - mondta azután kiszállt. Két másodperc múlva követtem, persze hogy hallani akartam. És megértettem a jelentőségét is annak, hogy ezt kérte.  Utána siettem és elkaptam a kezét, ő hálásan rám mosolygott. Szerettem amikor ilyen, amikor ilyen simulékony. Legszívesebben hazavittem volna, hogy a mellkasán aludhassak el, de legalábbis magamhoz szorítva. Olyan jó lett volna, ha most nem kell elválnunk. De így is rohadtul feszített a mellkasom a büszkeségtől, hogy ő tisztázni akarja a kapcsolatunkat az apja előtt. A bejárat előtt megálltunk.
- Mit szerettél volna mondani? – kérdeztem rá türelmetlenül.
-Csak akkor mondom el, ha nem fogsz visszaélni vele.
-Még egy ultimátum? Ez nem egészen tisztességes - mosolyodtam el.
Megvonta a vállát és rám bízta a választást.
-Jó - adtam be a derekam. - Megígérem, hogy nem fogok visszaélni vele – a mellkasomra tettem a kezem, mint egy kis cserkész eltúlozva a gesztust.
- Oké. Gyere közelebb!
Lehajoltam hozzá ő meg átkarolta a nyakam és a fülembe súgott. A mellkasomban valami langy meleg érzés oldódott ki és terült szét. Finom volt és a szívem is felpörgött tőle de nem tudtam válaszolni.
Elhúzódtam és az arcát fürkésztem. Mosolygott és újra megvonta a vállát.
- Mi? - nyögtem kábán.
Nem tudom mire szàmítottam, mit akar majd mondani. Talán, hogy a szobafogság alatt gondol rám, vagy a takarója alatt. Vagy valami teljesen más jelentéktelen dolgot. Vagy csak ide akart vele csalni. De ez? Ez letaglózott.
–Megígérted Grayson. Emlékszel?
Még mindig megkukulva pislogtam rá, és csak egy dolgot akartam. Megcsókolni.
Megtettem, és ez most szívszorítóan fájó csók volt, mert mindent egybe véve, az estét, a zavaros és durván erős érzelmeimet. Azt amit mondott és hogy ezzel a csókkal valószínűleg egy időre lakat alá teszem, valahogy jó is volt, és nem is.
–Nem várok viszonzást és ne is mondj semmit. Egy kicsit már én is bánom, hogy elmondtam – mosolygott azután a kezét a kilincsre tette és benyitott a házba.
–Szia Grayson!
–Szia bébi! – búcsúztam és kótyagos fejjel mentem vissza a kocsimhoz.

Otthon letéve a fejem a párnámra és előtte is, minden mozzanatnál amíg eljutottam oda, ő volt minden gondolatom.
Másnap délben, amikor keltem, az első dolgom az volt, hogy írtam neki egy üzenetet, hogy mi volt este?
Annyit mondott, hogy majd inkább szóban másnap válaszol. Ezután a vasárnapom keserves volt és arra sem számíthattam, hogy esetleg szemet hunytak a büntetés felett.
Viszont mivel az apja már tudott rólam, gondoltam nem lesz nagy baj, ha hétfő reggel a házuk előtt várom majd. Nem Bailey meglepett arcával találtam szembe magam először, hanem Mayáéval. Gondoltam nem leszek seggfej és a kocsin kívül várom meg a csajomat, Maya mellé állva.
–Helló Picur! – kacsintottam rá.
–Helló seggfej! – kacsintott vissza. Bírtam, ha valaki le tudta csapni a labdát. A kocsinak dőltem úgy raktam keresztbe a lábam.
–Bailey mindig késik – mondta, gondolom őt is zavarta, hogy csak egymás mellett álljunk full kussban – És úgy mellékesen kösz, hogy kivontad a barátnőmet a forgalomból.
Felvont szemöldökkel néztem rá, de nagyjából vágtam a szitut. Mondjuk, hogy Bailey előbb beszélt vele, mint velem.
– Bocs – mondtam, mert jobb nem jutott eszembe. Maya meglepve nézett rám.
Éppen fel akartam ajánlani, hogy jöjjön ő is velünk, amikor nyílt az ajtó és Bailey lépett ki rajta.
– Sziasztok! – monda lassan feldolgozva, hogy a szokásostól eltérően most én is rá várok. – Te mit csinálsz itt?
Vállat vontam, majd magamhoz húztam, hogy megcsókoljam. Nem ellenkezett, úgyhogy nem fogtam vissza magam.
–Na gyertek! –mondtam és Mayának kinyitottam az ajtót. Egy újabb csodállkozó pillantás részéről. De nem foglalkoztam vele, Bailey átpördült a túloldalra ő már ismerte a járást.
Amikor indítottam feszülten pillantottam felé.
–Na mi volt?
–Két hét sötét zárka – felelte mosolyogva.
– Szobafogság? – fordultam felé.
–Aha – bólintott, de nem volt annyira letörve. Sőt egyáltalán nem.
– És mi ez a nagy vidámság? – kérdeztem, mert azért mégis csak fúrta az oldalamat, hogy ennek ő, hogy tud így örülni.
–Csak szobafogságot kaptam, de azt nem mondta, hogy nem randizhatok veled. Igazából azzal volt baja, hogy nem mondtam meg az igazat. Két hetet kibírok. Nem lesz nagyon más... Csak kicsit...
–Ja neked... – durcogott a hátsó ülésen Maya.
–Azt hiszem a tanuló társak is máskategória.
– Látom kiaknázod a kiskapukat – simítottam a tenyerem a combjára.
–Muszáj!
Amilyen vidáman indult a hét annyira nem lett az, a második hét elejére. Elfoglalt voltam és sokkal többet így sem láttam volna, de hétvégén megőrjített, hogy nem lehet velem. Nem tudtam koncentrálni, nem kötött le semmi huzamosabb ideig, csak az járt a fejemben, hogy vajon mit csinálhat. Már-már a rögeszmémmé vált és ugyan én nem is voltam benne a buliban, mégis engem jobban büntetett ezzel az apja. Legalábbis abban, amiért a büntetést kapta. Minél több üzenetet váltottunk annál rosszabb lett de a telefon beszèlgetéseink után váltam csak igazán frusztrálttá. Mivel a nőmről volt szó, jogot formáltam arra, hogy ha vele akartam lenni, semmi se akadályozza ezt a vágyamat. Nem érdekelt az sem, hogy az apja hozta a szabályokat. Bailey már nem volt kislány, ő már az én nőm volt. Ez vezetett oda, hogy kedd este, a házuk felé sétálva írtam neki üzenetet.
*Alszol? –reméltem, hogy válaszol, akkor is, ha már késő volt.
*Még nem. De már aludni kéne, neked is!
*Nyisd ki az ablakod!
Bailey nem kérdezett vissza láttam, ahogy azt csinálja, amit kértem. Már ez is felizgatott. Örültem neki, hogy a szobája ne  az emeleten volt. Igazán gyerekjáték volt bemászni rajta.
–Mit csinálsz? –suttogta izgatottan. Pizsamában volt egy laza zenekaros pólóban meg egy bugyiban. A szívem zabolátlanul lüktetett.
–A szüleid alszanak? –most nem háborgott a többes számért, én meg nem foglalkoztam vele, hogy korrigáljak.
–Igen –felelt készségesen.
–Jó. Zárd be az ajtódat! –újra a kérésem szerint tett.
Jó kislány!
Én becsuktam az ablakot, majd levettem a kabátomat, és az ágya végébe dobtam.
Bailey nem kérdezett, hanem elém állt, és lehúzta a pulcsim zipzárját, majd letolta a vállamon.
Ez az kislány, tudod te, hogy mit akarok!
Mielőtt a pólóm alá nyúlhatott volna elkaptam és megcsókoltam. Ki voltam éhezve, kanos voltam ő meg itt volt előttem egy semmi kis pólóban, amin keresztül éreztem a finom melleit. Bailey a pólómba kapaszkodva húzott majd nyomott az ágyra, hogy utána szembe fordulva az ölembe másszon. A seggébe markoltam és közelebb, a szerszámomhoz szorítottam.
A csókba nyögött én meg lezsibbadtam ha belegondoltam, hogy már ez is jó neki. Telhetetlenül faltam a nyakát szívtam magamba az illatát. Ha nem lett volna szűz már bontottam is volna a nadrágomat hogy a saját ágyában kefèljem meg, úgy hogy az apja és a nője, pár szobával arrébb alszik.
De nem lehettem idióta, az elsőre időt akartam szánni, az elsőnèl türelmesnek kell lennem, gyengédnek, de most túlságossan fel voltam hevülve. De bassza meg! Ő is!
Nem  kegyelmezett a pólómnak, leráncigálta rólam. Nem tehettem mást az ő felsőjének is mennie kellett!
Mélyeket lélegezve próbáltam megnyugodni, de a látvány minden ép gondolatomat kinyírta. A számban akartam érezni a rózsaszín mellbimbóját, a tenyeremben a beleillő melleit.
De ő hátradöntött az ágyán èn feljebb másztam a párnájára ö meg fölém térdelt és a nadrágom gombjával matatott. Idegesen fogtam meg és állította  meg a kezét.
–Ha kigombolod a gatyám, nem  lesz játszadozás, megduglak!– figyelmeztettem halkan, ő meg bassza meg mérlegelt.
Amíg még képes voltam rá, nem-et intettem a fejemmel.
–Ne! – tettem hozzá a nyomaték kedvéért.
Bailey négykézláb térdelt fölöttem. Amikor lehajolt, nem a számhoz ért, a nyelvét a mellbimbómon éreztem, ahogy rányalt egyet. Megrándultam amikor pedig játszani kezdett vele az ágyneműjébe markoltam.
Korai lenne– mondogatta  magamban –Most nem lehet.
De adni akartam magamból, vágytam rá, hogy felfedezze a testem, hogy játsszon velem, hogy húzzon, hogy akarjon. Végig futtattam rajta a szemem, és a legkívánatosabb nőnek láttam a világon. A nyaka vékony volt és hívogatott, hogy kóstoljak bele. Az arca olyan angyali, hogy a pokolban éreztem magam, tudván, hogy most semmit sem csinálhatok vele.
Oldalra fordított fejjel élveztem és szenvedtem egyszerre amit csinàlt. A pillantásom a képernyőjén kimerevített képre tévedt, és csaknem elnevettem magam.
Megzavartam őt, éhezett a kielégülésre. Ezt tudván a csípőjére fogtam és a kőkemény farkamra nyomtam.
Nem kellett nagyon késztetni magától ringott rajta. Még ha nem is lehettem benne, még ha köztünk is volt a durva anyag, isteni volt a dörzsölése. Mindkét tenyeremet a mellére nyomtam. Az ő puhaságától én még keményebb lettem. A mutató és a középső ujjam közé fogva csíptem meg az érzékeny pontját.
–Grayson –nyöszörögte halkan a nevem én meg úgy éreztem eldurranok.
Felültem és egészen az ágy végébe toltam magunk  majd az ajkához kaptam és a nyelvem erőszakosan dugtam át az ajkai között. Bailey ugyan olyan durván viszonozta és most már tudtam, hogy vége, el fogok élvezni.
A csípőjébe markoltam és mozgattam magamon, egy ponton túl úgy gyorsult  ami az ő ritmusa lehetett, a gerincemen minden idegszál készen állt. Arra gondoltam hogy milyen lenne benne, hogy milyen szűk lehet, arra hogyan szorítana és akkor kész voltam, nem bírtam tovább és alatta mint egy kis tini a nadrágomba élveztem. Bailey még mozgott, nekem viszont kellemetlen volt ahogy a nedves anyagot éreztem.
Magam alá fordítottam és szét nyitottam a combját. Lehúztam az átázott bugyiját, de mielőtt hozzáértem volna kérdő pillantással kerestem a tekintetét.
–Ha szeretnéd befejezem neked, de csak ha szeretnéd –súgtam.
A párnájába süppedve a feje mellett elnyújtott karral bólintott. Most egyáltalán nem feszengett úgy, mint a múltkor. Átölelve a combjait hajoltam a lába közé, és nyaltam bele. Csak egy kicsit kóstóltam meg, mert a textil durva dörzsölése utàn nem lágy játékra volt szüksége. De kívántam és  meg akartam ízlelni. Miután csillapítottam ezt a vágyam is és Bailey már eléggé dobàlta magát alattam, mellé feküdtem és a lába közé nyúlva  a tenyeremmel kezdtem dörzsölni. Addig csináltam míg megfeszült és egy hangosabb nyögéssel át nem esett a pillanaton.
Nem akartam csitítani, azt akartam, hogy a hátamba meresztett körmökkel nyögjön még hangosabban.
De kibaszott gáz lenne, ha az apja meghallaná. Ha így találna minket.
Észre vehette az izgalmat rajtam mert kuncogni kezdett.
–Ne izgulj, az emeleten van a szobájuk.
–Akkor jó – leheltem és adtam egy csókot a szájára. Majd lehajtottam a fejem a párnájára. Bailey szembefordult velem és nem szóltunk egymáshoz, csak egymás szemének csillogásában fürödtünk.
Szép volt, annyira szép volt! Meg simogatta az arcomat én pedig el tudtam volna aludni.
–Szóval, pornóra csinálod... – mondtam egy kis idő múlva és elvigyorodtam.
Bailey elvörösödött, és azonnal a monitora felé pillantott. Megfeledkezett róla, èn meg élveztem a zavarát, mint mindig. Édes volt. Bár ártatlannak már nehezen tudtam volna bèlyegezni, azért mégis valami olyasmit látta benne. Talán a tapasztalatlansága miatt, de ez hamar el fog múlni. Ha az enyém lesz, Bailey egész biztosan levetkőzi minden gátlását. Biztos voltam benne, hogy ő pont olyan őrülten fogja szeretni a szexet ahogyan én is. Már most látszott, hogy vadmacska, nem kiscica. Akkor is ha most még pironkodott, hogy rajtakaptam.
–Hiányoztál – mondta halkan, tovább simogatva.
–Te is nekem Kicsim. Ahogy a példa is mutatja – mosolyogtam rá.
Ő is elmosolyodott.
–Jó lenne, ha maradhatnál.
–De nem maradhatok – sőt, mitöbb most már sürgető volt az indulásom. Nem volt éppen a kedvenc érzésem, hogy a saját nedvemben kellett hemperegjek. De semmi pénzért nem vallottam volna be neki, hogy mintörtént. Akkor sem, ha sejtette. Egy utolsó csókot váltottam vele, majd felültem, aztán első mozdulatommal nem a pólóm után nyúltam hanem a laptopja tetejét hajtottam le.
Nem zavart, hogy pornót nézett, inkább kicsit kíváncsivá tett.
–Csak a kezedet hasznàld a szüzességedet én akarom elvenni –közöltem és felmarkoltam a pólómat. Szerencsére a nadrágom nem ázott át, viszont Bailey hagyott rajta egy kis foltot. Nem különösebben érdekelt. Sötét volt már, és a kocsimmal is csak egy utcával arrébb parkoltam.
Bailey is magára húzta a pólóját, és egy új bugyit is elővett az egyik fiókból.
Egy utolsó hosszú pillantást engedtem magamnak amikor is megállapítottam újra, mint már vagy ezerszer, hogy kurva aranyos rövid hajjal. Aztán az ablakhoz léptem, de előtte visszafordultam hozzá.
–Ja – kezdtem és a füléhez hajoltam. – Totàl beléd zúgtam –súgtam.
Nem azért mondtam mert tartoztam vele, az ő vallomása miatt. Mondani akartam és azt hogy tudja. Hogy az ujja köré csavart, hogy az övé vagyok.
Most Bailey állt az ablaka peremébe kapaszkodva, olyan döbbent arcot vágva mint amilyet én vághattam amikor bevallotta, hogy szerelmes belém.
Kimásztam és a gyér pázsitról még visszaszóltam neki.
–Nyugodtan élj vele vissza!
Ő rémülten a szája elé tette a mutató ujját jelezve, hogy hallgassak. Majd nevetni kezdett és leolvastam a szájáról ahogy azt suttogja, hogy őrült.
Felcsaptam a kabátom kapucniját dobtam neki egy csókot, majd sietősre véve a kocsimhoz igyekeztem.
Egy percig csak hátra döntött fejjel emlékeztem és felnevettem. Megdörzsöltem az arcom és egy kibaszott mázlistának éreztem magam, hogy ráakadtam erre a csajra. Erre a csajra, aki tökéletesen nekem való!