Harag és Tinta

15. Grayson

–Megtisztelő, hogy végre leereszkedik hozzánk a nagy Grayson Wellis! – baszogatott Alan. Egy gúnyos fintorral díjaztam.

–Ráadásul a kis barátnője nélkül – tett rá egy lapáttal Sara. – Mi történt? Pedig úgy összenőttetek.

–Talán zavar? –villantottam rá egy nem túl szívélyes pillantást – amúgy otthon van. Holnap elutazik.

–Ahhh.... – nevetett Roy megvilágosodva. –Akkor értem már ezt a búval baszott ábrázatot.

–Nem tudom miről beszélsz – válaszoltam, közben tépkedtem a sörös üvegemről az átázott matricát.

–Szerintem nem az amire gondolsz! –vihogott az öcsém csaja.

Olyan 'jaj de kurva okos vagy ' fejjel néztem rá.

–Nem látod, hogy kattog? – tökéletesten rúzsozott száját elhúzta, hogy rám villanthassa, szintén tökéletes, fehér fogait. –Ez azt jelenti, hogy szexuálisan feszült, frusztrált vagy – mutatott az üvegre amiről vagy hiányzott, vagy részben fejtettem le a papírt.

–Vagy azt, hogy idegesít ha csúszkál a kezem alatt a síkos üveg – mire kimondtam már rájöttem arra is, hogy baszhatom, mert pont azt hallotta amit akart.

–Erről beszélek! –okoskodott, gyorsan reflektálva. A többiek egyelőre csak vigyorogtak és nem érezték szükségét, hogy ők is zsigereljenek. Sara egyedül is jó munkát végzett. –Még mindig nem vágta hanyat magát? –kérdezett rá, bicska nyitogató hangsúllyal.

–Többet szexeltél amikor nem volt csajod Tesó! –tette hozzá Alan a maga kis okosságát.

–Van amire megéri várni. Inkább a minőség, mint a mennyiség – mondtam, és nem néztem Royra, aki most nagyokat hallgatott.

Neki ugyanis nem rég akadtam ki, hogy mennyire szar ez a helyzet. És jelenleg tényleg valami ilyesmi a bajom. Hogy eddig nem jutottam annál közelebb a puncijához, hogy kinyaltam, ő viszont még ennyire sem jutott a farkamhoz.

–Milyen kis szűzkurva – jegyezte meg Sara lenéző stílusban, mintha az érdem volna, hogy ő fűvel fával megdugatja magát. – Ahhoz képest ahogy rád mászik...

– Bazd már meg Sara! A barátnőmről beszélsz! – keltem ki magamból. – Azt hiszed, hogy ha nincs itt akkor hagyom, hogy lekurvázd?!

Sara meghökkenve pislogott, majd a képembe nevetett.

– Mi a franc van veled Wellis? Jézusom, tényleg ennyire nem tudod levezetni a feszültséget? Nyugi már... Soha nem csináltál ilyen nagy ügyet belőle! – vágott vissza.

– A jó Graysont is utol érte a vég – szólt közbe Roy, akár egy bölcs szerzetes.

– Hagyjatok már békén! – mordultam fel – Nincs jobb téma, mint az én szerelmi életem?

– Miért? Szerelmes vagy? – kérdezte komolyan Alan.

Ez a kérdés egy kicsit útvesztő volt számomra. De szerettem Baileyre gondolni, a közös dolgainkra, szerettem amikor ott volt a szalonban, és csak hallgatni amikor mesél. Általában jól megvoltam egyedül, de ő hiányzott amikor nem volt velem. Azt hiszem túl sok mindent szerettem benne.

– Nem tudom... Lehet – feleltem mindenki legnagyobb meglepetésére. Majdnem mindenkiére, Roy csak vigyorgott.

– Ez rohadtul nem te vagy – Sara nem adta fel a dolgot. Nem fért a fejembe, hogy mi a fasz köze van a dolgaimhoz, és hogy mit zavarja annyira, hogy a csajommal mi van. – Ha majd gerincre vágod elmúlik a varázs.