Harag és Tinta

6. Bailey

Már három hete jártunk, és nem feküdtem le vele két hét után. Ez az idő borzasztó soknak tűnt, ha egy olyan srácról volt szó, mint ő, mivel az emberek kapásból három napot adtak nekünk. Aztán max. egy hetet, nagyon max. kettőt, aztán megszokták, hogy együtt lófrálunk, vagy a szekrénynek dőlve smárolunk, vagy csak elmélyedve dumáltunk valamiről. Már elvoltam a haverjaival is, Royt kifejezetten csíptem, Alantől nem tudom miért, de egy kicsit tartottam, talán a Sara nevű titkos akta lehetett az oka, talán más. Mattie egy kicsit semleges volt, a társaságnak az a tagja, aki nem sok vizet zavart.
Sara, utált, de ez nem különösebben lepett meg. Amíg csak a szemeivel bántalmazott, addig nem is izgatott.
A suliból Graysonon kívül még mindig Mayával voltam el a legjobban. Egyáltalán nem szekálták vagy ugratták azért, mert kisnövésű volt, de ha nem is tudatosan másképp kezelték. Sajnáltam emiatt, de nem ezért barátkoztam vele. Jó fej lánynak tartottam és brutálisan őszinte volt, ezt is kedveltem benne.
Az igazság szerint, nem volt egyszerű Grayson barátnőjének lenni. Már csak azért is, mert Mayával több időt töltöttem sulin kívül, mint vele. Nagyon sűrű volt a napirendje, amibe sokszor nem fértem bele. Tulajdonképpen nem is igazán találkoztunk suli után, leszámítva azt a heti pár órát, amikor elvitt valahova kajálni. De azok az órák is nagyon ki voltak számolva. A hétvégéi sem voltak jobbak, mert akkor egésznapokat a szalonban dolgozott. Szóval a vele együtt töltött idő nagyon leszűkült az órák közti szünetekre és az esti telefonbeszélgetésekre, amik után mindig még magányosabbnak éreztem magam, mint napközben. Sokkal több időt szerettem volna vele lenni, úgy, hogy nem csak nézem ahogy dolgozik, hanem tényleg velem van.
A szalonban már egyszer voltam bent nála, egy hétköznap, amikor találkoztam a munkatársaival is. Jó fejek voltak, Grayson bemutatott nekik, és a reakcióikból ítélve már hallottak rólam.
A szalonban lenni, Grayson barátnőjeként olyan volt mintha egy rock koncert backstage-ében lennék. Élveztem, hogy hozzá tartozom, hogy megkért apróbb dolgokra, hogy hozzak oda neki dolgokat, meg ilyesmi. Akkor csak egy órát tudtam csodállni a művészt, igen kicsit többet csodáltam a pasimat, mint a művét. Ez persze nem az alkotás hibája volt, csak ha ő is ott volt nehéz volt bármi másra figyelni. De Grayson élvezte a figyelmemet, sőt igényelte, nekem pedig ez tetszett.
Ezúttal is a szalonba tartottam és most időben tudtam elszakadni a családi ebédről, amihez hétvégente ragaszkodott apu. Ő nem tudott arról, hogy jártam valakivel, és mivel annyira keveset találkoztunk a sulin kívül nem is volt oka gyanakodni. Nem volt tilos randiznom, de olyan volt most az otthoni helyzet, hogy féltem, ha apu megismeri őt, nem fogja díjazni a kapcsolatot. Talán, ha olyan lett volna minden, mint régen, meséltem volna róla, és elmondhattam volna mennyi jó tulajdonsága van, amiket biztosan értékel és nem az első benyomás után ítéli el. De inkább ezt az utat választottam, kényelmesebb volt, kivéve amikor szerettem volna találkozni vele és az istennek sem értették meg, hogy már semmi kedvem kedélyesen csacsogni a kisbabás dolgokról és inkább mennék.
Néhány órával zárás előtt érkeztem, és sokáig terveztem maradni. Amikor benyitottam már szólt Grayson playlistje, amit egyre jobban kedveltem és ebből tudtam, hogy hasonló ízlésű vendége volt, mert figyelt arra, hogy aki nem ezt a stílust kedveli azt ne nyomassza. Fontos volt számára, hogy visszatérjenek a vendégei és ezért maximális kényelmet kínált nekik.
Hátra sétáltam a festett falak között, de hangosan köszöntem egy ‘hellót’ mielőtt az ő kis felség területéhez értem volna. Figyelmeztetett, hogy nem mindig húzza be a függönyt, ha nincsenek mások, és ha nem akarok pucér seggeket vagy hasonlókat látni inkább jelezzek, hogy ott vagyok.
–Szia Bébi! Gyere! – a hangján hallatszódott, hogy jó kedve van. Bátortalanul de beléptem a paraván mögé, ami a tetováló fülkéket választotta el.
– Sziasztok! –köszöntem a vendégének, aki egy jól megtermett motorosnak tűnt. – Jöhetek? – kérdeztem, mire mindketten elmosolyodtak.
– Már szóltam Martinnak, hogy jönni fogsz.
– Gyere csak virágszál! Nem harapok! – intett a szabad kezével – a másikon Grayson dolgozott – a jó kedélyű fickó. A pasim letette a gépet és amikor mellé léptem átkarolta a derekam, úgy húzott közelebb egy gyors csókra, hogy közben vigyázott, hogy a kesztyűvel ne érjen a ruhámhoz.
– Szia – mondtam neki mosolyogva.
–Szia –mosolygott vissza. – Dobd le a cuccod – bökött a belső helyiség felé, ahol a konyha is volt.
– Oké – mondtam, de előbb még kezet nyújtottam a vendége felé –Baileynek hívnak.
– Martin, nagyon örülök! – mosolygott és túlságosan finoman rázta meg a kezem.
– Hoztam teát, kértek? – kérdeztem, mert mint kiderült Grayson szereti, és direkt neki vettem néhány különlegesebb csomaggal.
– Ha rum is van hozzá... – mondta vállat vonva Martin.
– Kizárt, szeretnék látni is valamit abból, amit csinálok! – nézett szúrósan a nagyemberre.
– Akkor kösz nem. Kihagyom – felelte nekem mosolyogva.
– Nekem jöhet! Megkérlek, hoznál a meláknak egy üveg kólát? Ott a hűtőben.
– Persze!
Most, hogy csak hárman voltunk, könnyedebben mozogtam, hoztam, amit kértek.
– Mi készül? – kérdeztem és meglestem a művész munkáját. Grayson törlőpapírral letörölte a tintát, hogy jobban lássam a képet. Egy portré volt az, egy mosolygós copfos kislányról, a fotó ott volt a kisasztalon, amin a tetováláshoz szükséges festék tartó pohárkák és még néhány gumigyűrű meg ilyesmi voltak. A mellkasomat majd szét vetette a büszkeség, hogy én ennek a zseninek vagyok a barátnője.
– Ez nagyon jó lesz! –mondtam mindkettőjüknek, de elsősorban a barátomat szerettem volna megdicsérni. – Ki ő? –ezt már Martinnak szántam.
– Az unokám pontosan ma 4 éves.
– Az unokád? Komolyan? – képedtem el, abszolút nem néztem nagypapának. – Gratulálok neki! Nagyon édes!
– Köszi!
– Nem gondoltad volna, hogy nagyfater mi? – pillantott rám mosolygó szemekkel a művész.
– Nem! Egyáltalán nem!
– Korán jött a gyerek, korán jött az unoka is. Mennyi idős vagy gyönyörűm? – kérdezte.
– Egy hónap múlva leszek 18 – feleltem.
– Az asszony éppen ennyi idős lehetett, amikor teherbeesett... Szóval, ha fiatal nagyszülők akartok lenni tessék belehúzni! – poénkodott.
– Ja, kurvára nem – jegyezte meg a pasim.
Igazság szerint eddig a pettingnél tovább nem jutottunk, úgyhogy nagyon jó úton haladtunk afelé hogy idős nagyszülők legyünk.
– Jólvan, művészúr az én időmben még máshogy mentek a dolgok. Az emberek nem gondolták azt, hogy egy gyerek tönkre teszi az életüket. Sok minden más volt, de nem volt rossz világ...
Elnosztalgiáztunk, tulajdonképpen csak Martin, mi meg hallgattuk, amiket mesélt. Nem tudom mennyi idő telt el, mert jól éreztem magam aztán Grayson bespriccelte művet majd tisztára törölte. Azután megropogtatta a nyakát és felállt a székből.
– Kész – jelentette ki. Megvárta míg Martin az egész alakos tükör felé sétál és alaposan szemügyre veszi a művet. A fickó, aki magasabb volt egy fejjel, mint a barátom és a szakálla a hasát verdeste, a szemeit dörzsölve mondta, hogy kibaszott szép lett.
Ezen összenevettünk Graysonnal. Martin hálálkodott még neki egy sort, majd összeszedte magát, kifizette a munkát és elköszönt.
– Hányra jön a következő vendéged?
– Nincs több – mondta és átölelt.
– Az jó! Akkor végre az enyém leszel egy kicsit? – kérdeztem és közben élveztem az én szuper szexi pasim izmost karjainak melegét.
– Egy kicsit? Miért eddig kié voltam? – kérdezte csaknem komolyan.
–Az apádé, a szaloné...
–Bailey – sóhajtotta – Te is tudod, ha lehetne, akkor én sem itt húznám az igát.
– Azt tudom Grayson, hogy te mindenképpen itt húznád az igát! – mutattam rá az igazságra.
– Jó, az irodát hagynám ki.
– Oké, értem, hogy szereted ezt csinálni, de ha egy héten legalább egy napot szánnál rám, nem dőlne össze a világ – mondtam, majd kicsit duzzogva folytattam – és nem hinném azt, hogy jobban szeretsz nagydarab szőrős motorosokat fogdosni, mint engem.
– Nem szeretek nagydarab szőrös motorosokat fogdosni! Jézusom miért kell ezt egyéltalán megmagyaráznom? – kérdezte közben elengedett és ellépett tőlem.
– Azért, mert tinédzser vagy, és amióta együtt vagyunk még egy buliba sem voltunk, nem lógtunk sulin kívül a barátaiddal, de mondok durvábbat, még egy moziba sem mentünk el. De úgy viselkedsz, mintha három családot kellene eltartanod. Rohadtul nem szorulsz rá, hogy minden szabadidődet munkával töltsd! –magyaráztam. Nem voltam dühös, de tudnia kellett mit gondolok erről.
– Kurvára rászorulok Bailey! – mondta és az arcára egy fájdalmas kifejezés ült.
– Egy kicseszett Ford Mustanggal furikázol! –mutattam nevetve a parkoló irányába, ahol állt a járgánya – Te, nagyon nem szorulsz rá!
–A kocsi az apámé. Jó, az enyém, de mindenemért amim van, az ő pénzével fizettem, és amikor majd bejelentem, hogy nem veszem át a vállalatot, ezt majd a képembe fogja vágni. Azért dolgozok már három éve minden kicseszett nap, hogy legyen elég pénzem nyitni egy szalont, ahol a saját lábamra állhatok. Abból a pénzből, amit itt kerestem egy centet sem költöttem. Mind megvan és már kurva közel vagyok hozzá, hogy megvegyem az üzletet. Nem azért vagyok veled ilyen keveset mert jobban élvezem ezt, csak sürget az idő...
A szám azt hiszem tátva maradt, és egy jó fél percig egy értelmes mondatot nem tudtam volna kinyögni.
– Azta – nyögtem és a továbbiakban sem jutott eszembe semmi értelmesebb. Leültem a kanapéra és tényleg egy kibaszott szót nem tudtam szólni.
Grayson mellém ült és szomorú szemekkel nézett rám. Nem láttam még ezt a kifejezést az arcán.
– Tudod Grayson Wellis amikor először találkoztunk mindennek gondoltalak, de egy felelősség teljes munkamániásnak rohadtul nem – fordultam felé.
– Nem vagyok munkamániás! – mondta és mind a két kezével hátra simított a világos barna haját. – Ez a kibaszott ára az álmaimnak! – fújtatott kiakadva.
A mellkasomba éles érzés nyilallt ahogy kimondta ezeket a szavakat. Túl sok teher nyomta már most a vállát. Túl fiatal volt még ennyi felelősséghez.
– Megértem, de akkor sem ez a dolga egy tinédzsernek! Basszus, Grayson nem áldozhatod be ezeket az éveket!
– Mondd meg akkor, hogy mit csináljak! Faszom! – szakadt ki belőle.
– Mondjuk, amit ilyenkor a korunkbeliek szoktak.
Hirtelen fordult felém, én pedig a tekintetének villanásából rájöttem, hogy nem fogalmaztam elég pontosan. Rohadtul nem. De a következő pillanatba már őrült hévvel faltuk egymást, és a kezei már nem csak etikus helyeken simogattak. A forró érintése a bordámról a melltartómra siklott és hirtelen gyorsasággal szabadította ki belőle a mellem. Nem ellenkeztem, hagytam neki azt is, hogy végig csókolja a nyakamat miközben gyengéden gyúrta a mellem. Az ölem szinte fájdalmasan lüktetett, és baromira nem sejtettem, hogy ez az egész hova fog vezetni, de kívántam mindent, amit csinált. Megőrjített a csókjával, többet akartam belőle kapni.
– Imádom a nyelved! – sóhajtottam, mire egy pajzán vigyor terült szét az arcán. 
Engedtem neki, hogy levegye a nadrágom, a bugyimat is, bár erősen éreztem, hogy ezzel most túl messzire megyünk. De, nem ellenkeztem akkor sem amikor a kanapéra döntött, csak akkor, amikor a combom közé hajolt. A haja végig cirógatta a combom belső felét és ahogy közeledett a combom tövéhez, szörnyen zavarba jöttem és össze akartam zárni a lábaimat. Tébolyító kettősség dúlt bennem. Egyszerre éreztem félelmet, a gátlásaimat, és azt, hogy minden sejtem sóvárog érte.
-Nyalt már valaki Bailey? – kérdezte, de cseppet sem érdeklődő volt az él a hangjában, inkább uralkodó. Újra vadászott és most küzdelem nélkül hódoltam be neki és lettem a zsákmánya.
Lüktető testtel és égő arccal intettem nemet a fejemmel, a combjaimat pedig újra próbáltam összezárni, de ő gyengéden, de határozottan szétnyitotta.
-Jó, akkor én veszem el a szüzességedet - mondta komolyan. Ettől minden izmom görcsbe rándult és iszonyúan zavart, hogy a nyelvével akar ott megérinteni. Nem vagyok álszent és ugyanannyira vágytam a testi érintkezésre, bennem is dúltak a hormonok, a vágy, de úgy gondoltam, hogy ez neki nem jó. Mi jó is lehetne benne?
- Lazíts - kérte gyengéden és amikor nem bírtam, feljebb csúszott és megcsókolt. Mozgott közben rajtam ingerelve és lassan már ki akartam bontani a nadrágját. Teljesen elveszettem a fejem és semmi értelmes döntést nem tudtam meghozni. Grayson lenyúlt a lábam közé, a combomat simogatta.
-Akarod, hogy hozzád érjek? - kérdezte mélyeket lélegezve. Ő is felizgult, az erekcióját nekem nyomta és az a kemény érzés ösztön szinten irányított.
- Igen - nyöszörögtem, erre ő arrébb mozdult és a langyos ujjait éreztem. A feszültségem nem oldódott, de élveztem, amit csinált.  A következő pánik akkor tört rám amikor az ujjai egyre síkosabban csúsztak és tudtam, hogy ennek én vagyok az oka. Minden testi reakciómat szégyelltem előtte, pedig tudtam, hogy mennek a dolgok. Grayson nem állt le, lejjebb csúszott és az ujjait pontosan akkor tolta belém amikor a nyelvével végig nyalt rajtam.
Akkor egy kétségbeesett ‘ne’ hagyta el sóhaj formában a számat. A nyelvét éreztem újra ahogy többször végig siklik rajtam, az ujját ahogy nem túl mélyen, de bennem mozgatta, majd azt, ahogy áttért a csiklóm izgatására. Nem engedett semmilyen tiltakozásomnak addig nyalt és ujjazott míg végül robbantam. Nem halkan élveztem el, mint otthon a hálószobám magányában. Hangosan é hosszan nyögtem lihegve az élvezettől.
Zavarban voltam és amikor elhúzódott a lábam közül azonnal összeszorítottam a combjaimat. A mellkasom fel-le járt. Grayson újra rám nehezedett a nyakam csókolta éreztem rajta a saját illatomat. Nem volt visszataszító, de nagyon idegen érzés volt, ezt valaki máson érezni.
- Annyira benned akarok már lenni - nyögte a fülembe, és újra hozzám nyomta magát.
Nem tudom, hogy tudtam azt mondani neki, hogy ne, amikor a fejemben éppen átestem egy ponton és azt akartam, hogy tegyük meg. Engedni akartam neki. De miután kimondtam Grayson is elhúzódott tőlem.
- Nem vagyok telhetetlen – mondta és megcsókolt, a csókjában is éreztem az ízem, de minden olyan bűnös volt olyan izgató.
– Sajnálom- szabadkoztam miközben felültem - Tudom, hogy ez neked nem volt olyan jó...
Grayson érdeklődve nézett rám felvont szemöldökkel.
-A szexben soha nem csinálok olyat, ami nekem nem jó. Már Idahóban ott az asztalon felfaltalak volna. Szűz vagy még bébi, ezt most nem sietjük el – jelentette ki.
–Sajnálom – mondtam újra.
– Kurvára nem akarom, hogy sajnálkozz azok után, hogy kinyaltalak! Olyan isteni voltál, hogy majd szét durranok. Jézus, Bailey, azért elsőre egy orgazmus nem olyan rossz! – mosolyodott el, és megsimogatta az arcom.
Én ahelyett, hogy helyeseltem volna a két kezembe temettem az arcom. Akármennyire is tudtam kezelni őt általában, ezt a helyzetet nehezemre esett. Ahogy elmúlt az orgazmus zsibbasztó hatása, az agyam is kitisztult. Felfogtam, hogy valaki más előtt volt orgazmusom egy tetováló szalon kanapéján, ahol még mindig félmeztelenül ülök. Elöntött a szégyenérzet nehéz lettem és most egészen másképp voltam zavarban, mint eddig.
–Hé, jól vagy? – kérdezte és elhúzta a kezemet az arcom elől.
–Igen– kezdtem bizonytalanul, majd egy kicsivel biztosabban folytattam – igen, csak, most túl léptünk egy olyan határt, amire nem  biztos, hogy fel voltam készülve.
Grayson egy hosszú másodpercig csak komoly szótlanságban nézett, majd megszólalt:
–Ezt csinálják a tinédzserek Bailey, olyan határokat lépnek át, amire nem  biztos, hogy fel vannak készülve.
Miközben öltöztem még mindig csak kerestem az elmúlt eseményekben önmagamat. Mire újra minden ruhadarabom rajtam volt, már egy kicsivel jobban éreztem magam.
Grayson csak figyelt és mintha ő is nyugtalan lett volna.  Aztán megfogta a kezemet és az ölébe húzott.
–Túl türelmetlen voltam? – kérdezte halkan, talán attól félt, hogy megijeszt.
–Nem. Nem tudom... –feleltem és a mellkasához bújtam. – Talán később is ezt éreztem volna. – most már bele sem mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha tényleg lefekszem vele. Ha engedem neki hogy itt vegye el a szüzességem. De nem történt meg. Még nem.
–Miért mit érzel?
Nem válaszoltam, nem akartam megmondani neki. Nem akartam előtte  még jobban felsülni.
–Bailey, beszélj hozzám! – utasított – Beszéljük ezt meg!
–Szégyenlem magam – mondtam ki. Gázul hangzott, most már idiótán is éreztem, minden csak egyre rosszabb lett.
–Kicsim – cirógatta meg a karom – ez normális. Legközelebb már jobb lesz! Az első alkalom kínos, és más embernek érzed magad tőle, de... normális, ha kívánjuk egymást.
–Kínos voltam? –kérdeztem megzuhanva.
–Nem te voltál kínos. A helyzet volt az.Te igazi nő voltál!
Akkor nem tudtam ez mit jelent, csak annyiban hagytam, azt gondolván az annyira nem hangzik rosszul. Rövid ideig beszélgettünk még utána aztán hazavitt.
Otthon, a szobámban amikor újra egyedül voltam és újra játszottam minden pillanatát az estének, amikor feldolgoztam, hogy élveztem ami történt, akkor jöttem rá, mit jelentett amit Grayson mondott.
Azt jelentette, hogy innentől kezdve, többé már nem vagyok kislány.