Harag és Tinta

5. Bailey

Megállt az autó a házunk előtt, láttam ahogy Grayson kikukucskál az ablakon és felméri hova költöztem.
- Holnap reggel eljöjjek érted? - kérdezte.
-Ne, majd a suliban találkozunk.
- Biztos? - fürkészte a szemeimet.
-Aha, Mayával járok suliba – feleltem neki.
-Mayával? Honnan ez a nagy barátság?
- A szomszédban lakik – feleltem, és vállat vontam.
Grayson bólintott.
– Mennem kell. Akkor most nem kérdezem meg – szólt, felém hajolt közben gyengéden megérintette a nyakam azután megcsókolt. Sóhajtott amikor elhúzódott aztán nevetett.
– Mi az? - kérdeztem, mert nem értettem, mi olyan nevetséges neki ezen, nem mintha bántó lett volna a mosolya.
– Csak nehéz veled leállni.
Nem feleltem, de gondolom elpirultam mert éreztem, hogy túlságosan meleg lett.
– Majd küldd el, hogy mit varrtál! – mondtam és közben kikapcsoltam a biztonsági övet.
– Jó, oké! – felelte mosolyogva.
– Akkor szia, Grayson!
– Szia bébi!
Kiszálltam és kicsit remegő lábakkal indultam el befelé. A gyomrom is remegett és az egész mellkasom. A hátam mögött hallottam ahogy felbőgött a kék Ford Mustang motorja, hátra néztem és figyeltem ahogy Grayson elhajt.Még mindig hihetetlennekntűnt ez az egész. Hogy ő itt, hogy mi... együtt.
Valahogy sejtettem, hogy apu a konyhában vár és amint levetkőztem és felakasztottam az akasztóra a kabátomat, már karba font kézzel állt és kérdően nézett rám.
– Hol voltál? A kisnövésű barátnőd már rég haza ért – kérdezte, a hangsúlya nyugodt volt de éreztem benne a számonkérést.
– Tudod, ha simán barátnőmnek hívod az kevésbé sértő – jegyeztem meg és levettem a bakancsomat is.
–Igazad van. Sajnálom. Szóval hol voltál?
– Beültem kajálni az egyik sulis társammal.
– Ő is hozott haza? – volt éle a kérdésének, én viszont lazán feleltem.
– Igen.
– Az osztály társaid, komolyan a legújabb Mustanggal furikáznak?
Egy pillanatra megálltam, mielőtt a szobámhoz vezető folyosóra tértem volna.
– Te írattál olyan suliba, ahova kőgazdagok járnak – feleltem neki egy hanyag vállrándítással,w majd ott hagytam. Hallottam ahogy nagyot sóhajt, de nem érdekelt. Mostanában nehezen értettünk szót, de hát ő akarta.
A szobámban még dobozokban álltak a cuccaim, pont annyira volt diszkomfort érzetem itt, mint az egész városban. Benyomtam zenét a telefonomon, és ledőltem az ágyamra.
Közben megnyitottam Grayson profilját és alaposan szemügyre vettem a profilképét. Mintha nem egy perce váltunk volna el.
Úristen... Mi most tényleg járunk? – vigyorogtam magamban. És arra gondoltam milyen lehet a barátnőjének lenni.
Megnyitottam a többi képét is és mindet végig néztem és feszítő mellkassal állapítottam meg mennyire dögös. Jól gondoltam, hogy a suli királya, akkor is, ha néhány ponton tévedtem. Ahogy észrevettem a galerije a legnépszerűbb srácokból tevődött össze. Csak azt nem tudtam, hogy én hogy illek majd bele ebbe a képbe. De erre most nem tudtam gondolni, csak arra, ami történt. Ahogy hozzám ért, ahogy rám nézett, ahogy megcsókolt.
Éreztem ahogy görcsbe rándulok és forróság önt el.
Gondoltam rá miután elváltunk és szörnyen rosszul éreztem magam, amiatt, hogy el sem búcsúztam. Csak bűntudatból nem kerestem. Nem is lett volna értelme. Nem hittem, hogy egy kis szórakozáson kívül többet akar tőlem. Ráadásul nem adtam neki túl sok esélyt, hogy még egyszer az életben találkozom vele.  Rákerestem arra posztra és újra elolvastam.
Grayson Wellis kapcsolatban van vele: Bailey Wilson.
A gyomrom megremegett izgatottságomban, és már alig vártam a másnapot, hogy lássam.
Bármennyire is szerettem volna elveszni a képzelgéseimben, tanulnom kellett, ezért felkeltem és az íróasztalomhoz ültem. Két óra úgy elrepült mintha nem is lett volna, míg készültem a másnapi órákra. Szerettem tanulni és ez valahogy most kikapcsolt, és amíg belemélyedtem a tankönyvekbe, addig sem kattogtam. Csak néhányszor kalandozott el a figyelmem, ami után megnyaltam az alsó ajkam, mintha még mindig érezhetném az ízét.
Anyàm! Hogy csókol az a pasas!
Elhessegettem a képet, majd újra belemerültem a tanulnivalókba. A telefonom üzenetjelző hangjára eszméltem fel. 
Megnyitottam és egy képet kaptam, egy tetoválásról.
*Ezt csináltad? Nagyon durva!
*Aha, tetszik? –érkezett a válasz én pedig akaratlanul is el elmosolyodtam.
*Igen! Nagyon jó lett!
*Kösz! Mit csinálsz?
*Most fejeztem be a tanulást. Te, mész haza?
*Dehogy! Most az irodába megyek a szokásos fejtágításra.
Az órára néztem és hat órát mutatott. Későnek ítéltem az időt ahhoz, hogy még bárhova dolgozni menjen.
*Mikor végzel ott?
* Ha minden jól megy, nyolcra negvagyok.
*És mikor fogsz tanulni?
*Nem szoktam ttanulni.
*Azt mondtad, hogy jó tanuló vagy.
*A kettő nem függ össze. Na menj vacsizni, nekem indulnom kell! Már várom a holnapot!
*Jó munkát! Én is várom!
Nem válaszolt erre, én meg letettem a telefont és összepakoltam a tanszereket majd előkészítettem másnapra. Azután lementem a konyhába és összedobtam magamnak egy kis bundáskenyeret. Régen mindig együtt vacsiztam apával, de mostanában nem volt gyomrom hozzá.  Tulajdonképpen nem tudtam velük enni, mert olyan feszült lettem a társaságukban, hogy egy falat sem ment le a torkomon. Ezért inkább, külön ettem azután a szobámba vonultam, mint egy végső menedékhelyre. A baj csak az volt, hogy attól is idegenkedtem.  Gondoltam rá, hogy néhány dobozt fel kellene számolnom, de sírógörcs jött rám ha belegondoltam, hogy ezt az egészet nem lehet már visszacsinálni.
Apu árulta a régi házunk, a gyerekkorom, szóval nem volt visszafelé, nekem mégis valahogy menekülést jelentett a bedobozolt èletem.
A szobámban és az egész hàzban új idegen illat vett körül, ezt sem tudtam megszokni.
Bekapcsoltam a tvt, és elindítottam a kedvenc sorozatomat.Amíg néztem, nem járt az agyam azon, hogy nem tartozom ide. Csak az ismerős arcokat figyeltem, nevettem a poénokon, és erre a kis időre jól és barátok között éreztem mmagam. Kilencig pörgettem a részeket, azután elmentem lezuhanyozni. Zuhany közben a gondolataim megszaladtak, amikor beszappanoztam a testem. Visszaemlékeztem arra az estére Idahoban, amikor először gabalyodtunk egymásba Graysonnal. Az érintéseit képzeltem el, hogy mennyire türelmetlen volt. Most én voltam az és ha velem lett volna, ebben a percben  sokkal többet akartam volna. Kiváló alanya lett a fantáziámnak ezért sokkal hosszabb ideig fürödtem, mint úgy általában.
Amikor az ágyamba feküdtem pittyent egyet a telefon.
*Alszol bébi?
Elmosolyodtam rajta, jól esett a sokadik üzenet.
*Nem. Otthon vagy már?
Már tíz óra múlt, úgyhogy egészen biztosan otthon kellett lennie.
*Most értem haza. Hulla vagyok! Nem gondoltad meg magad ugye?
Nem kellett megkérdeznem  tudtam mire gondol. És határozottan nem. Grayson, még ha ezt előtte titkoltam, egy álom pasi volt számomra! Nagyon tetszett a vad stílusa, de az méginkább hogy érdeklem és úgy tűnt valami ragaszkodás félét is tanusít irántam.
*Nem! Tetszik a gondolat  hogy a barátnőd legyek! –vallottam be.
*Nekem is!
*Pihenj le, brutálisan hosszú napod volt!
* Meglesz! Szèp álmokat Bailey!
*Neked is!
Most nem húztam az időt matricák keresgetésével, azt olyan bénának éreztem. Nagyon nehezen tudtam elaludni, folyamatosan azon gondolkoztam, hogy szeretnék még neki írni valamit, ötletem sem volt, hogy mit, csak akartam azt az izgalmat amikor várom a válaszát.
Amilyen nehezen aludtam el, annyira korán keltem, ehhez képest csaknem elkéstem. Valahogy lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy felöltözek. Máskor nem volt tragédia kikapni pár göncöt a szekrényből, de most még a ruháim fele dobozokban hevert. De nem ez volt az igazi gond, hanem, hogy nem tudtam mit vegyek fel, hogy tetszek Graysonnak. Nagyon tetszeni akartam neki. A ruhaválasztás közben valahogy kezdtem elveszni, és elveszteni önmagam. Hirtelen semmi nem volt elég jó elég szexi, aztán az is megfordult a fejemben, hogy miért akarok a suliba szexin öltözni és hogy az totál nem én lennék. De mégis csak nő vagyok és igenis szexi is tudok lenni, és néha kell is annak lenni, csak abban nem voltam biztos, hogy ez most az az alkalom. Végül nagy nehezen megtaláltam a tökéletes összeállítást, és még az értékrendemet sem kellett leadni hozzá. Farmert vettem, és hozzá egy Dust-os pólot meg egy kardigánt. Nem voltaméppen szexi, de Graysonnak tuti be fog jönni!
Apu nem volt már otthon, Madisont meg futtában kerültem el, hogy lehetőleg rá se kelljen néznem. Maya már a ház előtt várt, de nem késtem sokat.
–Szia! –köszöntem neki.
–Szia! – viszonozta érdekes hangsúllyal. Tudtam, hogy miért, de hagytam, hogy ő hozza fel. Nem kellett sokat várnom.
–Láttam, tegnap óta elég sok minden történt–pedzegette, és felnézve rám, várta, hogy kifejtsem.
–Láttad az oldalamat, igaz?
–Elég, sokan látták... Láttam itt tegnap Grayson autóját.
–Hazahozott – vontam vállat.
–Akkor tényleg igaz, hogy jártok? Mert... reméltem, hogy csak egy hülye vicc, vagy ilyesmi.
–Egy vicc, hogy vele járjak? – kérdeztem, miközben mindketten igyekeztünk, a buszhoz.
–Ezt most próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne bántsalak meg vele – mondta minden finomkodás nélkül.
–Az nehéz lesz – szúrtam közbe, erre megcsóválta a fejét.
–Egy napja ismered a srácot, jól néz ki, jó a szövege, biztos levett a lábadról....De biztos, hogy ennyi ismeretség után járni akarsz vele?
–Mire célozgatsz? – pillantottam le rá.
–Lehetek őszinte?
–Kérlek.
–Grayson Wellis nem arról híres, hogy nagyon tisztelné a nőket... És nem fikázni akarom, mert amúgy nem teljesen seggfej, de tuti egy ilyen sráccal akarsz az első heteden összejönni? Rajta kívül is sok helyes srác jár a suliba...
–Nem egy napja ismerem őt.
–Nem? – nézett rám meglepve.
–Jó azért nem nyúlik olyan régre az ismeretség, de pár hete, mielőtt ideköltöztünk Idahoban találkoztam vele először –meséltem neki, ő pedig kíváncsian hallgatta a sztorimat. –Nem indult fényesen az ismeretség, de aztán egész jól elvoltunk. Két napot együtt snowboardoztunk, aztán... hát...csókolóztunk... –vallottam be. –Akkor mondta először, hogy járni akar velem. Nem vettem komolyan, mert akkor még úgy volt, hogy még egy napot maradunk. Aztán többet nem látom. Nem vagyok olyan naív!
–És? – noszogatott Maya, jelezve, hogy érdekli a történet folytatása.
–Semmiben sem maradtunk, el akarta kérni a számom, de azt mondtam neki, hogy majd a következő nap. Aztán reggel kiborult a bili, és visszautaztunk Portlandbe, és azóta tegnap láttam először.
–Hűű, ilyen drámára nem számítottam. És... Mi a véleményed róla? Tetszik neked?
–Igen, nagyon tetszik – néztem rá félve, hogy majd az elítélő pillantásával találom magam szembe. –De ezzel gondolom így van minden nő a földön.
–Egy nagy százaléka biztos. Wellis problémás srác, Bailey. Te láttad egy oldalát de van neki több is.
–És ha a többit is meg akarom ismerni?
–Jó ég te belezúgtál? – kérdezte nevetve.
–Ahhoz nem ismerem eléggé, de... tényleg nagyon tetszik –
–Megértem, hogy van vonzereje a Wellis örökösnek, meg jó partynak tűnik...
– Ja, jó patynak. Ez az egész buli még neki sem tűnik jó partynak!
– Ezt nem értem – szólt Maya, bízva benne, hogy majd folytatom.
– Grayson nem akar a Wellis örökös lenni. Rohadtul nem érdekli az ingatlan biznisz.
– Ezt honnan veszed? 14 éves kora óta gyakorlatilag a családi cégnek dolgozik. Kötve hiszem, hogy vonakodna átvenni az örökségét – állította Maya.
– Grayson nem ezzel akar foglalkozni. Tetoválni akar, ő mondta.
Maya most döbbenten nézett rám.
– Tetoválni? Komolyan? – nevetett mintha csak egy viccet mondanék. – Nem hinném, hogy egyáltalán rajzolni tud.
Erre én csodállkoztam el.
–Tud – keltem a védelmére morcosan. – Úgy tűnik te is csak egy oldalát láttad még – jegyeztem meg. A busz közben beállt a megállóba, mi meg felszálltunk. Maya nem kommentálta, de én éreztem, hogy több van Graysonban mint amennyit az iskolában látnak belőle. Annyira nem voltam önhitt, hogy beképzeljem, van amit csak nekem szán, de úgy tűnt máris van egy olyan dolog, amit nem mindenki tud róla.
Mielőtt leszálltunk volna, még megkértem Mayát, hogy erről ne beszéljen másnak. Aztán ahogy közeledtünk a sulihoz én egyre jobban izgultam. A levegőt már nehezen vettem és a mellkasomban is volt egy kis kaotikus dörömbölés. Ha Maya látott is rajtam valamit nem szólt semmit. Biztosan neki is volt már olyan srác aki ennyire tetszett.
Nem beszéltünk meg semmit, hogy tanítás előtt találkozunk, ahhoz már késő volt, hogy üzenetet írjak neki. Nem tudtam, hogy a barátaival lesz-e, és ha igen akkor akarja-e, hogy odamenjek. Vagy csak zavarnám és azért nem is mondott semmit. Az utolsó métereken már abban is kételkedtem, hogy egyáltalán komolyan gondolta tegnap és amikor a buszról leszálltam, már attól rettegtem, hogy valami olcsó de hatásos tini vicc áldozata lettem. Most már szabályosan remegett a gyomrom, és idiótának éreztem magam. Segélykérően néztem Maya felé, ő volt az utolsó kapaszkodóm.
– Csak simán besétálok a suliba és nem lesz semmi gáz – mondogattam fejben.
Maya viszonozta a pillantásom majd előre bökött a fejével.
– Ott van! – mondta.
Remegő kezeimet a zsebembe rejtettem miközben nagy lélegzetet véve néztem abba az irányba.
Grayson és Roy a busz megálló mellett a falnak támaszkodva beszélgetett, aztán amikor észrevettek minket elindultak felénk. Grayson átható kék tekintete megtalálta az enyémet. A lábaim kocsonyásodni kezdtek, minden lépésnél egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. Aztán megálltunk előttük. Vörös voltam, a kezem már izzadt a felhalmozódott izgalomtól, Grayson meg csak figyelt engem.
– Helló lányok! – üdvözölt minket Roy.
– Helló – nyögtem, hallottam, hogy Maya sokkal határozottabban köszönt.
– Na, jó én mentem is – közölte Roy vigyorogva és hátat fordítva nekünk, ott hagyott minket.
– Én is! – szólt Maya és Roy után eredt.
Ketten maradtunk Graysonnal, de még mindig elképesztően ideges voltam. Közelebb lépett hozzám, a kezét a derekamhoz érintette. Forróság áradt szét bennem. Én bátortalanul a sötét khaki kabátjának az ujjára csúsztattam a kezem, úgy néztem fel rá. Próbáltam teljesen kizárni a mellettünk elhaladó sulisokat.
– Szia – mondta és azonnal a számhoz hajolt.
A kezeim erősebben markolták a kabátját és ettől, mintha az erő is visszatért volna belém. Ettől vagy attól a lágy csóktól amit kaptam.
– Szia – leheltem, majd sóhajtottam egy hatalmasat. Túl nagyot ahhoz hogy észrevétlen maradjon.
– Hát ez meg mi volt? – kérdezte még mindig mosolyba görbült ajakkal, ami a csókunktól még kicsit nedves volt.
– Asszem kicsit befeszültem út közben – bukott ki belőlem.
–Miért? – kérdezte, közben a szememet fürkészte, a keze még mindig a derekamon nyugodott.
– Nem tudom, egy csomó hülyeség miatt... 
– Mint például?– tudakolta megnedvesítve az alsó ajkát.
– Például, hogy... – kezdtem bizonytalanul – akarod-e még velem ezt...
A kezei hátra csúsztak a derekamra ezzel közelebb vonva az erős testéhez. Újra az ajkamra hajolt és ezúttal a csók egészen hosszan eltartott. Átöleltem a nyakát, és a karjaiban felszívódott belőlem minden fullasztó kétség.
– Akarom – mondta határozottan.
– Akkor jó– mosolyodtam el és a nyári napsugár olvadt szét a mellkasomban.
Grayson megcirógatta az acom.
– Ne feszkózz, bébi!
Bólintottam ö meg össze kulcsolta a kezét az enyémmel.
–Még van egy kis időnk óra előtt – mondta de a suli felé sétáltunk.
A tél ellenére elég sokan ténferegtek az épület előtt, néhányan bandákba verődve, mások a bejárat felé igyekeztek. Láttam Grayson barátait is, ahogy a távolból méregettek minket. Éreztem a tekinteteket magamon, és nagyon furcsa volt ennyire a figyelem középpontjában lenni, de egyáltalán nem elviselhetetlen. Grayson nem a barátaihoz indult, hanem a bejárat felé.
Ezt több okból sem bántam, örültem, hogy melegben leszek és annak is hogy távol a bandájától.
Az automaták elött álltunk meg, levette a kabátját majd a szemben lévő viseltes kanapéra dobta, majd kérdőn nézett rám.
– Te nem veszed le?
–De – feleltem és amíg én vetkőztem ő érméket dobált a gépbe. Jól megnéztem, a fekete kötött márkás pulcsi amit viselt nagyon jól állt neki, nem feszült rá, de a kar és a mellizmai még így is szépen kirajzolódtak. A szintén fekete farmer is tökéletesen állt neki. Csak reméltem, hogy a nagy nézelődésben nem csorgott ki a nyálam. Grayson rohadtul a legszebb férfi volt akit valaha láttam.
–Sulis kávé –mondta és a kezembe nyomta az egyik poharat. –Elég pocsék, de itt csak ez van.
–Nem baj, ennek is megvan a romantikája – mondtam a poharat szorongatva. 
Grayson elmosolyodott és a kanapé kartámlájára ült, majd megfogva a szabad kezemet a lába közé húzott.
–Jól aludtál? – kérdezte lágy hangon, közben végig simított az állam vonalán.
–Mondjuk. És te?
–Én is, mondjuk – mondta lassan és a szemeimet nézte.
–Mindig olyan későn végzel az irodában mint tegnap? – kérdeztem majd beleittam a kávéba amit kaptam. Nem volt pocsék csak az a tipikus autómatás lötty. Na jó kávé értelemben az volt, de baromira nem érdekelt, hogy most mit iszom.
–Nem mindig, néha.
–Elég durva, hogy gyakorlatilag három munkahelyed van – mondtam és most én figyeltem őt, az arca minden pici rándulását. Meg akartam jegyezni mindet, tudni akartam melyiknek mi a jelentése.
–Zavar? –kérdezte állva a tekintetemet.
–Csak akkor fog, amikor majd hanyagolsz miatta – feleltem őszintén.
Nem tudom mit mondtam, de Grayson a tarkómra simította a kezét, majd lesmárolt.
–Mondtam, hogy nem csak a te életed bonyolult – súgta mikor én még az isteni illatában voltam elveszve.
–Tudom, hogy így van. Nem szemrehányás volt. A... szüleid tudják, hogy tetoválsz?
Grayson arca megrándult és ezt a kifejezést azonnal a helyére tettem.
–Kiakadnának, ha tudnák?
–Apám durván berágna, az biztos. Anyám nem hiszem. De minthogy faterral élek nagyjából tökmindegy, hogy anyámnak mi a véleménye erről.
–Anyukád és apukád elváltak? –érdeklődtem.
–Igen, apám újraházasodott, Alan anyjával.
–Aha –mondtam elgondolkodva.
–Mi az? – kérdezte, mert észre vehette, hogy valamin nagyon jár az agyam.
–Alannal... ti jóban vagytok igaz?
–Igen. Nem utáljuk egymást –vont vállat és kicsit összevonta a szemöldökét. Érdekelte, hova akarok kilyukadni. Nem volt nagy talány.
–Csak mert így nem  tudom összerakni ezt a Saras dolgot.
–Még mindig ezen lovagolsz?
–Most csak a kapcsolatodat boncolgatom a tesóddal .
–Nem itt fogok neked kitálalni.
–Rendben– bólintottam megértettem, hogy kényes téma és még abba sem voltam biztos, hogy hallani akarom. – Klassz volt az a tetkó amit tegnap küldtél. Más mint a többi, amit mutattál.
Grayson elvigyorodott és még közelebb húzott. A poharat az ablakpárkányba tettem ami mellettünk volt a kezemet, pedig a nyakába. Tetszett neki.
–Ezt a stílust trash polkának hívják.
–Melyik a kedvenc stílusod?
–Mi érdekel? Hogy melyik tetszik, vagy hogy melyiket szeretem varrni?
–Van különbség?
–Van – felelte tömören. Érdekwlt amit mondott, minden érdekelt róla, de most ahhoz az elfojtott feszültséghez képest ami köztünk vibrált és zúgott olyan volt mintha jelentéktelen dolgok kerültek volna szóba.
–Mindegyik stílusból van ami tetszik, de varrni a foto realisztikus mintákat szeretem. Amiktől egy kicsit ledöbbensz ha meglátod.
–Kíváncsivá tettél.
–Tudnék olyat mutatni, csak ahhoz le kellene toljam  a gatyámat.
Egy pillanatig tudtam csak komolyan nézni rá, azután elnevettem magam.
–Ez így kicsit félreérthető volt – somolyogtam rá, de ő komoly maradt.
Grayson a fülemhez hajolt és belesúgott.
–Már alig várom, hogy a farkam méretétől döbbenj meg, de most a combomon lévő tetkóra céloztam.
Erre nyeltem egyet, az arcom vörösre váltott, és a lábam köze izzani kezdett.
Grayson ördögi sármmal elmosolyodott és nyomott egy puszit az arcomra.
–Hamarosan bébi...
Kellett egy pár másodperc, hogy visszaszerezzem a lélekjelenlétem.
–Nehogy azt hidd, hogy két hét után lefekszem veled! Próbaidő nagyfiú, emlékszel?
–Erre térjünk vissza két hét múlva! –vigyorodott el.