Harag és Tinta

29. Grayson

Besétáltam a kongó terembe. Először nevetnem kellett, hogy az idegen illatú helyiség az enyém. Aztán az futott át rajtam, hogy mennyi dolgom lesz vele. Rengeteg és most megint számba kell vennem mindet, mert egy időre már lemondtam róla. Nem is tudom megérte-e, hogy egy barát volt az ára. Nem igazi... szóval, talán....

Már nem otthon laktam. Mason befogadott, mert nem jutottunk dűlőre az egyetemet illetően. Illetve annyi történt, hogy nem arra jártam, amelyikre fater gondolta volna. Ez szűlt némi feszültséget. Felvettek a Stanfordra is, de az nagyon kiesett mindenből, amiért hajtottam. Pedig kíváncsi voltam milyen lett volna, egy egyetemre járni Bailey-vel. Ott is martuk volna egymást? Vagy ad, még egy lehetőséget? Ez már nem derül ki... csak a fantáziám maradt, vele kapcsolatban. Szerettem volna, ha most itt áll mellettem, és beleszól dolgokba.

Ha vitázhatok vele a falak színét illetően. Ha velem van amikor a lakást apránként berendezzük. Kurva jó lett volna.

Sóhajtottam és felsétáltam a lakásba. A lakásomba. Szinte üres volt, néhány dobozt, meg egy összecsukható széket leszámítva. Még ágy helyett is csak egy matracom volt. Tiszta kemping...– állapítottam meg.

Imádom!

A szalon megnyitása a munkálatokat számba véve is csúszni fog. Tomy miatt nem csak én, de Mason is nehéz helyzetbe került. Ugyanis nem csak helyettem de a kis rohadék helyett is keresnie kellett valakit. Amíg nem talál addig még hozzá dolgozom, ő meg segít összerakni a helyet. Egyelőre csak a szalon számít, az legyen fullos én minimál berendezéssel is elvagyok.

Az egyetem klasszabb, mint a középsuli, mert saját órarendet állíthatok össze és így sokkal könnyebb összeegyeztetni a munkával.Ráadásul az irodai kötelezettségeim alól is mentesültem, ami sokkal több 'szabadidőt' biztosít.

Most még fasza minden. Nevetnem kellett ezen. Koránt sem volt az. Apám nem hiszem, hogy könnyen lemond az örököséről. Ez abból is kitűnt, hogy rám szabadította anyámat. Most szinte minden nap felhív, hogy stresszeljen.

Elmentem a festékboltba és megvettem a szükséges eszközöket és a festéket. Miután vettem egy hamburgert ebédre nekiláttam az előkészületeknek, fóliáztam, ragasztottam, a munka legunalmasabb része... Aztán, elkezdtem lecsiszolni a falat. Ez már nem a legunalmasabb, de legutálatosabb rész volt...

-Hali! - lépett be Mason, nyomában az öcsémmel, és Mattievel.

- Mi van, behavazott? - vigyorgott a kollégám, és lesöpörte a vállamról a port.

- Észre sem vettem - dünnyögtem, majd megpróbáltam eltüntetni a fehér réteget, hát... mindenhonnan...

-Hagyd a francba, jól áll az ősz haj! - poénkodott Mattie.

-Inkább gyere, és te segíts! - bökött a fejével Mason az ajtó felé.

- Mit? - kérdeztem és megindultunk mind kifelé. Összeszalad a szemöldököm, ahogy néztem a megrakott utánfutót.

-Ez meg mi? - nevettem.

-Csak pár szar, amit már nem tudok otthon tárolni.

-Komoly? - vigyorogtam, ahogy szemügyre vettem, mi mindent halmozott fel.

-Használt cuccok, de elleszel velük. Na gyerünk srácok! Mindenki kapjon fel valamit aztán nyomás! - adta ki a feladatot.

A kihúzhatós kanapét négyen szerencsétlenkedtük fel, néhány sarkot kegyetlenül levertünk, de bánta a franc. Mire végeztünk a berendezésem bővült egy kis asztallal, néhány székkel egy szekrénnyel, és a kihúzhatós kanapéval. Azon kívül lett egy vízforralóm és egy mikróm is. Alap dolgok, de jól jöttek.