Harag és Tinta

13. Grayson

A barátnőm, néhány perce úgy nézett rám, hogy abból könnyű volt levonni, hogy mindegy mennyit készültem a bulijára, azt, most elcsesztem. Egy kis hülyeséggel, az egészet hazavágtam.
Míg én emésztettem magam, Bailey megjelent az ajtóban, és lazán besétált, egy olyan dögös fürdőruhában, hogy a szàm is tátva maradt. Az agyamban az cikázott, hogy csaknem meztelenül van, és az a gondolat váltotta, hogy nyáron egy strandon simán lehet rajta kevesebb ruha. Vörös volt az a darab, amit szinte ráöntöttek és az árnyalat kiemelte a szemét, a haja árnyalatát, az ajkát, még a bőrével is fantasztikusan harmonizált. Megállt előttem és már nem láttam dühösnek, de attól még szarul és bénának éreztem magam.
Roy megdicsérte, aztán a ruha választást nekem tulajdonította. Elhibázta, mert ehhez semmi közöm sem volt, de most már kezdtem kapizsgálni, hogy nem is Bailey sajátja. Aztán a szálak Alannél futottak össze. A csomag, amit kicserélt rám... És most ez a hálás pillantás, amit Bailey vetett rá, kikezdett. A mellkasomban a méreg sűrűsödött.
Alan felé fordultam. Bíztam benne, hogy többször nem kell neki elmondanom, hogy a barátnőm tabu. De azt hiszem sort kell kerítenem még egy beszélgetésre és az biztos, hogy nem leszek kedves vele.
Le mertem fogadni, hogy az idétlen napszemüvege mögött –ha a szája nem is – a szeme egészen biztosan vigyorog. Az az önelégült seggfej. Én hülyét csinálok magamból, ő meg a megmentő szerepében tetszeleg... Kurva jó...
Alanre vallott, hogy csak azért vett neki ilyen göncöt, hogy engem felidegesítsen.  De most jobban piszkált az a lehetőség, hogy mégis Bailey kedvében akart járni, hogy Sara okkal nincs itt, és hogy az a kurva fürdőruha túl alaposan lett kiválasztva.
De Bailey az én csajom, és ezt ő is nagyon jól tudja. Nem érdekli Alan, csak én! Hozzám simult, és tudta a dolgát. Játszottunk, és amíg smároltunk én is lehiggadtam. A kezem végig simítottam a mellkasán ott, ahol a lánc volt, amit tőlem kapott.
A pillantását rám emelte, egészen komoly volt. Csak egy másodpercig, csak addig amíg szavak nélkül, beszéltünk, amíg azt mondtuk egymásnak, hogy kellesz.
  –Sajnálom – mondtam neki félrehúzódva a medence sarkába. Esélyünk sem volt, arra, hogy egy kis nyugtunk legyen. Folyamatosan lefröcskölt minket valaki, a hangunkat alig hallottuk a zenétől, és a kiabálástól, meg a sikongatástól.
Bailey megvonta a vállát.
–Nincs semmi ruhám – közölte a tényt, ami most nem olyan nagy gáz, de egy fél óra múlva az lehet.
–Majd adok valamit. Van szárítógép, reggelre megszárad a ruhád is.
– Rendben – szenvtelenül felelt, ami aggasztott egy kicsit.
–Nagyon haragszol?
– Nem haragszom, csak... boldogabb lettem volna, ha nem dobsz bele a vízbe amikor azt kérem, hogy ne tedd.
Nem akartam, de elvigyorodtam, ahogy visszagondoltam rá, milyen kétségbeesett arcot vágott és hogy kapaszkodott belém.
– Jaj már Grayson! –nevetett durcásan és gyengéden meg csapta a vállam.
Tetszett, ahogy a meztelen felsőtestemhez ért, és ha nem a szülinapja lett volna, egészen biztosan szobára viszem. De ez a nap teljesen alkalmatlan volt arra, hogy felfedezzük egymást. Túl sok a zavaró tényező, és őszintén azt sem akartam, hogy ha neki kellemetlen lesz először, akkor azt a szülinapjához kösse.
Egy darabig még áztattuk magunkat azután kimásztunk a vízből. Törölközőbe bugyolálva vonultunk abba a szobába, ahol máskor csövezni szoktam, és ez okból kifolyólag néhány cuccom is volt elfekvőben. Adtam neki pár ruhát, azután az ajkamba harapva néztem végig ahogy kihámozza magát abból a vörös dresszből. Ott állt előttem libabőrösen, kívánatosan és kurvára arra várt, hogy kezdeményezzek.
– Kérlek bébi, öltözz fel, mert nem tudom, még meddig tudom visszafogni magam! – hadartam, de a szemem nem tudtam levenni róla. Ahhoz túl szép volt, túl ingerlő.
– És, ha nem akarom, hogy visszafogd magad? – kérdezte. Bizonytalan volt, ez most rohadtul nem az az alkalom.
–Azt akarod –feleltem neki, és hátat fordítva húztam magamra egy száraz pólót, meg egy nadrágot, azután kimentem a szobából. Kívülről az ajtónak dőltem, és egy lépés megtételéhez is gyengének éreztem magam. Csaknem ahhoz is, hogy ne menjek vissza, és tegyem meg amit kér, amit én is akarok.
A szívem őrülten vert a szemeim előtt pedig a meztelen testének látványa volt.  Az ereimben éreztem, ahogy az adrenalin szét árad. Lélegeznem kellett, de inkább ziláltam.
–Siess, itt várlak! –sürgettem meg, habár csak azt akartam, hogy tudja, hogy nem hagytam magára.
–Grayson... elképesztő nagyok rám a ruháid.
Elképzeltem, és ha így is volt tetszett a gondolat.
Egy perc múlva Bailey félénken előmerészkedett, én meg elmosolyodtam. Lógott rajta minden, de jól állt neki a ruhám.
–Kicsit fázom –vallotta be.
Tudomásom szerint pulcsim nem volt itt, ezért beléptem a szobába és egypokrócot terítettem rá.
–Jobb?
–Igen, kösz! –mosolygott.
–Figyelj Bailey, nem sokára itt lesz Mason és Tomy is. Szeretném, ha nem tudódna ki, hogy együtt dolgozunk.
–Szégyelled őket? – komolyodott el.
–Nem,  csak nem akarom, hogy apám fülébe jusson. Sokat járok oda varratni ennyi – magyarázkodtam.
Bailey végig hallgatta, azután elvigyorodott.
–Jól van Graysie vágom!
Előre billentett fejjem néztem rá, jelezve, hogy ezt a megszólítást Roynak se nagyon nézem el.
–Ne izgulj, nem szólom el magam!
–Kösz!–borzoltam össze egy kicsit a nedves haját. –pizza jöhet?
–Bármikor! – felelte és a karomba csimpaszkodott. Nem bántam, élveztem a közelségét.
A munkatársaim akkor jöttek, amikor már csak a keménymag maradt, meg Bailey barátaiból néhányan. Tetszett, hogy vidáman elbeszélgetett, és nem volt olyan, mint a többi csaj, aki ilyenkor már totál részegen fetrengett.
–Nagyon ünnepi szerkód! – mérte végig Mason a csajom.
–Grayson volt a stylistom – mondta, közben egy gyors oldalpillantást vetett rám.
Mason erősen ráncolta a homlokát. Nagyon nem volt képben miért fest úgy Bailey, mint egy rapper.
– Úgy gondolta jó ötlet ruhástól a medencébe dobni – tette hozzá, hogy kisimítsa a ráncokat a barátom homlokán.
–  Beledobtad a medencébe? A szülinapján? – röhögött ki Tomy.
– Igen beledobtam – dünnyögtem. Kurvára díjaztam volna, ha ezt a témát passzolhatjuk.
– Állat vagy bazd ki! – röhögött tovább. Fél füllel hallottam, ahogy Mason közli Baileyvel, hogy szeretnének adni neki valamit, de a szemem akkor már Alan-en állapodott meg aki épp az udvar ajtó felé tartott.
– Mindjárt visszajövök vetettem nekik oda és elindultam a tesóm után.
–Gyere csak egy kicsit! – ragadtam meg indulatosan a karját és áthúztam a kert túlfelében lévő szerszámos kajiba elé. Ha egy mód volt rá szerettem volna, hogy a beszélgetésünk kettőnk között maradjon.
Alan nehezményezte a vonszolást, én meg szartam rá, hogy baja van vele.
– Mi a fasz volt ez? Ha jól emlékszem, egyszer már elmondtam, hogy akadj le a nőmről, nem?
– Mi a fasz volt ez? Mégis mire gondolsz? Hogy kihúztalak a szarból? Ha rajtad múlt volna, a nőd – erősen hangsúlyozta a szót – szülinapja, hogy egészen pontos legyek, elúszott volna.
– Bazd meg Alan, ne játszd nekem itt hőst! Mindketten tudjuk, hogy azt a kurva ruhát jóval előbb megvetted, minthogy én beledobtam volna Baileyt a medencébe! Csak úgy érdekelne, mi volt vele a célod! – estem neki és közelebb léptem hozzá.
– Le akartam vetkőztetni, mi lett volna?! – felelt vissza, én meg, ha nem gyakorlok egy kis önuralmat tuti képen törlöm. Ideges volt, sértett, és túl ironikusan vágta hozzám, de még mindig valahogy rágott valami idegesítő érzés. –Hagyjál már a faszságaiddal!
– Idiótának nézel, igaz?! – villantottam rá egy fenyegetően éles vigyort és egy pillanatra láttam rajta, hogy ő sem nyugodt. –Meséld már el, hogy hol a csajod? – faggattam tovább.
–Nyílván, nem hívtam el! – mondta és olyan képpel nézett rám mintha tényleg komplett idiótának tartana.
–Nyílván –ismételtem.
– Nem tűnt még fel, hogy Bailey nem különösebben csipázza? Minek hívtam volna el a bulijára? – most még az is vesébe tépő volt, ahogy a nevét kiejtette. Mintha ahhoz is csak nekem lenne jogom. Mintha ezzel ő is közelebb került volna hozzá.
Azt éppen tudtam, hogy Bailey miért nem csípi Sarat, és azt is, hogy általában Alen nem ennyire tapintatos. Mi több, magasról tesz az ilyesmire.
– Alan – kezdtem a tőlem telhető legnagyobb higgadtsággal. Jelenleg ez nem volt túl sok. – Most mondom el utoljára. Bailey az enyém. Ha rámozdulsz az kurva élet, hogy azt nem intézzük el egy beszélgetéssel. Felfogtad tesó? –fenyegettem.
A szavaim nem voltak annyira higgadtak, mint amennyire annak szántam. Belülről feszített az ideg, mert Alan alattomos kis rohadék volt, akkor is, ha az öcsém.
–Te hülye vagy bazd meg! – közölte fapofával és elindul befelé.
Hát az voltam. Most különösen, ezért utána kaptam és visszarántottam. Alan kihúzta magát a fogásomból.
Jóban voltam az öcsémmel és ha mégis összekülönböztünk próbáltunk nem ölre menni, mert egyikőnk sem lehetett biztos a győzelemben. A Wellisek a nyertes játszmàkat szerették. De most nem érdekelt, hogy Alan van annyira jó a bunyóban, mint én, vagy az, hogy az öcsém.
–Mit akarsz?!Tényleg egy verekedéssel akarod odabaszni a barátnőd születésnapját? Ha igen hajrá, de akkor kár volt vele ennyit fáradni!
Alan is Wellis volt és ezt a játszmát ő nyerte. Mert amit mondott ütő lépés volt. Pontosan tudta, hogy nem fogom megkockáztatni még egyszer, hogy tönkre tegyem Bailey estéjét.
Alan ezúttal tényleg ott hagyott, én meg tehetetlen dühömben rávágtam a fészer oldalára. Elképzeltem, ahogy az öcsémet bántom, amiért nem tudja, hogy hol a határ. Majd az is felrémlett, amikor keféltem Saraval, és most ez az egész helyzet kezdett kibaszottul zavaros és dühítő lenni.
Alannak minden joga megvolt rá, hogy kikezdjen Bailey-vel. De ha megteszi...
Végül Baileyre kellett ezt bíznom, tudván, hogy ő soha a büdös életben nem csalna meg. Ő nem Sara, ő nem akármelyik csaj. Ő az én barátnőm.
Mikor visszamentem, a csajom egy bőr táskát simogatott, és ragyogó arccal újságolta, hogy a fiúktól kapta. Az elején tetkó minták voltak, és habár fogalmam sem volt, hogy szánnak egyet Baileynek, azt tudtam, hogy ez abból az új kollekcióból volt, amin együtt dolgoztunk.
Megsimogattam, az arcát, majd Mason tekintetét kerestem. A barátom kérdés nélkül bólintott. Picit arrébb húztam Baileyt és bizalmasan súgtam a fülébe.
–Ha szeretnéd még kipróbálni, amiről a múltkor beszéltünk akkor Masonnél van.
Bailey érdeklődve és egy kicsit ijedten nézett rám.
–Te is fogsz szívni? – kérdezte és a karomba kapaszkodott.
Megingattam a fejem.
– Ha te nem akkor én sem... – bizonytalanodott el.
– Megígértem apádnak, hogy vigyázok rád. Én ma biztos nem fogok, de Mason igen, és talán a srácok is.
Bailey rágcsálni kezdte az ajkát, ebből arra következtettem, hogy tépelődik rajta.
–Téged zavarna? – kérdezte.
Nem-et intettem a fejemmel.Ha be akar tépni inkább mellettem csinálja, de nem különösebben repestem az ötlettől. Onnantól kezdve nem sok mindent tudok kezdeni vele.
– Ha nem, akkor oké – felelt merően.
Tudomásul vettem, aztán félrehívtam Masont majd Roy-al is beszéltem, de Alant nem akartam Bailey közelében tudni.
Lassan kiszivárogtunk, és a fészer előtt a kollégám megtekerte a cigit.
– Light-os legyen! –  mondtam mert nem akartam, hogy a legelsőtől kikészüljön.
Ott volt Maya is de ő elég elítélően méregette a barátnőmet és engem is. Mason kezdte a kört, majd tovább adta Roy-nak, ő Tomynak, és miután Maya passzolta Baileyhez jutott a kör. Nem kellett neki magyarázni, látta, ahogy a többiek aprót szívtak, majd lent tartották. Háromszor került rá a sor, aztán még vártunk egy kicsit kint.
– Ez nagyon rossz ötlet volt – mondta Maya megvetően, a csajomnak, de nekem szánta. Olyan pillantásokat kaptam tőle, ha a legkevésbé is érdekel, elszégyellem magam miatta. De nem érdekelt.
– Ne legyél buligyilkos – mondta Bailey egy nagyon nyugodt mosollyal az arcán.
Az apróság csak forgatta a szemeit.
– Miért kell minden hülyeségetekbe belevinni őt is? – ezt most kifejezetten hozzám intézte.
– Mit zavar téged? Ha akarja kipróbálja – feleltem, mert a barátnőm egyre jobban kezdett belesüllyedni a pokrócába.
– Rád is rád férne – vigyorodott el Roy.
– Tekerjek még egyet? –nevetett Mason.
– Nem tudom, azt hiszem nálam már hat – jegyezte meg Bailey nagyot sóhajtva. A szemei kicsit ködösek voltak és én is úgy láttam, hogy kezd beütni a cucc. Az arcán állandósult mosoly megnyugtatott, hogy nem kóstolt bele túl nagyot.
– És, milyen? – vigyorgott rá Roy.
– Nagyon... kellemes – kuncogott. Erre a többiek is elmosolyodtak, annyira édes volt. – Olyan finom sima most minden.
– Sima? – kérdezett vissza Tomy.
– Igen – vigyorgott. – Mint Grayson mellkasa – kuncogott tovább.
– Ez túl sok információ, kislány! – emelte fel a kezét Mason, de erre már én is elnevettem magam. És ahogy hallottam a többiek is.
– Miért? – pislogott körbe Bailey. – Az előbb ti is láttátok... – magyarázkodott.
Nem vágta le azt, amit mindenki más, mert ő nem látta a saját arcát. De nekem kurva jól esett. Imádtam érte, ahogy elárulta magát. Hogy amikor mondta rám gondolt, és amikor rám gondolt, azt ő is élvezte.
–Jól van bébi, mindenki érti! –nevettem ő meg zavartan kapkodta a fejét köztünk. Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki az élmény ezért inkább magamhoz húztam, átöleltem és a nyakába csókoltam. Kifejezetten jó volt a sok ruhába búrkolva magamhoz szorítani, olyan otthonos érzésem támadt tőle.
– Hülyeséget mondtam? – kérdezte nyíltan, és még ez is annyira jól állt neki.
– Nem. Dehogy.
– Ja, csak hogy betépni olyan, mint a pasid meztelen teste – jegyezte meg Roy, amin mindenki nevetni kezdett, még Bailey is.
– Akkor azt hiszem én leállok a cuccal – tette hozzá Tomy fintorogva.
– Én meg azt hiszem rászokok – szólt közbe a csajom egy lusta pajkos pillantást vetve rá.
– Maximum rám szokhatsz, de a fűre nem – közöltem vele határozottan. Oké, hogy kipróbálja, az is, hogy időnként beáll pár slukkra, de azt kurvára nem akartam, hogy valami szédült tyúk legyen belőle.
–Na mi van? Beavatjátok a lányokat? – kérdezte Alan lassú kényelmes mozgással hozzánk sétálva.
A karomat Bailey előtt kereszteztem, közelebb húzva magamhoz. A kicsike karjait az enyémre fektette és neki simult a mellkasomnak, a fejét nekem vetve. Alan megnyúlt képpel szemforgatva, de szó nélkül hagyott.
–Valami olyasmi – szólt Roy, Maya meg horkantott.
–Bailey azt ecsetelte, hogy olyan betépni, mintha a bátyáddal szexelne – vihogott Tomy.
–Mi? Nem is! – ellenkezett a nőm felháborodottan.
–Még szűz vagy, nem? – kérdezett rá, paraszt módon Alan –Tudtommal Grayson még nem dugott meg – olyan hangsúllyal mondta, mintha ő lenne az első ember akivel közlöm amint túl vagyok a dolgon – Vagy mára tervezted? – villant rám a sértődött tekintete.
–Vegyél most már vissza – közöltem vele lassan, de indulatosan.
–Nem hiszem, hogy mára tervezte – felelt vissza neki a karjaim biztonságából. Megrándultam mert semmit se kellett volna mondania. De mintha a fűtől őszinteségi rohamot kapott volna, beszélt, és még folytatta. – Különben most egészen máshol lennénk. Én valószínűleg az ölében – egy fél percig csak bombáztak a szavai keltette érzések. Kurva lazán közölte vele, egy kicsit pökhendien, érezni lehetett, hogy most a védelmébe vett. Ez jól esett, ugyanakkor azt is üzente ezzel, ha akarom megkaphatom. Erre a farkam is éledezni kezdett és a kép, ahogy az ölemben vonaglik, csak rontott a helyzeten. A többiek is kussban emésztették a hallottakat. Alan szúrósam fixírozott de mielőtt bárki megszólalhatott volna újra a nőm szavait hallottam.
–Éhes vagyok. Van még pizza?
A beszólásra mindenki dőlni kezdett a nevetéstől, leszámítva az öcsémet. Ő csak elmoslyodott. Halványan, őszintén, úgy ahogy csak ritkán szokott. Megfeledkezett magáról én viszont résen voltam és most nyertem bizonyítékot arra, hogy Alannek tényleg bejön a csajom.
Pedig neki nem volt az esete  ő sokkal inkább a Sara féléket szerette, de valamiért rá is hathatott Bailey vonzereje, úgy mint Royra.
De míg a barátom tartotta a távolságot és tudtam, hogy soha nem kezdene vele ki, úgy a tesómmal kapcsolatban nem tehettem ilyen  határozott kijelentést Csak azt, hogy innentől jó lesz vigyázni.
Amikor már a pokróc alatt is éreztem hogy a hidegtől remeg, akkor vonultunk vissza a házba. A banda betermelte a pizza maradékát közben beszélgettek. Baileynek határozott véleménye volt a dolgokról. Én némán hallgattam, ahogy egy- egy kialakuló vitában hangot ad neki. Aztán hol a pártját fogtam, hol kiegészítettem a mondandóját, hol csak élvezkedtem miatta. Amiatt hogy ő a csajom. Hajnali háromra már csak néhányan maradtunk. Elfáradtam, és Bailey is, majd elaludt a karjaimban. Már nem  volt se erőm, se kedvem szabad szobát keresni, ezért a kanapén nyúltam el, magamhoz ölelve.
A hely szűkössége miatt Bailey félig rajtam feküdt, de ez inkább egy kívánt pozíció volt mintsem kényelmetlen.
A nappaliból rajtunk kívül felszívódott mindenki, kettesben bitoroltuk az egész helyiséget.
–Nagyon bután viselkedtem? – súgta nekem a mellkasomra támaszkodva, úgy mintha még mindig sok fül hallana minket. 
A kerti lámpák bevilágítottak és a hideg fényükbben tükröződve figyeltem a barátnőm szégyenkező arcát.
–Nem viselkedtél bután – cirógattam meg a puha arcát.
–Biztos? Mert most kicsit úgy érzem –mondta még mindig bűntudatos arccal. –Ezért nem szeretek berúgni sem, mert akkor nem vagyok a magam ura. Túl nagy hévvel vetem magam a hülyeségekbe...most meg ittam meg szívtam is és...
– Rendben voltál. Tényleg! –nyugtattam tovább és elmosolyodtam. Nem rajta, inkább a forró otthonos érzés miatt, ami a mellkasomban majd az egész testemben áradt szét.
–Basszus, olyan ciki, az is, ami kint mondtam – szörnyülködött és a nyakhajlatomba borult menedéket keresve. Nem is emelkedett fel úgy folytatta, ezzel egy még intimebb közeget teremtve. –Csak egy kicsit bunkó volt a tesód és...
–Nem kicsit volt bunkó. Sajnálom, még leverem rajta –ígértem, mert az hótziher hogy így lesz!
– Én úgy éreztem, nem nekem, hanem neked szánja.Nem tetszett, hogy beléd köt.
–Szóval amikor azt mondtad, hogy az ölemben lennél, azzal csak engem akartál bevédeni? – kérdeztem tettetett komolysággal.
Bailey már nyomta is volna el magát tőlem, de nem engedtem.
Mielött komolyan vehette volna halkan elnevettem magam, de neki ettől sem lett jobb. Mégis inkább vissza dőlt rám.
–Olyan hülye vagyok – nyöszörögve.
–Nem vagy az, gyönyörűségem – súgtam miközben megsimogattam a haját.
–Komolyan mondtam – súgta vissza. –Kellesz nekem! Úgy is kellesz Grayson!
Nagy levegőt vettem és most az egyszer azt akartam, hogy a fáradtság legyen a nagyobb úr. Hogy most azt élvezhessem ki, ami jelenleg köztünk zajlik és ne a szex uraljon mindent.
Mert jó volt ez is, a sötétben sugdolózni. Jó volt, hogy először aludhattunk el, egymást ölelve. Jó volt, hogy egyszerre lehettem a párnája és a menedéke. Mert ez mind elégedetté, kurva boldoggá tett!