Harag és Tinta

7. Grayson

Túl korán ért véget az este, de inkább hazavittem Baileyt, minthogy tovább húzzuk az időt, a semmitmondó beszélgetéssel, amiről mindketten tudjuk, hogy csak a frusztrációja levezetése.

Nem volt kedvem még hazamenni, ezért inkább Royhoz vezettem. A szülei beengedtek ő meg a tv előtt kockult.

-Csá! - köszöntem majd lezuhantam mellé a kanapéra.

-Helló! Hát, te? - nézett rám kigúvadt szemekkel.

Vállat vontam.

-Nem Bailey-vel kellene lenned?

- Most vittem haza - szóltam és néztem a képernyőn rohangáló zombikat.

Roy leállította a játékot majd homlokráncolva nézett rám.

-Történt valami? Nem tűnsz túl... boldognak...

Nem is voltam az. Hiába próbáltam bemagyarázni a barátnőmnek, hogy valahol rendben van, hogy az első alkalom után amikor kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, szarul érzi magát, én rohadtul nem így éreztem. Ő többet akart belőlem, én meg egyből a bugyiját rángattam le. Kibaszott egy ökör vagyok. - Hát, történt... – mondtam.

-Veszekedtetek? - kérdezte közben rendesen felült.

-Kinyaltam a szalonban – mondtam és végig dörzsöltem az arcomat.

– Oh! – nevetett fel – oké, ezen most nem lepődök meg túlságosan. Hamar beadta a derekát! De mi a baj?

–Nem adta be a derekát – mondtam, mert ez volt a baj forrása, hogy kibaszottul elsiettem.

Roy arcára valami baljós sötét kifejezés kúszott és úgy méregetett.

– Mi? Ugye... – nagyot sóhajtott, de egyre feszültebb lett. – Ugye nem bántottad?

Elborzadva fordítottam felé a fejemet dühös lettem aztán rögtön kétségbeesett.

–Dehogy! Bassza meg! – akadtam ki, de aztán rögtön a fülembe csengett a hangja, amikor kért, hogy ne csináljam. Többször is kért, hogy álljak le, de ez a nyöszörgése valahogy elveszett a kéjes sóhajai és nyögései közben. Nem akartam leállni, csak arra koncentráltam, hogy meglegyen neki. És most, hogy mindent számba vettem már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ez nem volt erőszak.

Azzal mentegettem magam, hogy akarta ő is. Ha nem akarta volna leállít, akkor határozottabb lett volna. Bailey tud hatni rám, akkor biztos, hogy lerúg magáról, vagy valami. De nem tette.

Mentegettem magam, de ha ő ezt másképp gondolja akkor kibaszott nagy bajt csináltam!

–Ahogy kinézel haver, ezzel most kurvára nem győztél meg. Mi a fene történt? Mit csináltál?

– Azt hiszem csak kibaszottul korai volt! – nyögtem és a fejemet fogva előre dőltem. Egy kicsit összeszedtem magam és folytattam.

– Bailey szűz... Nem kellett volna. Nem most.

– Nem akarta?

– Akarta – bizonygattam, magamban pedig kételkedtem benne, hogy tényleg így lett volna.

– Volt már dolgod szűz lánnyal, nem? Azért tudod kezelni ezt a helyzetet...

– Igen de Sara mintha már szűzen is egy ribanc lett volna.

– Bazd meg Grayson! – pattant fel Roy és elképedve nézett rám. – Bazd. Meg. Ezt kurvára nem akartam tudni! – ideges járkálásba fogott.

– Jó hagyjuk most Sarat!

– Ja, hát szerintem is! Bazd ki! Tényleg megdugtad Sarat?! A kurva életbe Grayson!