Harag és Tinta

25. Bailey

Egy ideig kerültem a bulikat. Részint az időnként még mindig erősen rám törő szégyenérzet miatt, részint azért, mert nem akartam összefutni Graysonnal. Pontosabban nem akartam neki lehetőséget adni, hogy újra valami hülyeségbe rántson. Ugyanis ezzel eldőlt, hogy csak rettentő belső küzdelem árán vagyok képes nemet mondani neki. Ráadásul ez a művelet részegen nem megy.

Minden nap a munkában legalább egyszer belém hasított, hogy vajon betéved-e valaki, aki felismert a klubból. Minden méregetést érdeklődő pillantást gyanakodva vettem. Bántott a lelkiismeret. Túl könnyű préda voltam aznap éjjel. Neki talán mindig is. Elképesztően szégyelltem magam. Egyszer majd biztos lesz belőle egy jó pikáns sztori, de most még teher volt.

–Szia James! – üdvözöltem a,z egyik törzs vásárlót, illetve inkább vendéget, mert általában csak kávézni ugrott be, két fuvar között.

–Helló Szöszi! – viszonozta vigyorogva. Rám ragasztotta a becenevet és módfelett humorosnak találta, hogy nekem nem tetszett. De már megbarátkoztam vele, mert Jamest kedveltem. Minden nap kaptam tőle néhány kedves szót és egy kis játékos csipkelődést. Feldobta a napomat. Egyébként Cece ismerte, azt mondta rendes. Én is ezen a véleményen voltam.

–Szokásos? – kérdeztem és már készítettem is neki a kávét. Egy halk ühümmel felelt, közben a pultra könyökölve megtámasztotta a fejét. Kicsit nyúzott volt az arca.

–Csak nem fáradt vagy? – pillogtam rá szekálódva.

–Áh dehogy– felelte ironizálva. Még a hangjának dörmögése is elárulta, hogy nincs a toppon.

–Aludni kellett volna az éjjel dorbézolás helyett – vigyorogtam élvezve a kínját.

–Te viszont elemedben vagy. Feltételezem a te estéd dorbézolatlanul telt – csak egy megállapítás volt mégis kiéreztem belőle a visszavágást. – Megint – toldotta hozzá és így be is talált.

Minden esetre az arcomra volt írva, hogy érdekel honnan veszi. Illetve, hogy honnan tudja. De rákérdezni elég béna lett volna, így az arcizmaimra bíztam, hogy sugallják, érdekel a válasz.

–Cece mondta, hogy nem jársz el.

–Te rólam beszélgetsz Cecevel?– vontam fel a szemöldökömet.

–Csak feltűnt, hogy sosem vagy vele – felelt higgadtan aztán a kávéjáért nyúlt.

–Óvatosan, ütősre kevertem!

–Hatni fog, vagy kinyír? – kérdezte gyanakodva.

–Azt csak egy módon tudhatod meg!

–Ha ha, nagyon vicces – mondta és beleivott a feketébe. –Nem rossz.

–Nem nyírnék ki egy törzsvendéget!

–Sok őrült van a világon. Nem lehet tudni te melyik fajtához tartozol – vonta meg a vállát. Mindezt fapofával mondta, de a szeme pajkosan csillant. Elnevettem magam.

–Miért nem jársz el bulizni? Nehezen tudom elhinni, hogy otthonülős vagy.

–Dolgozni járós vagyok – ferdítettem.

–Ne már! – nevette hitetlenül, vagy inkább csalódottan.

Megvontam a vállam.

–Házi buli?

– Mi van vele?

– Egy ártatlan házibuliba eljönnél?

– Úgy érted, úgy általában?