Harag és Tinta

24. Grayson

Majdnem elgyengített ahogy elernyedt a karjaim között, és éreztem hogyan kapaszkodik belém. Pedig csak egy rohadt orgazmust okoztam. Semmit sem jelentet, csupán a testét érintettem a megfelelő helyeken. De az arca, a szemeiben a kéjes bágyadtság, a nyögése... A kurva életbe, a nyögéseitől, kikészültem. Túlságosan emlékeztetett még arra, amikor azt hittem szerelemből van együtt velem.

Most néztem és csak az járt a fejemben, hogy neki semmit nem jelentettem. Annyit se, hogy legalább őszinte legyen. Szétszakított, hogy ott volt a karjaimban és nem lehet az enyém, hogy akárhány jelet ejtek rajta, ő akkor is távol lesz. Megaláztam. Ott hagytam és nem tudtam mit kezdeni a sóvárgásommal. Becsuktam a szemem és a zenén keresztül is az ő hangja visszhangzott a fejemben. Azt hittem beleőrülök abba a mély sóhajba, ami az ajkai között kiszökött. Kínlódtam, mert kín volt nem csókolni. Még éreztem a nyelvemen a bűnös ízét. Nem bírtam elviselni. Elkaptam egy lányt végig simítottam a fekete haján. Megállapítottam, hogy szöges ellentéte annak, akivel most igazán lenni akartam. Belesimult a karomba és még csak mondanom sem kellett semmit, csak hajolnom, hogy csókoljon. Más íze volt, de próbáltam élvezni. A nyelve nem találta el az én mozgásomat és olyan érzés volt, mintha küszködnöm kellene. De a csípőjét a lüktető farkamhoz szorította, ami, átmenetileg elég volt arra, hogy kevésbé feszüljek.

Nem éreztem bűntudatot Bailey miatt. Ha nemet mond, ha csak egy kicsi jelét is adja, hogy nem akarja, ott hagytam volna. A kis fekete, a nyakamköré fonta a karját és a puha melleit nekem nyomta. Látatlanban, érzetre meg tudtam mondani, hogy nagyobb, mint a szőke, ribanc ex csajomé. Mégis az övé indított be. Az ő mellbimbóját akartam a számba venni. A világos még mindig izgalmasan új, hajába akartam markolni, amig benne járok. A szőke hajba, amit most magam előtt láttam, mint valami kibaszott jelenést. De a valóságban már nem volt ott.

Viszont valami megragadta a figyelmemet. Egy beszélgetés. Nem volt nehéz figyelemmel kísérni, mivel a csók mérsékelt élvezetet nyújtott és minél tovább kitartott annál jobban csökkent az érdeklődésem a fekete szépség iránt. Ráadásul a beszélgetés közvetlenül mellőlem érkezett. De, ami miatt igazán foglalkoztatott, hogy az a csaj folytatta a pultossal, akit Baileyvel láttam.

–Aludhatnánk ma nálad? – kérdezte, miután egy nagy szívességet vezetett fel.

–Tudod, hogy nem szeretem, ha mindenféle, idegeneket szállásolsz el nálam.

–Nem idegen, hanem a barátnőm! És...–a pultra hajolva lehalkította a hangját. Nem mintha ettől nem hallottam volna meg amit mondott.

–Nincs jól! Kérlek! Naaa... Majd törlesztek!

–Cece, nem akarom, hogy ... –válaszolt normál hangerővel. A szám már elvált a csajtól, de tovább füleltem.

–Nem úgy... jaj, Martin! – szólt rá szerintem leesett neki, hogy hallgatózom. – Bailey rendes lány! – ezt több szempontból sem tudtam megerősíteni. De az a gondolat, hogy egy idegen srácnál alszik valamiért eléggé felbaszott. Főleg az, hogy lehet ilyen rohadtul felelőtlen.

–Jó... – sóhajtott, majd hamarosan kulcscsomó csörgését hallottam.

–Kösz Édes! Hé Görény! – csapott a pultra mellettem. Feltételeztem, hogy hozzám beszél, ezért felé fordultam.

–Tehetek érted valamit? – érdeklődtem flegmán, közben elengedtem a feketét.

– Kizárt – szögezte le. – Viszont a Bailey megkért, hogy ezt vágjam hozzád. Tudod az a csaj, akivel az imént majdnem keféltél. És aki nem ez a csaj volt – meglehetősen elítélően nézett, a nagymellűre. Nem izgatott. Ahogy az sem, ahogy mellkason vágtak és aztán lehordtak, majd magamra hagytak. Végig nézte, csak azután dobott felém valamit. Egy egészen picike apróságot. Belerándult a szívem, amikor felfogtam mit tartok a kezemben. Már nem hordta, de kellett, hogy jelentősége legyen annak, hogy nála volt. És persze annak is, hogy visszaadta.