Harag és Tinta

23. Bailey

A nyarat talán most először kezdtem ennyire feszülten. A szakítás, az újabb költözés a levegőben, ráadásul munkát is kaptam. Az nem volt feszkós, végül egy sarki kisboltban helyezkedtem el. Pakoltam és iszolgáltam, kávét főztem a hajnali munkásoknak. Eltelt vele az idő.
A karmolásaimra apám már nem is mondott semmit, csak gondterhelten sóhajtott. Nem kérdezett én meg nem fecsegtem. Elfelejtettük. Legalábbis így lett volna, ha a hegek hamar begyógyulnak. De nem így történt. Még két hét múlva is, három erősen vörös vonal emlékeztetett a történtekre.
Ez idő alatt, Sara nem lépett semmit és Graysonról sem tudtam többet. Igaz megnézegettem azokat a képeket, amiket a közösségi médiára feltettek. Sokszor. Többször, mint kellett volna, de senki nem állított meg. Emiatt a hangulatom elég ingadozóvá vált... Sokkal könnyebb megy, ha nem lett volna a rohadt internet. Sokat járt a fejemben, amit Roy mondott. Hogy Grayson csak defektes és tőle ezt bóknak kell vennem. Néha meginogtam. Néha vissza akartam kapni, máskor pedig még mindig tartottam magam, hogy ennek így kellett történnie.
A munka segített elterelni a gondolataimat, főleg mert összebarátkoztam egy punk lánnyal. Jó fej volt, szót értettünk, és munkaidő alatt szórakoztattuk egymást.
Már ki voltam éhezve, arra a koncertre, amire este készültünk.
-Hoztán fülcsit? - kérdezte amikor a fülemre fújt a fertőtlenítőből.
-Aha, mindjárt adom.
-Oksi.
Elővettem a pénztárcámat, és kikotortam belőle az ékszert, de azzal együtt egy másik is kicsúszott.
-Ez mi? - vette fel a földről.
-Csak egy nyaklánc.
-Miért nem hordod? Jól néz ki! - mondta.-Ohhhohoooo - vigyorodott el.
-Tiéd vagyok G.W. - olvasta fel. - Ki az a G. W. ?
-Az exem - feleltem tömören.
-Ez elég komolynak tűnik... Mi történt?
Már kezdtem unni, hogy már ezredjére meséljem el, ezért inkább megmutattam a hátam.
Lényegében, ez történt...
-Oh, szóval Grayson...Kérem a fülbevalót! - a kis kupakba ejtette, amibe az alkohol volt. - Ez elég dögös...
- Nem, inkább ijesztő!
-Az ijesztő is lehet dögös... Vagy, egy kis nyomi a srác?
- Nem. Nem nyomi.
-Kérsz? - mutatott felém egy vodkásüveget.
-Mézes... Elég fini!
Tudtam, hogy nem jó ötlet az alkohol, mert serkenti a vérkeringést, de egyrészt most nem tetováltunk, másrészt nem volt itt az, aki lecsesszen érte.
- Mikor szakítottatok?
- Egy hónapja - jó ég, már olyan rég volt? - Nagyon fog fájni?
- Ez komoly? Van egy félhátas tetkód és te a fülszúrás miatt aggósz? - nevetett rám.
- De ez most porc lesz...
-Kibírod! Gyors leszek.
-Oké... - vettem egy nagy levegőt és lelkiekben felkészültem.
- Mibe jössz? - kérdezte, miközben éreztem, hogy a tragusommal babrál.
- A koncertre? - kérdeztem
- Ühüm.
- Farmerbe meg pó... auuuu ‐ sziszegtem.
- Kérem azt! - mutatott a kis pohárra. Kiszedte az ékszert és 5 mp múlva már benne is volt a fülemben.
- Kész is? - csodálkoztam. - profi vagy Cece!
Valójában Ceciliának hívták, de szerinte az túl gótos.
- Köszi! - mosolygott. - Nem jöhetsz farmerba! Csípd ki magad!
- Minek?
- Mert nő vagy, és szingli és biztos lesz este sok cuki pasi.
Megrántottam a vállam.
- Nem hoztam csak farmert...
- Majd adok kölcsön - mosolygott izgatottan.
Öltözködés közben a seggére vágtunk a vodkának. Mindenféle zenéket nyomattunk, táncoltunk és egészen ellazultam. Mire elindultunk a kollégám lakásából már nem éreztem magam kényelmetlenül a rövid szoknyában és a pántos haspólóban, amit adott. Nem volt mit szégyelnem és az önbizalmamnak is kellet, hogy egy kicsit vonzzam a tekintetet. Nem készültem semmire. Pasizni sem kifejezetten akartam, de egy kis flört azért belefért.
Cece nem szoknyát, hanem rövid nadrágot vett, hozzá egy kissé lógós zenekaros trikót, alá egy másikat ami rá feszült. Nagyon sportos volt az alakja, bármiben jól nézett volna ki. Ráadásul a bőre Royénál egy árnyalattal sötétebb volt, nem, hogy vonzotta de elnyelte a tekintetet, annyira kellemes látványvolt. A megannyi piercinget és karkötőt és egyéb kiegészítőket hangsúlyozta a hatalmas nyílt tekintet és a mindig mosolyra álló telt ajak.
Mire a klubhoz értünk, az alkoholos mámor eloszlott, de a jókedv maradt. Jó ötletnek tűnt még jobban ráalapozni a koncertre.
Simán kaptunk volna alkoholt két csini csajnak bármelyik srác örömmel vett volna ingyen is. De szerencsére nem szorultunk rá. Cece pasija csaposként dolgozott a rock klubban.
Követtem a kollégámat, aki körbe bemutatott az ismerőseinek, majd a szokásos asztalához vezetett. Szándékosan volt igénytelen a hely, punkoknak pazarlás lett volna szépen berendezni. Még korán volt, de már most lézengett néhány elég ittas fazon, de őket szépen elkerültük.
- Ne aggódj később lesznek itt helyesebb fiúkák is - kacsintott rám.
- Kösz, de nem feltétlenül szeretnék bepasizni. Csak érezzük jól magunkat!
- Rendi! De jót tenne... Tényleg!
Ebben nagyon kételkedtem. A koncert előtt félórával már sűrűsödött a tömeg mi meg röhögcsélve beszélgettünk. Jól éreztem magam, örültem, hogy végre volt egy olyan barátnőm, akivel koncertekre tudok járni, akinek hasonló a zenei ízlése, és a munka miatt rengeteg a közös témánk.
A pult mellett furakodtunk, a kijárat felé, hogy elszívjunk egy cigit. Sokan voltak ráadásul a legtöbben be akartak jönni, így eléggé nehézkes volt a dolog.
-Bocsi! - mondtam ezredjére, amikor összesúrlódtam a mellettem elhaladókkal.
- Bailey? - halottam és ledermedtem. Zavartan fordultam vissza az engem megszólítóhoz. A szemben álló széles vigyort villantott. Én egy kicsit visszafogottabbat.
- Szia Mason!
- Rég láttalak kislány! Hogy vagy?
Kicsit arrébb sétáltunk az ajtóból, de még így is iszonyú tömeg volt.
- Megvagyok kösz! - mosolyogtam. - Te, hogy vagy?
Azt mondani, hogy remekül túlzás lett volna, de azt sem akartam, hogy tudja, hogy voltam már jobban.
-Jól! Jól! - mosolygott majd a pillantása a szótlanul toporgó barátnőmre csúszott.
- Bocs, ő Cece. Ő pedig Mason egy, ismerősöm - mutattam be őket egymásnak.
-Menni készültetek? - kérdezte a tetováló művész, mert furcsálta, hogy kifelé igyekeztünk.
-Csak cigizni - válaszolt lazán a barátnőm. Csatlakozol?
- Ööö... nem - mondta és közben hátra nézett mintha keresne valamit. Követtem a pillantást. Megfagyott bennem a vér, amikor rájöttem mit keres. Vagy inkább kit. Találkozott a pillantásunk és egészen biztos, hogy belepirultam mert kimelegedtem. Az ő arca viszont meg sem rezzent. Hiába az alkohol, ahhoz nem volt elég, hogy felkészítsen, hogy Graysonnal ilyen váratlanul találkozzak. Nem egyedül sétált hozzánk. Két másik haverjával volt, akiket nem ismertem. Egy rövidet nyomott Mason kezébe a sajátjában lévőt pedig felhajtotta. Figyeltem, hogyan torzul egy árnyalatnyit az arca a tömény szesz hatására. Az a halvány fintor akkor is rajta maradt amikor a pillantását lassan leplezetlenül vezette végig rajtam. Nem csak ő, a barátai is szemügyre vettek, de ők egészen másképp, mint Grayson.
- Nézd már kibe botlottam! - mondta vidáman Mason.
-Ja, látom - felelte. - Mi ez a kurvás gönc rajtad? - kérdezte gúnyosan horkantva. Ettől a bántó hangsúlytól kicsit észhez tértem.
- De egy kis pöcs vagy - jegyeztem meg felülemelkedve a sértésén.
- Kis pöcs? - kérdezett vissza. A hangsúlyának éle volt. Hallottam már így beszélni, de velem szemben sosem használta. - Úgy emlékszem, hogy a kis pöcsöm alig bírtam betolni a te kis szűz puncidba - tartotta a pillantást és továbbra is rezzenéstelen és merev volt. Egyszerre volt idegen, és nagyon is ismerős.
Az arcom elvörösödött, nem mertem a barátaira nézni. Még az amúgy nagyhangú Cece is megnémult mellettem.
- Talán, ha nedvesebb lettem volna könnyebben megy - feleltem rá zsigerből. Lemostam valamicskét a beképzelt kifejezéséből. A szemem sarkából láttam, hogy ezen elmosolyodott Mason és ez egy kis erőt adott, hogy lazítsak magamon. Ez egészen addig ment is, amíg Grayson megszüntetve a köztünk lévő távolságot elém lépett.
-Szerintem meg, te már most nedves vagy - mondta lassan, de elég hangosan, hogy a többiek is hallják. Hogy tovább alázhasson. A mellkasom erősen mozdult fel és le, hiába próbáltam visszafogni magam. Észrevette mert a kíméletlen hideg tekintete az arcomnál lejjebb mozdult. Éreztem a leheletén az alkoholt szagát, azt, ahogy a bőrömre fújta a levegőt. Dühös voltam rá, de még emlékeztem. Nagyon is szerettem, ahogy ez a forró sóhaj simogatta a testem. Hiába szerettem volna, hogy másképp legyen, igaza volt. Ennyivel képes volt elérni, a köldököm alatti sóvárgó lüktetést. Már a szemébe se mertem nézni, de biztos voltam benne, hogy az, hogy a testemen végig futott a libabőr, már rég egyértelművé tette számára. Az ujjait végig húzta a karmoláson. Meg is feledkeztem azokról a rohadt, árulkodó csíkokról. A szemem mégis rákaptam, akaratlanul kiszolgáltatottan. Az önelégült pillantását megtoldotta egy vigyorral.
Tudta hol szereztem.
Hátráltam, ellépve az érintésétől.
- Bazd meg! - vágtam hozzá lüktető mellkassal.
Erre még szélesebbre húzta a száját.
- Tudod, hogy bármikor szívesen megbasználak.
Ez után fordítottam hátat és sietve küzdöttem ki magam. Levegőre volt szükségem, mert kezdtem úgy érezni, hogy elájulok. Kicsit távolabb, nem messze a klubtól álltam meg.
Cece rendületlenül követett.
- Ki volt ez a seggfej? - kérdezte feldúltan, amikor megálltam. Vettem egy nagy levegőt, mind a két kezemmel megdörzsöltem az arcom. Egy szuszra mondtam ki:
-Grayson Wellis.
Cece tátott szájjal nézett rám.
- Az exed? - borzadt el.
- Az. A kibaszott exem... - nyögtem fájdalmasan.
Egy fél percig nem tudott se ő, se én megszólalni. Remegő ujjakkal húztam ki egy szál cigit. Cece figyelte a műveletet, azután ő nyújtott tüzet, majd a sajátját is meggyújtotta.
-Kösz!
-Részvétem - nézett rám úgy mintha az ő hibája volna.
Beleszívtam a cigibe, és legszívesebben elbőgtem volna magamat.
- Minek kellett, pont idejönnie? - siránkoztam. - Cece, én nem tudok visszamenni...
- Elszívunk egy cigit, aztán megnyugszol közben.
Ha a nikotin nem is, de a mozdulat valamicskét hatott, de sokkal nyugodtabb nem lettem. A lábaimat elnehezülni éreztem, ha arra gondoltam, hogy vissza kell mennem.
- Még egy kicsit maradjunk... - kértem már harmadjára pánikszerűen. Láttam Cecen, hogy már menne, mert fél, hogy lekési a koncertet. Türelmetlenül toporgott, én meg életemben nem éreztem magam ennyire szánalmasnak. Láttam rajta, hogy kolonc vagyok. Még ha egy tapodtat sem mozdult mellőlem, kockáztatva, hogy tényleg lemarad a zenekarról.
- Ennyire félsz tőle? - kérdezte óvatosan, és a szavai mögött olyasmit éreztem, ami nem történt meg. Elgondolkoztam, hogy tényleg van-e okom ennyire kiakadni. Mert, mi is törtét a klubban? Találkoztunk, egy kicsit belém harapott, de azon kívül, hogy beégtem nagyobb baj nem történt.
- Nem, basszus! Soha nem bántott. Úgy értem nem erőszakos, vagy ilyesmi... - a szó szoros értelmében nem. De ez a magyarázat elég kellett legyen neki, hogy ne gondolja azt, hogy valami agresszorral jártam.
Cece most várt és hagyta, hogy ebből magam vonjam le a következő lépésem.
- Jó... menjünk, de kell még egy ital... - határoztam el magam.
Az a pár méter keserves volt visszafelé.
- Figyelj, bemegyünk, rá sem kell nézned! - bíztatott.
Alig mozdultak a lábaim, hogy tudtam, ő is ott lesz valahol a tömegben. Az izmaim görcsben álltak és nehezen vettem a levegőt. Aztán sóhajtottam egy nagyot. Vártam ezt az estét, kiöltöztem, igenis jól fogom magam érezni!
Míg vártunk a pultnál, vagy 3 másodpercet -a tömeg ellenére - míg elénk került a pohár, a barátnőm megsimogatta a hátamat.
Megint nevetségesnek éreztem magam. Nem ezért jöttünk ide hanem, hogy szórakozzunk! És így is lesz! Miközben húzóra gurítottam le a töményt, és az égetve jutott a gyomromba, eltökéltem, hogy velem aztán nem fog kicseszni Grayson Wellis!
Még a kezdés előtt kiszaladtam a mosdóba rendbe szedtem magam és mielőtt rosszul lettem volna vagy egy liter vizet kiittam a csapból. Cece, a pult mellett andalgott a pasijával, most hogy a bárból a tömeg jó része a színpadhoz özönlött. Mi is átvonultunk, és félszemmel azért kerestem, próbáltam belőni hol lehet. Részint azért, hogy a közelébe se kerüljek, részint mert valami belső késztetés erre kényszerített. Már nem féltem inkább csak izgultam, és a tömény megtette azt a szívességet, hogy egy kicsit fejbe vágott. Felállt a zenekar és amint elkezdték a kaotikus ütemeket, már egészen ás golgok kezdte foglalkozatni. A zene, a kollégám boldog arca, ami szólhatott a koncertnek is, vagy annak, hogy végül ugrálás helyett nem engem kell istápolgatni.
Három szám után gondtalanul ugráltam és is mire Cece hozzám hajolt és közölte, hogy ha akarok most visszavághatok Graysonnak. Oldalra fordultam és szembesültem egy meglehetősen érdeklődő barna tekintettel. A nyurga és sötét hajú srác, halványan rám mosolygott. Határozottan nem volt csúnya, de nem tudtam mit kezdeni vele.
- Most nem érdekel, nem akarok pasizni - fordultam vissza a punk lányhoz.
-Oké, de azért helyes - vigyorgott rám. Tényleg az volt. Tetszettek a piercingjei, és olyan kis kedvesnek tűnt.
A számok alatt még néhányszor összeakadt a pillantásunk, és úgy a harmadik ilyen esetre már én is elmosolyodtam. Könnyű volt ez a játék, semmi kényszer, csak huncut összepillantások.
Mire a zenekar lenyomta a számaik felét, már tudatosan flörtöltünk. Kezdtem magam elengedni, jó volt, hogy észrevettek, de közben élvezhettem a koncertet.
Nem úsztam meg Graysont sem. Egy párszor felfigyeltem rá, ahogy a pogó szélére kisodródott. Zihált és a pólója már kicsit rátapadt a tetovált testére. A mozgása kifejezetten vad volt. Az áruló szívem dobbant a látványra, de kordában tartottam, nem engedtem, hogy újra meglóduljon utána. Csak kémia az egész - tudtam le, és inkább a cuki barnaszeművel foglalkoztam.
A tombolás hevében, a barátnőm merényletet követet el ellenem, méghozzá azt, hogy kikerült mellőlem, és ahogy a tömeg rendeződött én elég hamar a srác mellett találtam magam.
- Helló - üdvözölt maga mellett egy édes szelíd mosollyal.
- Szia - nevettem rá, egyértelművé téve a köztünk alakuló valamit. A barátnőm ezer wattos vigyora jókedvre derített, a mellettem álló srác gyengéd közeledése pedig megnyugtatott. Klasszul éreztem magam.
A koncert végére már nevek is kiderültek, és néhányszor arrébb lökött egy-egy alakot, akik enélkül belém csapódtak volna. Megköszöntem ő pedig csak mosolygott. Amikor a zenészek kifulladva elhajigálták a relikviákat és bomlott a tömeg, már tudtam, hogy a szám csere is meglesz. És már előre vártam az első üzeneteket.
Cece jelezte, hogy igényt tart rám.
-Mindjárt jövök! - hadartam Lucas felé. Esküszöm még a neve is kedves. Ő bólintott mi meg intéztük a mosdó körünket.
Cece izgatottan csicsergett.
-Ugye, hogy ugye? Én mondtam!
Csak szégyenlősem eltakartam az arcom és derűsen felnevettem.
- Jó, tényleg baromi cuki! Lucasnak hívják.
- Ahamm... És? Lesz randi?
Megvontam a vállam. - Ha elhív... - vigyorogtam.
Frissítve magamon tértem vissza a dühöngőbe, ahol már a rock discora összeállított playlist szólt. Megnyugodtam, hogy Lucas még mindig rám várakozik, zsebre vágott kézzel, lazán. Cece teret és lehetőséget adva az alakuló románcra a pasijához ment.
- A barátnőd szolidan visszavonult? - kérdezte lényegre törően.
- Öm.. Hát igen. Úgy tűnik.
- Se baj, azt hiszem én is el tudlak szórakoztatni - nevetett. Nem hiszem, Nem volt ellenére ez az ajándékba kapott helyzet.
- Tetszett a koncert? - kérdeztem. -Nekem ez volt az első Lazy Kids-em - vallottam be.
- Tényleg? Pedig határozottan gyakorlottnak tűntél!
- Koncerten jártam már, csak nem ezen.
- Egyébként tetszett. Szeretem a bandát - bólintott.
Megbeszéltük, hogy milyen más bandákat hallgatunk. Ő elcsodálkozott a zenei ízlésemen. Én meg élveztem. Nem volt fárasztó Lucassal beszélgetni. Vicces volt és érdeklődő, és meglehetősen úriember. Tetszett.
Nem táncoltunk, ahogy mások, csak oldalra vonulva dumálgattunk. Megtörtént a szám csere, aztán Cece elhívott dohányozni. Míg mi kint voltunk ő a barátaihoz verődött és megbeszéltük, hogy bent találkozunk. Egy ideig azt hittem, hogy Grayson már felszívódott, de a pult mellett elsétálva hátulról még láttam, ahogy Masonékkel iszogat.
Cece rám kacsintott a bár előtt lecsatlakozott én meg tovább indultam a hard core zene irányába. Nem láttam Lucast, és az az aggódó másodperc, tova is suhant, amint a bizonytalankodó hangokat elcsitítottam magamban. Vártam, hogy visszajöjjön. Nem volt kétségem, hogy így lesz.
Elbambulhattam egy pillanatra mert csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belém csapódott oldalról, én meg a sodró lendülettel egy harmadik testbe. Nem volt kellemes, de túl éltem. Viszont a gyanútlan harmadik személy nem volt túl boldog és elég józan ahhoz, hogy felmérje a helyzetet.
- Mi a picsa?! - hördült fel, az üres műanyagpoharat meg földhöz vágta. Újabb taszítást éreztem és most az ellenkező irányba mozdultam.
Sajnos ezzel nem elégedett meg, gondolom neheztelt a pólójára halt söre miatt. Vagy mert azt hitte, hogy szórakoztat, ha középkorú foszerokat lökdöshetek. Nem szórakoztatott, sőt most rendesen meg is ijedtem. Nem volt nagydarab, de hozzám képest még így is terebélyesnek számított. Egy ilyen kaliberű tajrészeg forma engem pik-pak földhöz vágna.
A másodperc egy elhanyagolható, töredéke alatt pilláztam segítségért. A szemem sarkában fel is tűnt Lucas, aki megnyugvásomra a közelünkbe tartott.
A részeg megbántott ürge mozdult felém, azt nem tudtam megállapítani, azért, hogy lökjön rajtam még egyet, vagy azért, hogy megrángasson. Egyik sem hangzott jól, és a víz le is vert, és szégyelltem, de a lábaim remegtek. Bármelyiket is tervezte a keze végül nem ért el hozzám. Széles edzett hát állt be a látóterembe, a feldühödt részeg és közém. Ismertem rajta minden izmot, nem olyan régen még elég gyakran kapaszkodtam bele. Fogalmam sincs, hogy a húszas éveit még nem is verdeső srác milyen arccal nézhetett a nála legalább kétszer idősebb pasira, de az egy lépést elhátrált tőle. Azt viszont észrevettem, hogy felszívta magát és a testartása, a kisugárzása is zsibbasztóan fenyegető volt.
Bármelyik másik embernek megköszöntem volna, de mivel most Graysonról volt szó, sietve kerültem meg és nem foglalkozva sem vele, sem a részeggel, de még Lucassal sem, inkább eltűntem a színről. A terem végében lévő boxokhoz indultam.Nem voltak messze, de eléggé sötét volt és félreestek, hogy elbújjak kicsit megnyugodni. Éreztem, hogy a sarkamban van, és ez be is igazolódott, amikor megfordultam és ott állt előttem.
-Nem kértem, hogy segíts - vetettem oda neki.
Grayson arca kifejezéstelen volt így fel sem készülhettem arra, hogy egy határozott mozdulattal rám fog és feldob a hátam mögött lévő asztalra.
- Nyilván szeretted volna egyedül elintézni - közölte szenvtelenül.
- Megoldottam volna - tartottam ki az alaptalan kijelentésem mellett.
- Ez nem egy húsz kilós csaj volt, hogy csak úgy le tudd nyomni - gúnyolódott rajtam. Elegem volt belőle. Hátrébb akartam helyezkedni, mert túl közel állt és az asztal szélén ülni nagyon kényelmet volt. Amint hátra csúsztam, ő a térdem alányúlt és jelentőség teljesen visszarántott. A szemei úgy villantak, hogy egy ideig nem volt kedvem újra próbálkozni.
Még mindig remegett mindenem, és most már az ő közelsége is nagyon feszélyezett. Igyekeztem erősnek mutatkozni, még ha ez most nagyon nehezemre is esett. A kemény kék pillantás az enyémeket fürkészte, az erős marka szétnyitotta a két combom, annyira, hogy közé állhasson. Ijedten kaptam rá a tekintetem, de akkor már a keze az arcom oldalára csúszott. A hüvelykjével úgy simított végig az ajkamon, hogy a pillantása a szememről a számra siklott, a sajátját pedig résnyire nyitotta. Amint az enyém is szétnyílt, az ujját beljebb nyomta.
Éreztem ahogy elkeni a nedvességet az államon, végig a nyakamon, azon a vonalon, amit ma már egyszer érintett.
- Mi a fenét művelsz? - háborogtam. A mellkasom azonban zakatolt, az elcsukló hangom pedig inkább marasztalta, mint elijesztette. Hiába hajoltam hátra, a két tenyerére támaszkodva fogott közre. Nem volt semmi terem forró és fülledt lett minden.
- Ha ezt miattam kaptad, akkor úgy veszem - duruzsolt a hangja a fülembe - hogy ez is az enyém.
Nem tiltakoztam, csak nyeltem egyet és az ölem még azelőtt el kezdett nedvesedni, hogy megéreztem volna ahogy a nyelvével lassan végig szánt a karmolás nyomán.
Ellenkeznem kellett volna, tagadni, valami mást kitalálni, de olyan sokáig vártam vele, hogy már minden ócskán hangzott volna. A vállára fogtam, hogy eltaszítsam, ekkor viszont a nyakamra csókolt és rá is szívott, de úgy, hogy belenyögtem. Nem a fájdalom, hanem a kéj miatt. Az ujjaim már nem lökni, hanem húzni akarták, de most egy milliméternyit sem irányíthattam. Így csak kapaszkodtam belé, és hagytam, hogy a nyelve, az ajka, birtokolja a testem. A megadásért, hibás volt az a bódult állapot amiért egy egész délután dolgoztam, de hibás voltam én is mert titkon, minden érintéséért sóvárogtam.
Azán az állam alá támasztotta a fejét, mintha csak lélegezne, de közben kissé elfordult, ebből rájöttem, hogy kiszúrt valamit. Abba az irányba néztem, mire rájöttem, hogy nem csak Grayson, Lucas is követett.
Elsápadtam, vagy elvörösödtem, nem is tudom, de a hideg és a meleg is futkározott rajtam szégyenemben. Grayson meg sziszegve felnevetett, közben a forró tenyerével a combomba markolt. Csak pihegtem tehetetlen, ahogy az ajka újabb jelet hagyott a bőrömön. Mindeközben Lucas értetlen, csalódott tekintetébe bámultam. Nem tudta eldönteni, hogy segítségre, vagy magányra szorulok.
A lábamközt magasodó férfi, a szoknyám alányúlt. Megugrottam és már nem Lucas volt a legnagyobb bajom.
-Maradj nyugton! - utasított és a keze a szoknya takarásában a combom közé, az érzékeny, nedves pontomra simított. Az ajkaimat szorosan összezártam, hogy a továbbra is elemző barna szemek ebből semmit se vegyenek észre. A gyengéd ujjak pedig határozottan kényeztettek. A mozgásból kiéreztem a feszültséget. A dühös szisszenéséből megértettem, hogy azért, mert nem tettszett neki, hogy nem rá figyelek. Egy másodperc sem kellett hozzá, hogy a bugyim alá nyúljon, és az eddig csak érzéki simogatás valami egészen másba forduljon.
Most már egyenesen a rideg kékségbe meredtem, ami keményebb volt annál, mint amit megszoktam. Az ajkaimból felszökő sóhajok elárultak, de már nem érdekelt, megadtam magam és kívántam, hogy tovább mozgassa az ujjait. Nem nyúlt belém. Egyelőre nem, de éreztem, hogy ha nem ellenkezem akkor hamarosan arra is sort kerít. Hamarosan... Hamarabb, mint gondoltam. A térdem feljebb húztam, minden jelenlévő számára egyértelmüvé téve, hogy mi történik. De nem volt időm ezzel foglalkozni mert, amint az ügyes ujjak bennem voltak, Grayson ajka az enyémre tapadt. Birtokló volt a csókja, csaknem erőszakos és én mégis a vállába kapaszkodtam és akartam, hogy folytassa. Lucas eddig a pillanatig állt ott, és figyelte ahogy Grayson megujjaz. Reménykedve, hogy nem az történik, amit az egyértelmű jelek mutatnak.
Nem mozdultam utána. Nyögtem és markoltam az izmokat és szégyentelenül hajoltam a bűnös csókjáért. Olyan hévvel elégített ki, hogy nem tudtam visszafogni a hangomat. Nem voltunk egyedül. Távolabb, mint ahol a kedves megbántott fiú, mások is álltak és akik hallottak odanéztek. És látták ahogy a lábaim közt a megrontómmal, ernyedten hanyatlok hátra az ő karjának támaszára.
Most már a fülembe kúszott a külvilág, a zene, a morajok, és még hullámokban szikráztam amikor Grayson a fülemhez hajolt.
- Még én sem gondoltam, hogy ilyen hamar benned leszek - súgta. Mielőtt hátralépett a combomba törölte a saját nedvemet. Felfigyelt az éppen megszólaló dallamokra, és az arca derüssé vált egy olyan mosoly játszott rajta, ami csak a nem várt kellemes véletleneknek jár. Az ütemre enyhén elkezdte mozgatni a fejét, és felmutatta a mutató ujját, hogy figyeljek. Megsemmisülten olvastam le a szájáról a hangtalanul énekelt szavakat.' The bitch came back'. Közben egyre csak hártált, ott hagyva értetlenül, felgyűrt szoknyával, összemocskolva a szégyenemmel.
Szédelegve másztam le az asztalról, égő arccal, feleslegesen húzgálva mélyebbre a szoknyám. Zavarodottan indultam el valamerre, ki, el innen. Amikor még egy döbbent arcról kellett leolvasnom az ostobaságomat.
Cece állt előttem a szája elé tett kézzel, olyan szemeket meresztgetve rám, hogy biztosan tudtam, ha nem is az egészet egy részét biztosan látta annak, amit tettünk.
Döbbent volt, de nem ítélkezett. Kiment az élet a tagjaimból, szinte összecsuklottam. Erőtlenül vánszorogtam a mosdóba, ahol a barátnőm kicsit felmosott.
-Mondjuk, hogy most már részben van elképzelésem miért voltál vele - jegyezte meg mosolyogva.
Én még mindig nem tértem észhez. Próbált visszahozni, összekaparni, de a jókedve nem ragadt át rám.
- Egy idióta vagyok - mondtam neki alig hallatva hangot.
-Nem, csajszi, csak nő... és szerelmes... Attól tartok.
Rémülten pillantottam rá. Az még rosszabb.
Még mindig kevés volt a levegő. Oxigént akartam és sötétet és egy kurva cigit, hogy magamhoz térjek. Úgy indultam a klub elé, hogy már nem is jövök vissza. De pár lépés után újra megtorpantam és a torkomat a sírás kezdte kaparni. Cece nem engedte, hogy megálljak, tovább húzott, hogy ne nézhessem, Grayson hogyan csókolózik egy másik lánnyal.