Harag és Tinta

28. Bailey

Ráadás rész, de nem tudom mikor tudok hozni újat!

– Miért vágsz ilyen képet? – nevetett Maya. – Ne hülyülj már!

Még nem találtam meg a hangomat a kijelentése után. Késett. Persze, hogy késett és én mindent a stresszre meg a gyógyszerre fogtam.

–Bailey... – szólongatott elbizonytalanodva. – Nem voltál együtt senkivel az utóbbi időben, ugye? – az utolsó szócskát nagyon reményteljesen ejtette.

–Graysonnal – leheltem olyan erőtlenül, hogy alig hallottama saját hangomat.

– De vele már nagyon rég nem! – legyintett. Ő sem tudott arról a bizonyos esetről. Senki sem tudott róla...

Fájdalmasan nézetem a szemébe. A barátnőm csendben ült le mellém és megfogta a kezem, aminek az ujjai tördelésébe kezdtem.

– Mi történt? Lefeküdtetek, azóta mióta szakítottatok? – nem tudtam eldönteni, hogy hitetlenkedve kérdezi, vagy csak szimplán érdeklődve.

– Egy hónapja vagy másfél vagy több, nem tudom... – nyöszörögtem.

–Bailey... – sóhajtott.

–Csak azt akartam, hogy utána békén hagyjon... De akkor, jó volt vele...

– Védekeztetek? – tette fel a kérdést kíméltelenül és gyakorlatiasan.

Megingattam a fejem, de mielőtt lecseszett volna gyorsan hozzátettem.

–Aznap elmaradt a gyógyszerem, de utána duplán vettem be, úgy ahogy le van írva!

– Jó, nyugi, egy kis émelygés lehet mástól is – bíztatott. Nem használt mert én tudtam, amit ő még nem.

–Késik – közöltem. – Azt hiszem tényleg terhes vagyok – úgy hallottam a szavaimat, mintha nem is én mondtam volna ki őket.

Nem lehetek terhes...

Ez a mondat minden tinédzser álmainak gyilkosa. Ha tényleg gyereket várok, azzal ugrott minden. Az egyetem, a tanulmányaim, a jövőm... Egy másik emberről kell gondoskodnom, úgy, hogy semmim sincsen.

–Kell egy teszt – mondtam, ez volt az egyetlen épkézláb gondolatom. – Eljössz velem a gyógyszertárba? – néztem rá esdeklően.

–Nem kell, anyám mindig tart itthon párat a biztonság kedvéért. Várj, lenyúlok egyet! – szólt és már fel is ugrott. Míg vártam, azon agyaltam, hogy ez nem történhet meg. Grayson nem csinálhatott fel... A barátnőm egy percen belül visszatért és a kezembe adta a dobozt. Átolvastam a papírját, egyből háromszor futottam neki.

–Azt írja reggel kell – pillantottam Mayára.

Egész biztosan nem bírok ki még egy estét vele...

–Szerintem nem számít – mondta, de sejtettem, hogy azért, mert ő is kíváncsi az eredményre. Ő izgatott, volt én viszont rettentő ideges, de hiába azt diktálta volna a józan ész, hogy várjunk reggelig, a fürdőbe vonultam egy kölcsönzött pohárral. Legalább, ha negatív lesz, kicsit megnyugszom. Akkor is, ha fals eredményt kapok. Megcsináltam a tesztet és míg vártam, addig elmostam a poharat, azután a teszt csíkkal a kezemben visszalógtam Maya szobájába.

–Na? – toporgott az ajtó előtt, már az ő arca is fehéredett.

–Még nem tudom – nem is mertem megnézni, talán nem is telt még el három perc.