A Grund a fiúk és én

2.

Hatalmas fájdalom nyíllalt a fejembe és úgy éreztem forog körülöttem a világ. A képek homályosak,a hangok pedig tompák voltak de mégis sikerült kiszűrnöm egy fiú aggódó hangját.
- vajon jobban van?
Ki lehet ez?- gondoltam. Majd egy másik hangra irányult a figyelmem.
- ne aggódj, jól lesz, máris ébredezik- a hang közvetlen a fejem fölül érkezett. Éreztem, hogy gyengéden karjaiban tart. Különös érzés volt. Közben egyre inkább kikörvonalazódtak a körülöttem lévő dolgok. Amikor kitisztult a látásom máris a következő sokk hatása alá kerültem. A tekintetem Nemecsek Ernőével találkozott. Ott ült szembe velem a földön,kis kalapját szorongatva kezében. Nem....ez nem lehet igaz. Ez biztosan csak egy álom,egy igazán furcsa álom amelynek bármelyik pillanatban vége szakadhat. A következő pillanatban kissé fölfelé néztem, hogy megtekinthessem támaszom arcát. Bár ne tettem volna mert ebben a pillanatban úgy éreztem ismét elájulok. Boka János tartott karjaiban. Mintha a szívverésem egy pillanatig kihagyott volna a vér pedig meghűlt volna az ereimben. Boka lenézett rám és egyenesen a szemembe nézett.
- jobban érzi magát? - ezt követően felnézett mintha csak parancsot adott volna ki.
- hozzatok még vizet! - Csak egy fiút láttam hátulról ahogy elszaladt előttem.
- miért néz ki ilyen furán? Miért visel nadrágot?- kérdezte kíváncsian Nemecsek,de a kérdést nem is nekem intézte,mintha csak a körülötte lévőktől várná a választ. Óvatosan végignéztem magamon és realizáltam, hogy a pizsamám miatt érdeklődő. Legszívesebben mondtam volna valamit, bármit de egy hang se jött ki a torkom és végig azon kattogott az agyam, hogy mégis hogy történhetett meg ez.
- Hát fogalmunk sincs és tudd meg papuskám, hogy amíg ilyen néma addig többet nem is fogunk tudni róla.- csónakos. Futott végig az agyamon. Ez csak ő lehet,senki más. Felé emeltem tekintetem és mélyen belenéztem barna szemeibe. Csónakos belement a játékba és állta a tekintetem. Közben azon gondolkodtam, hogy mennyire másképp néz ki mint ahogy azt elképzeltem. Körülbelül fél perccel később megszólalt:
- beszélj te lány! Ki vagy te? Honnan jöttél?
- Elég legyen! - vágott közbe Boka kissé dühösen.- Most az a legfontosabb, hogy jobban legyen,majd később kérdezünk tőle ezt azt. Egyébként, mikor hozzák már azt az átkozott vizet?- És éppen ebben a pillanatban futó lépésben egy vödör vízzel a kezébe felénk szaladt egy fiú. Először nem tudtam kivenni ki lehet ő de ahogy közeledett egyre inkább felismerhetővé vált. Geréb Dezső volt az.
- áruló....- szaladt ki halkan és kissé rekedten a számon. Úgy tűnik hiába,senki nem értette amit mondtam csak Nemecsek látta mozogni a számat és ezt látva felkiáltott
- megszólalt!
- micsoda? - kérdezett vissza csónakos,de erre éppen ideért Geréb.
- meghoztam a vizet! - Ezt követően Boka gyengéden megmosta az arcom és inni adott, hátha erőre kapok tőle.
- Szerintem kísérjük haza őt .- vetette fel az ötletet Nemecsek.
- Merre laksz? - kérdezte Boka,mire újra a rosszullét kerülgetett elvégre én pillanatnyilag nem lakok sehol és fogalmam sincs hogy fogom kimagyarázni magam ebből az egészből. Elvégre nem mondhatom el az igazat.... még nem. Kissé halkan és félénken de végül megszólaltam.
- Nem tudom,nem emlékszem.- igen, tisztában vagyok vele, hogy ez a lehető legrosszabb válasz amit adthattam de ebben a helyzetben valahogy jobbra nem futotta.
- Mi az, hogy nem tudod?! - emelte fel a hangját Csónakos és mostmár tényleg úgy nézett rám mintha valami őrült lennék. Őszintén szólva, kissé viccesnek találtam azt a képet amit Csónakos vágott ebben a pillanatban. De tudtam, hogy sokáig nem mulathatok mert a helyzetem igenis komoly és gyorsan ki kell találnom valamit mielőtt minden rosszabbra fordulna.
- hát öööö....nem emlékszem rá, hogy lenne mert ...... árva vagyok. - fantasztikus. Ennél nagyobb őrültséget és hazugságot nem is találhattam volna ki. Ráadásul ez az előadás mód végleg feltette a pontot az i-re.
- Ez esetben visszakísérünk az árvaházba. Nem lenne biztonságos ha egyedül mászkálnál most.- tette hozzá Boka
- ahh nem,nem szükséges a kíséret egyedül is visszatalálok és a gondozók nem örülnének ha másokkal állítanék be, különösen ha azok fiúk.- próbáltam győzködni őket.
- Ez esetben tehetünk még bármit? - kérdezte Boka
- Nagyon szépen köszönöm az eddigi segítséget de innentől boldogulok. - mekkora egy hazugság! Nem fogok boldogulni, nagyon nem!
Ezt követően a Boka és Geréb segítettek felállni és kikísértek a Grund elé. Közben meg az konstantáltam, hogy Boka mennyire jóképű. Mindig kedveltem őt. De most méginkább. Sötét barna a haja akárcsak a szeme. Tekintete átható és mintha csak tudná mire gondolok,lelkemig képes hatolni minden egyes pillanatásával. Testalkata magas és széles válla van ami kora ellenére igazán férfias megjelenéssel ruházza fel őt,a kellemes mély hangjáról pedig nem is beszélve.
- Minden jót, jó egészséget! - szólalt meg elsőként Geréb akire kissé kérdőn néztem mert meglepett ezzel az udvariassággal. Végül is,Gerébről van szó, fő a látszat nem igaz?
- Arra kérem hölgyem, hogy vigyázzon magára - folytatta Boka kellő udvariassággal.
- Én... én köszönök mindent
- Kérem ne köszönje! Tisztességes embernek ez a dolga. - mosolygva bólintottam majd sarkon fordultam és elindultam....... valahová a probléma csak az, hogy én sem tudom hová.