A Grund a fiúk és én

11.

Bármennyire is ostoroztam magam az imént történtek miatt sietnem kellett. Túl feltűnő lett volna ha sokáig maradok. A vödröt alig bírtam vinni magammal, annyira nehéz volt. Ahogy közeledtem Boka háza felé úgy kerített egyre jobban a félelem a hatalmába. Nem derülhet ki....nem.

Amikor megérkezdtem Boka édesanyja rögtön neki is látott fia sebeinek ellátásának. Bokának egy hang se jött ki a torkán,annak ellenére, hogy milyen súlyos a sebe. Tűrt. Csak tűrt és tűrt de nem engedte, hogy a fájdalom eluralkodjék rajta. Időközben néha rámpillantott és akárhányszor megtette folyton csak az járt a fejemben amit Geréb mondott. " Hallottam, ahogy ma az iskolában önről beszélt. Ha látta volna az arcát". Az a titkos románc mondat pedig végleg betette nálam az ajtót. Arról nem is beszélve, hogy ma mennyire dühös lett Áts Ferire amiért próbált "megkörnyékezni". Vajon igaz lenne? Dehát aligha ismerjük egymást. Legalábbis ő aligha ismer engem. Talán csak tetszem neki. De mi tetszik neki rajtam? Semmi érdekes látnivaló nincs rajtam,ami más lányon ne lenne. Barna haj,barna szem, ráadásul a termetem is elég alacsony. Eddig csak egy éjszakát töltöttem el itt. Nem is volt időnk sokat beszélgetni. De ha belegondolok....ez nem lehet ok arra, hogy ő ne akarna beszélni velem. Szeretem őt. Ez az igazság. Szeretném ha ő is szeretne de, hogy lehetnénk mi együtt?
A nap hátralévő részében már csak a vacsorára és fürdésre maradt idő. Az asztalnál Boka anyja sokat beszélt fiával és néhol engem is próbáltak bevonni a beszélgetésbe de nem tudtak. Egyszerűen annyira bűntudatom volt a ma történtek miatt, hogy képtelen voltam bárkivel is párbeszédet folytatni, ráadásul aligha nyúltam hozzá a tányéromhoz,ami nyilván szemet szúrt de szó nélkül hagyták. Egy darabig legalábbis, ugyanis lefekvés előtt Boka kérdezősködésbe kezdett.
- Alig ettél valamit, ráadásul ma feltűnően hallgatag voltál, mióta visszajöttél a vízzel konkrétan mintha épp az ideg próbálna szétroppantani. Biztos, hogy jól vagy? - Tényleg ennyire feltűnő, hogy egésznap rosszul voltam? Vagy csak Boka az,aki igazán figyel rám? De lehet, hogy csak jó emberismerő.
- Nos hát, egyszerűen csak kissé megviselt a mai eset Áts Ferivel és én...- kezdtem bele de abba is hagytam mert ebben a pillanatban kissé eleredtek a könnyeim. - ekkor Boka leült mellém az ágyra és kezem a kezébe vette.
- Sára, kérlek ne sírj! Amíg én itt vagyok addig az a bolond Áts nem árthat neked. Ígérem. - Amikor ezt kimondta a szívem kihagyott egy ütemet és forgott körülöttem a világ. A fiú akit szeretek itt fogja a kezem és nyugtatni próbál. Ráadásul ez a fiú Boka János.
- Tudom,de én félek - mondtam kissé remegő hanggal. - ekkor Boka hozzámért és letörölt egy könnycseppet majd végigsimított kezével az arcomon, ekkor már tényleg úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok. Nem hazudtam. Valóban félek. De nem Áts Feritől,hanem attól, hogy csalódni fog bennem akkor ha kiderül, hogy egy árulóval szövetkeztem.
- Soha nem fogom hagyni, hogy rád tegye a kezét. Ha mégis megteszi én.... maradjunk annyiban, hogy következményeket fog vonni maga után. - eközben egymás tekintetében voltunk rabul ejtve. Legszívesebben örökre csak szemeznék vele, annyira magával ragadó gyönyörű érzés.
- Ideje aludni, Sára. - mondta ezt teljes nyugodtsággal a hangjában,amit nagyon kellemes volt hallani egy ilyen helyzetben. Szólni készültem de közbevágott
- És ne aggódj, holnap kora reggel szólok a fiúknak. Nem fog lebukni senki.
- Rendben - mondtam ezt már némi higgadtsággal a hangomban.
- jó éjszakát
- Jó éjszakát neked is- Ezt követően rövid időn belül el is aludtam és mintha Boka gyengéd érintését még mindig arcomon éreztem volna. Bárcsak úgy lett volna,vagy ki tudja talán úgy is volt.