A Grund a fiúk és én

22.

Ekkor megérkezett Áts Feri és Csele. Én pedig gyorsan a kis Nemecsekért nyúltam.

- Mi történt itt?!- kiáltott fel Áts dühében és az idősebb pásztor felé fordult akinek még mindig ömlött a vér az orrából.
- Ő kezdte! - Mutatott Bokára majd folytatta.
- Megütött!
- Igaz ez, János?! Hogy merészelt kezet emelni egy emberemre?!- Kiáltott Bokának közben megvető pillantásokkal méregette.
- Igen! Igaz! De az amit önről és Sáráról mondtak remélem, hogy hazugság!
- Kíváncsi vagyok miről van szó.
- Később mindent megbeszélünk. De amint láthatja. Most kórházba kell vinnem egy barátom - Válaszoltam és teljesen átvette felettem a hatalmat a kétségbeesés. Remélem Nemecseknek nem lesz komolyabb baja. Én és Csele bevittünk őt a kórházba. Velünk jött Áts Feri és a két pásztor is. Az idősebbik pásztor is ellátásra szorult. De ezt csak magának köszönheti. Miközben Nemecseket odabent ellátták nekünk kint kellett várakoznunk. Egyszer csak Áts odajött hozzám mondván, hogy szeretne beszélni velem.
- Most pedig arra kérem önt, hogy mesélje el mi történt itt. Mivel az én embereimről is szó van így tudnom kell nem-e követtek-e el bármiféle olyan dolgot ami egy vörös ingesnek tilos.
- Itt mindeki bűnös ha úgy tetszik. A fiatalabbik le akart ütni egy kővel. Ha Nemecsek nem ugrik elém most én feküdnék odabent. És bárcsak úgy lenne. Persze mindezek előtt megütöttem a testvérét.
- Miért tette?
- Egyetlen kérdésemre válaszoljon csak. Igaz, hogy ma találkoznia kell Sárával,az ő kérésére? - Őszintén reménykedtem, hogy azt fogom hallani amit akarok. De nem így történt.
- Igen. - Nézett szemeimbe Áts és nem engedte a tekintetem. Egyszerű, határozott és magabiztos volt, ahogy kimondta. Reménykedtem, hogy csak rosszul hallottam az imént de sajnos nem így volt.
- De higgye el János,hogy ez nem jelent ...
- Nem jelent semmit?! - Vágtam közbe felháborodottsággal.
- Állítása szerint a harccal kapcsolatban szeretne beszélni. Én sem tudok többet, éppen ezért arra kérem, hogy most nyugodjon meg.
- Miféle ordas hazugság ez már megint? - Kérdeztem gyanakodva. Már nem tudom kinek hihetek és kinek nem. Teljes káoszt érzek a fejemben most.
- Tudom jól Áts. Tudom jól, hogy önnek tetszik Sára és ugyanúgy szeretné magáénak tudni őt akárcsak a Grundot.
- Igaz. Valóban szemrevaló. Okos is. Ritkaság az ilyen a sok ostoba leány között. Tagadhatatlan, hogy különleges. Harcolnék érte. Nem fogok hazudni.....akarom őt! És ki tudja, talán ő is akar engem! - Amikor ezt kimondta végleg betelt a pohár és még a korábbinál is nagyobb késztetést éreztem arra, hogy jól laposraverjem. Megragadtam a gallérjánál fogva és a szemébe néztem.
- Ideifgyeljen Áts! Most mondom el utoljára! Hagyja békén Sárát!
- Vagy mi lesz? Eltöri az orrom? - Kérdezte nevetve.
- A végső döntés nem a miénk János. Fogadja el! Oh.... nézze csak. Csupán beszélnünk kellett róla. Ott jön Sára. - Odakaptam tekintetem és láttam, hogy Csele társaságban futva érkezik. Annyira lefoglalt a szóváltás Áts Ferivel, hogy fel sem tűnt, hogy Csele elment.

.〃.〃.〃.〃.〃.〃.〃.〃.

Amikor Boka idenézett láttam, hogy elengedi Áts gallérját. Ezek majdhogynem verekedtek. Minden miattam történt.
- Üdvözletem, Sára - Mondta nyájas hangon Áts és a kezemért nyúlt, hogy egy csókot leheljen rá.
- Sára....menjen haza kérem. Otthon mindent megbeszélünk.
- Nem megyek - Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Itt és most tisztázzuk a helyzetet. Ezért vagyok itt. Boka tudnia kell, hogy valóban megkértem Átsot, hogy ma találkozzunk a Grund kapujánál. De ez mindössze a holnapi nap esedékes harcával lett volna kapcsolatos.
- Igazán? Úgy tűnik szükségtelen a délutáni találkozás. Itt vannak. Halljuk hát akkor.
- János, János. Ha bármi köze lenne hozzá akkor nem négyszemközt akarta volna megbeszélni. - Mondta fennhangon Áts Feri.
- Legyen hát! Szerettem volna beszélni Áts Ferivel mert le akartam őt beszélni a holnapi harcról!
- Mi?! - Kiáltottak fel kórusban és úgy néztek rám mintha valami őrült lennék.
- Hogy mit akart? - Kérdezte nevetve Áts Feri és úgy tűnt mint aki tényleg nem tudja felfogni épp ésszel, hogy gondolhattam azt, hogy ez beválhat nála.
- Sára,tudja, hogy mi nem futamodunk meg. Harcolni fogunk mert harcolnunk kell. - Jelentette ki Boka.
- Semmi értelme harcolni, ugyanis a Grundnak hamarosan vége. Néhány napon belül építkezések fognak elkezdődni ott.
- Honnan veszi ezt? - Kérdezte Áts.
- Az eszközök amikkel megkezdik a munkálatokat már mind ott vannak a Grundon. Kérdezzék csak meg a Tótot ha nekem nem hisznek! Ő is tudja! - Tisztába vagyok vele. Nem ez volt az eredeti terv. Én nem akartam elmondani, hogy munkálatok fognak ott zajlani,de úgy tűnik másképp nem lehet meggyőzni őket.
- Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez fog történni. Van hát értelme a harcnak? - Láttam Boka arcán az elkeseredettséget és szomorúságot. Áts Feri csak hallgatott és a földet pásztázta.
- Az nem lehet...- Mondta Boka.
Ekkor a két pásztor kilépett a kórház ajtaján majd Áts szigorúan rászólt a fiúkra.
- Gyerünk fiúk! Indulás haza! Én később megyek...-Néztük ahogy elmennek majd ekkor az orvos izgatottan értesített minket, hogy Nemecsek felébredt és bemehetünk érte.