A Grund a fiúk és én

14.

Az alatt az idő alatt, amíg Boka iskolában volt azt se tudtam mit kezdjek magammal. Kérdeztem az édesanyjától, hogy segíthetek e valamiben a ház körül de nem szükségelte és azt mondta pihenjek csak nyugodtan. Így a délelőtt nagy részében azon tanakodtam, hogy vajon Gerébnek sikerült e beszélni Bokával és vajon ő, hogy látja ezt a helyzetet.

Dél tizenkét óra körül járt az idő, amikor meghallottam Boka érkezését. Mérhetetlenül izgatott lettem és legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De azt nem tehettem. Oda akartam menni de hallottam, hogy beszélget az anyjával és nem akartam megzavarni így végül a szobában maradtam amíg be nem jött. Amikor belépett az ajtón nem bírtam komolynak maradni és akaratomon kívül is elmosolyodtam. Az ő arca kissé elpirult. Talán zavarba lenne?

- Milyen volt a napod az iskolában? Fáj még a kezed?
- Eléggé fárasztó napom volt úgy érzem. És ami a kezemet illeti,ne aggódj. Már jobban van.- Ekkor enyhe mosolyra húzta a száját és leült mellém.
- És te? Teneked milyen napod volt eddig?
- Elég pihentető,viszont borzasztóan unalmas.
- Igazából ma délután megyek a Grundhoz a többiekkel. Ha akarsz eljöhetsz. Jót tesz egy kis frisslevegőt.- Vajon Boka átgondolta? Gerébnek tényleg sikerült volna meggyőznie? Vagy csak magával akar hurcolni,hogy ne legyen bűntudata amiért egyedül hagy?
- Szeretnék menni.
- Rendben. Kettőre ott kell lennünk.

Kettő felé járt az idő amikor elindultunk  Bokával. Rajtunk kívül még senki sem tűnt fel a láthatáron. Legalábbis aki a Grundhoz tartozik. Ahogy közeledtünk egyre inkább kivehető volt, hogy ott áll valaki a kapunál. Valaki aki vörösinget visel.
- Boka....- Kezdtem bele de ekkor megragadta a kezem.
- Ne félj, amíg itt vagyok semmi baj sem történhet.- Áts Feri állt a kapunál és mosolyogva figyelte ahogy közeledünk felé. Mégis mit akarhat?
- Sétálgatunk, sétálgatunk? A kis gerlepár. Őszintén szólva János.... én romantikusabbnak gondoltam önt. Ilyen helyre hozni randevúra egy ilyen finom hölgyet nos,nem épp egy elsőosztályú hely mit ne mondjak.
- Hagyjuk a mellébeszélést Áts. Halljuk hát mit akar? - Mondta Boka ezt egy egyszerű "nem érdekel mit mondtál az előbb"stílusban.
- Öntől nem akarok semmit. Várakozok. Várom, hogy megérkezzenek a társaim. Megmondtam János. Igényt tartok a helyre.
- Igényt tarthat rá akár élete végéig is. De ide be nem teszi a lábát egy vörösinges sem!
- Nem? Majd most meglátjuk. - Közben megérkezett Csele, Geréb meg Nemecsek,akik értetlenül nézték a jelenetet majd Áts Feri folytatta.
- Oh nocsak. Veréb társak gyülekeznek- Mondta ezt nevetve amitől Boka arckifejezése egyere inkább dühbe váltott át. Közben csónakos sietős léptekkel igyekezett a többiek felé majd dühében felkiáltott.
- Már megint mit akar itt ez az alak?!- Látszólag bármelyik pillanatban képes lett volna harcbaszállni.
- Már csak ez az Isten verése hiányzott.... nyugodjá le Ödönke!
- Megszólít de még a nevem se tudja a  tiszteletlen!
- Csónakos elég! Csak rosszabb lesz!- Kiáltott rá Geréb majd Áts Feri szórakozottan folytatta.
- Hát Geréb.... én nem csodálom, hogy inkább közénk állt. Én se bírnám hosszútávon ezek mellett.- Mondta ezt úgy, mintha a többiek mit sem hallanának az egészből. Vége. Geréb lebukott. Nem úgy ahogy kellett volna,de megtörtént.

Ekkor mindeki Geréb felé fordult. Boka pedig köpni nyelni nem tudott. Csak állt ott és őt figyelte abban reménykedve, hogy biztosan van valami magyarázat az előbbire. De én tudtam és Geréb is, hogy erre nincs semmiféle magyarázat.