A Grund a fiúk és én

16.

Boka döntését szó nélkül hagytam. Egyelőre. A hazafelé tartó úton nem szóltam hozzá. Nem haragtól vezérelve csak elmerültem a gondolataimban az üggyel kapcsolatban.

- Haragszol rám? - Kérdezte
- Mmmicsoda? Nem! Dehogy haragszom rád!
- Remélem. Tudd, hogy bármit teszek azt érted is teszem.
- Tudom....
- Nagyszerű, szóval szereted a süteményt?- Kérdezte kissé mosolyogva. Na de sütemény? Mégis mire akar kilyukadni ezzel?
- Micsoda kérdés ez? Persze, hogy szeretem- nevettem el magam kissé a mondat végére.
- A közelben van egy édességbolt. Ha szeretnéd veszek neked. - Őszintén szólva ennek kicsit megörültem. Rég ettem már édességet. De nem akarom, hogy Boka rám költse a pénzét.
- Rám ne költsd a pénzed.
- Az én pénzem arra költöm amire vagy akire én akarom. És tőled nem sajnálom,soha. Gyere menjünk. - Ekkor pedig ismét megfogta a kezem és úgy mentünk végig a városon. Boka megfogta a kezem. A keze annyira nagy az enyémhez képest. De kellemesen meleg és ez épp jó a bőrömnek. Úgy érzem biztonságot nyújt és ha fogja a kezem semmi rossz nem érhet. Talán ő is hasonlót érez.
Amikor megérkeztünk az édességbolthoz már besötétedett de jót sétáltunk szóval nem bántam.
- Mi a kedvenced? - Kérdezte
- Nem is tudom. Őszintén,nincs kedvencem, bármelyik megfelel. Tudod mit? Inkább lepj meg egy olyannal amilyennel te szeretnél és mivel lesni nem ér,kint megvárlak. - Tettem hozzá játékosan
- Szóval meglepetés. Hát jó. - Adta meg magát mosolyogva.
- De ne mozdulj innen,sietek.
- Rendben.

Amíg Boka bent volt addig a csendes, halvány fényében pompázó utcát figyeltem. Egy lélek sem volt már kint. Csend volt. Túl nagy csend, és sajnos már az idő is eléggé lehűlt. Egyszercsak hallottam, hogy valaki a nevemen szólít.
- Sára! - Rögtön felismertem a hangot. Igen,ez ő. Geréb. Nem hiszem el.
- Mit akar? - Mentem közelebb hozzá kissé távolabb a bolttól, hogy nehogy Boka meglásson minket.
- Mondhatom szép kis eset- Kezdett bele fennhangon a mondandójába.
- Én lebukom ön meg még a végén tényleg felhatalmazást nyer, hogy a Grundhoz csatlakozzon.
- Hiába sír a szája Geréb. Ön sem maradt egyedül. A vörösingesek barátja. Ezentúl miért érdekli ki Grund tag és ki nem?
- Igaz is.... én és a többi vörösinges úgy is elfoglaljuk a Grundot. Szóval nem számít,ha most be is veszik hamarosan úgy is távozásra kényszerülnek mindannyian. Talán már holnap.
- Kérem Dezső, azért annyira ne élje bele magát ebbe és egyébként is. A háborúra három nap múlva kerül sor.
- Ohh nem lesz itt semmiféle háború.
- Hogy micsoda? - Amikor ezt kimondtam Geréb elkezdett közeledni felém én pedig egyre csak hátráltam. Mégis mit akarhat ez? El akartam futni de hátulról a hajamnál fogva elkapott és egy hatalmas ütést éreztem a fejemen majd a következők pillanatban homály és sötétség vette uralma alá az elmém.