A Grund a fiúk és én

17.

Az est folyamán

Boka szemszöge:

A boltban miközben az édességárus összecsomagolta nekem a kért süteményeket hatalmas nyugodtságot éreztem, hogy Sára nem haragszik rám amiért szeretném kihagyni őt ebből a harcból. Legszívesebben kihagynám őt az egész ügyből és nem csak a három nap múlva esedékes harcból. Egyre inkább úgy érzem, hogy biztonságban kell tudnom őt. Nagyon érdekes lány,semmi kétség nem férhet hozzá. Eddig egy lány sem volt képes felkelteni az érdeklődésem,de ő nagyon megfogott. A jelenléte valahogy megnyugtat és képes vagyok más dolgokra is fókuszálni mellette. Mint most is. A számomra legfontosabb hely veszélyben van. A többiek mind nagyon izgatottak, én pedig itt állok egy édességbolt közepén, hogy boldoggá tegyem azt a lányt akit....akit.... valamiért nagyon kedvelek. Miután kifizettem a süteményt heves léptekkel indultam ki a boltból. Istenem, remélem Sára nem fázott meg nagyon. A legnagyobb "meglepetés" akkor ért,amikor Sárát nem találtam sehol. A hideg futkosott a hátamon és nem a szó szerinti hideg miatt,hanem a gondolattól, hogy mégis mi történhetett vele. Egyre szaporábban vettem a lélegzetem és úgy éreztem forog körülöttem a világ.
- Sára! - Kiáltottam a nevét hátha itt van a közelben és meghallja,de nem. Nincs itt. Valaminek történnie kellett. Sára nem menne el szó nélkül és főleg nem ilyen későn. Futó léptekben siettem haza ahogy csak tudtam. Talán hazament volna? De miért tette volna? Talán nagyon fázott. De nem is töltöttem sok időt bent a boltba.
Legbelül tudtam a választ de egy részem mégis reménykedett,de csalódnom kellett. Úgy rontottam be a házba mint egy őrült.
- Sára itt van?!- Kérdeztem zihálva anyámtól,aki annyira meglepődött a heves érkezésemre, hogy csak pislogott.
- Nem,nincs. Azt hittem együtt vagytok kint.
- Mennem kell! Meg kell keresnem! - Azzal a lendülettel becsaptam magam mögött az ajtót és őrült módjára futottam de azt se tudtam merre. Egy pillanatra végigfutott az agyamon, hogy talán visszament az árvaházba. De melyik árvaházba? Ahh nem azt kétlem. Önként és szó nélkül azt se tenné.
Futás közben megpillantottam az utcán Csónakost.
- Csónakos! Várjon!
- Hé papuskám,mi történt? Nem néz ki túl jól.
- Csónakos. Látta Sárát valahol?!
- Mmm nem,nem láttam. Miért talán eltűnt?!- Kezdett pánikba esni Csónakos is.
- Igen. Attól tartok. Igen .
- Először is. Hol látta utoljára Sárát?
- Az édességbolt előtt várt rám amíg én bent voltam- Tettem hozzá nyugtalanul.
- Ott nemrégiben én is elhaladtam és láttam Gerébet szinten arra lófrálni. Talán ő látta mi történt.
- Geréb....
- Tudom,nekem sincs ínyemre,de attól tartok most tőle kell segítséget kérnünk.
- Ha jól tudom, ilyenkor a füvészkertben szokott tartózkodni a vörösingesekkel.
- Oda kell mennünk.
- Induljunk! - Ha kell elmegyek az országhatárig vagy azon túl is. De meg kell találnom Sárát.