A Grund a fiúk és én

21.

Boka szemszöge:

Reggel különösen bágyadtan keltem és egyetlen porcikám se kívánta, hogy iskolába menjek. Főként nem akartam látni Gerébet a tegnap este után de tekintve, hogy osztálytársak vagyunk elkerülhetetlen a találkozásunk. De természetesen hű leszek a Sárának tett ígéretemhez és nem mondok semmit. Ezúttal próbáltam a lehető legcsendesebb módon közlekedni a házban, hogy még véletlenül se ébresszen fel Sárát. Ki kell pihennie magát, elvégre a múlt esti történtek biztosan megviselték ráadásul ma be kell fejeznünk az előkészületeket a Grundon a holnap esedékes harchoz. Annak ellenére, hogy folyton azt mondogatom magamnak, hogy csupán kedvelem őt,egyre inkább kezd kikörvonalazódni bennem az, hogy talán itt mégsem pusztán kedvelésről van szó hanem annál sokkal többről. Tegnap este amikor rátaláltam a füvészkertben túlságosan elragadtattam magam az örömtől majd belémhasított egy olyan érzés, hogy meg kell csókolnom. Nem is gondolkodtam. Csak azt tettem amit akkor úgy éreztem meg kell tennem. Érdekes, hogy Sára nem is tiltakozott,ha Csónakos nem szól közbe valószínűleg megtörtént volna. Vajon.... ő is azt érzi ami én?

Úton az iskola felé a ma esedékes Latin órai felelésen járt az eszem. Sajnos túl sok időt töltöttem a Grundon mostanában és aligha koncentráltam a tanulásra. Szünetekben átnézem még a jegyzeteimet. Megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle amennyire lehetséges. Ezen gondolataimból gyorsan kizökentettek azzal, hogy elálták utam. A pásztor testvérek voltak azok. Mégis mit akarhatnak ezek tőlem?
- Hallgatom hát. Mit szeretnének? - Kérdeztem unottan és cseppet sem komolyan véve őket.
- János, János hogyhogy így egyedül? - Kezdett bele az egyikük gúnyosan majd folytatta
- Merre van Sára kisasszony? Tán elhagyta valahol?
- Hagyd - Folytatta a másik.
- Hiszen te is tudod, Sára már Áts Feri után fut. Hiszen ma találkozni is fognak. Biztosan randevú. - Az utolsó szó sértette fülemet. Mégis honnan szedik ezt a rengeteg ostobaságot?
- Nem tudom miről beszélnek de megkérem önöket, hogy ne tartsanak fel csak azért, hogy provokáljanak- Jelentettem ki határozottan
- De hát mi csak az igazat mondjuk - Vonta meg a vállát az idősebb pásztor
- Pontosan. Ma délután négykor a Grund kapuja előtt fognak találkozni. - Tette hozzá a fiatalabb szórakozottan
- Ráadásul Gerében keresztül üzent Áts Ferinek. Még tegnap este. Úgy tűnik kedves Sára kisasszonyunk szeret szervezkedni a szövetségesei háta mögött. - Hirtelen temérdeknyi düh és értetlenség vette át az uralmat fölöttem. Sára ilyet nem tenne.
- Hazugság! Az nem lehet.... - Kiáltottam rájuk.
- Gondoljon amit csak akar. Nem kell hinnie nekünk,de majd meglátja. Méghozzá a mai nap folyamán.
- Mostmár elég volt! Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni ezt! Most pedig arra kérem önöket, hogy álljanak félre az útból! - Ekkor próbáltam áttörni közöttük de az idősebb pásztor megragadta a karom és fenyegetően a szemembe nézett.
- Tolakodunk? Tán kér a pofájába?
- Először és utoljára kérem meg önt. Engedje el a karom.
- Miért? Mi lesz? Mit fog tenni a hírhedt Boka János?
- Bármi is lesz az. Nem fog tetszeni.
- Igazán? Tegyen próbára! Mutassa meg, hogy igazi férfi! - Ebben a pillanatban olyasvalamit tettem amit soha azelőtt. Béketűrő ember vagyok és nem vagyok híve a verekedésnek de több a soknál amit ezek művelnek. Egyszeribe ökölbe szorítottam a kezem és teljes erőmből akkorát ütöttem az arcába az idősebb pásztornak,hogy ha a fiatalabb nem reagál gyorsan és el nem kapja hátulról, akkor a földre zuhant volna. A vér ömlött az orrából és fájdalmas jajgatás hagyta el a száját.
-  Átkozott! Eltört az orrom!
- Ezt még megbánja János! Tápászkodott fel a fiatalabb és mielőtt nekem ugrott volna felvett egy jókora követ a földről, hogy azt használja fegyverként ellenem. De ekkor nem várt dolog történt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki elémugrik de azzal a lendülettel már a földön is hevert eszméletlenül arcán pedig vér csordogált le.