A Grund a fiúk és én

3.

Nem tudom merre tartottam csak azt, hogy sürgősen találnom kell valami kevésbé feltűnő göncöt amit viselhetek. Nem szeretnék túlzottan nagy feltűnést kelteni de ebben a korban egy lány nadrágban nem hinném, hogy biztató jelenségnek minősülne ráadásul még egy átkozott cipőm se volt így mezítláb kellett szaladgálnom az utcán. Mondanom sem kell, hogy felejthetetlen egy élmény volt és nem épp pozitív értelemben. De hogyan szerezhetnék ruhát? Hol kellene keresnem? Nincs is pénzem.

Ahogy telt az idő a nap vége közeledtével valahogy a megfelelő öltözék vált a legkevésbé fontossá. Egésznap nem ettem egy falatot se, ráadásul nincs szállás ahol meghúzhatnám magam éjszakára. Most valahogy nem érdekel, hogy az emberek megbámulnak mert mezítláb és pizsamában mászkálok. Nem sokkal később már majdnem teljesen besötétedett én pedig leültem egy híd szélére és onnan kísértem végig figyelmmel ahogy a nap lenyugszik. Egyszer csak egy hangot hallottam a hátam mögül.
- A hölgynek nem az árvaházban kellene lennie?- Felismertem a hangot. Ez Boka hangja. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom és a szívem olyan hangosan és gyorsan dobogott mint még soha. Óvatosan hátrafordultam és felpillanatottam rá.
- Megengedi?- kérdezte,tőlem pedig csak egy bólintásra futotta. Ahogy leült mellém tekintettemmel végig őt követtem. Nem ült szorosan mellém. Megtartotta a tisztességes távolságot,nem tolakodott. Ezt nagyon tiszteltem benne, bár ha közelebb ült volna én azt se bántam volna.
- bánatosnak és gondterheltnek tűnik.- közölte közömbösen és tényszerűen. Nem tévedett, valóban az vagyok.
- Elnézést be sem mutatkoztam. A nevem Boka János. - tudom,s ha tudnád mi mindent tudok még rólad Boka János. De meg kell játszanom a szerepem.
- örülök, hogy megismerhetem önt János,az én nevem Illés Sára.
- Engedtessék megérkerdezni,de ön miért van mezítláb? És mi lenne ez az érdekes viselet?
- Ami ezt illeti,ez elég hosszú történet de talán egy nap elmesélem. - uff ez nagyon kínos - De most nekem is Engedtessék meg egy kérdést. Tegezhetem? - őszintén remélem, hogy ezért nem fog furán nézni rám és tudom, hogy alkalmazkodnom kellene de nem bírom őt magázni.
- Hát....ha kegyed ragaszkodik hozzá, rendben van. - megengedte, hatalmas kő esett le a szívemről.
- És most Sára. Kérlek mesélj arról mi történt veled. Beteg vagy? Szó szerint eszméletlenül feküdtél a Grund kapuja előtt és egyszerűen nem tudtuk hovátenni ezt a helyzetet.
- Őszintén szólva,fogalmam sincs mi történt velem. Nem vagyok beteg,engem is váratlanul ért ez az eset.
- Ettől függetlenül szerintem jobb lenne ha látna egy orvos is.
- ahh nem dehogy arra semmi szükség - néztem rá kínosan. Mégcsak az kéne, hogy egy orvos is belefollyon ebbe az egész ügybe. Van elég bajom így is. Boka kissé aggódva nézett rám ami meglepett tekintve, hogy ő a könyv alatt mindig is egy kemény kapitány szerepét töltötte be. Persze a látszat néha csal, Boka egy nagyon is érzelmekkel teli fiú csak nem szokása kimutatni.
- Kezd hűvös lenni,ideje hazaindulni- állt fel én pedig frászt kaptam a gondolattól, hogy egyedül maradok és idegességemben össze vissza kapkodtam a fejem.
- Jobb lenne Sára ha te is elindulnál,nem szerencsés sötétben idekint egy ilyen fiatal lánynak.
-Igen,tudom....- mondtam ezt eléggé megszeppenve
- Valami baj van? - kérdezte, és ezúttal olyan aggódást véltem felfedezni a hangjában mint még soha.
- Boka....- kezdtem bele a mondandómba de ekkor már eleredtek a könnyeim és nem tudtam semmit tenni ellene.
-Sára, én.....kezdek komolyan megijedni. Nem akarsz visszamenni oda,igaz? - kérdezte én pedig a tekintetemmel a földet pásztázva intettem a fejemmel egy nemet. Majd felnéztem és láttam Bokán, hogy most nagyon gondolkozik valamin.
- Ez esetben - kezdett bele de mintha még ő maga sem lenne biztos abban, hogy kimondja e azt amire most készül - ha nem származik belőle problémád és szeretnéd,eltölthetsz nálam egy két éjszakát.
- Ezt komolyan mondod? - kérdeztem szippogva
- igen! - válaszolt határozottan, talán határozottabbra sikerült mint amilyenre tervezte.
- Szeretnék élni ezzel a lehetőséggel, elfogadom az ajánlatot.
- Akkor induljunk hát.
- De várj! A szüleid...nem lesz probléma?- szóltam közbe kissé félénken.
- Megbeszélem velük. A szüleim nem rosszindulatúak, látni, hogy segítségre van szükséged,hidd el ha rajtuk múlik nem maradsz támasz nélkül.- Komolyan ilyen kis elesettnek tűnők? Nem számít, legalább néhány napig nem kell az alapvető létszükségletek hiányáért aggódnom.
Így történt hát, hogy a következő utam Boka János házához vezetett