A Grund a fiúk és én

25.

-Elnézést. Nem akartalak megijeszteni - Nézett rám bűnbánó arccal és sejtettem, hogy ki lehet. Róza Amália. Valóban szép volt. Látván elegáns megjelenését megértettem, hogy a nők ebben a korban miért szerettek nagy hangsúlyt fektetni az öltözködésre. Ki ne akarna ilyen csinos lenni? Amália kék szemét a földre szegezte kontyban lévő szőke haját pedig  kibontotta majd tekintetét felemelte és rámnézett. Nem látom a délebédhez előkészített ruhám- szólt puhatolózva
- Oh bocsánat. Annyira elmerültem a gondolataimban takarítás közben, hogy teljesen megfeledkeztem róla. - Ekkor enyhe mosoly jelent meg az arcán majd folytatta.
- Deák Róza -Amália vagyok - Látván, hogy nem dühös rám nyugodtság öntötte el a lelkem.
- Illés Sára - Amikor kimondtam a nevem udvariasságból a kezem nyújtottam de néhány másodperccel később rájöttem mekkora ostobaság volt ez,hiszen itt a nők nem fognak kezet. Mégis Amália óvatosan a kezemért nyúlt és meglepetten de elfogadta a kézfogást,majd folytatta
- Örülök. És remélem nem probléma ha tegeződünk.
- Dehogy probléma! - Ez a lány nagyon szerénynek és barátságosnak tűnik. Ráadásul gazdag, befolyásos családból származik.

Amália az ebéd után megkeresett és beszélgetni akart velem, mondván, hogy szeretne jobban megismerni. Eléggé kellemetlenül érintett tekintve, hogy az itt lévő életem egy hazugság de nem mertem nemet mondani főként,hogy ő a ház urának lánya. Megtudtam róla, hogy édesanyja meghalt, amikor négy éves volt. Édesapja nem igazán törődik vele. Nincsenek barátai, viszont van egy bátyja de ő vele sincs igazán jó kapcsolata. Főként miután az apja hónapokkal ezelőtt elküldte őt a háztól, hogy egyetemre járjon,Amália oktatásáról pedig hallani sem akart. Tervei szerint egy két éven belül férjhez adja lányát. Sajnálattal hallgattam végig Amália múltját és sorsát is és hálás voltam amiért én nem ebbe a korba tartozom. Olyan jól beszélgettem vele, hogy aligha tűnt fel, hogy lassan két óra és indulnom kell. Elköszöntem volna tőle de rámszólt.
- Várj! - Kérdőn néztem rá ő pedig ezúttal halkabban szólt.
- Esetleg...mehetnék veled vásárolni?
- Igazából még volna egy két elintéznivalóm azon kívül is és hát...
- Nem leszek lábalatt! Csöndben leszek és meghúzom magam...- Látván bizakodó arcát a lelkiismeretem valamiért nem hagyott nyugodni. Szívből sajnáltam ezt a lányt és nem akartak megbántani. Talán jobb ha beavatom a Grund dologba.
- Rendben - Sóhajtottam az ő arca pedig megtelt vidámsággal és hálával. Útközben meséltem neki a Grundról,a fiúkról és az ott készülő dolgokról. Elmondtam, hogy mennyire fontos ez a hely a fiúknak és mennyire szomorú, hogy elveszik tőlük.
- Ez az úgynevezett Grund, mit mondtál,hol is van pontosan?
- A Pál utcában
- Oh igen! Már emlékszem, ő is említette!
- Tessék?
- Micsoda? - Szólt zavarodottan majd elfordította fejét és szégyenlősen de válaszolt.
- Úgy értem, már emlékszem. A Pál utca.- Nem akartam tovább firtatni a dolgot mivel látszólag eléggé szégyellte magát és megérkeztünk a Grundhoz.
- Maradj itt. Megpróbálom meggyőzni a fiúkat, hogy a mai nap mint vendég bejöhetsz-e a Grundra.
- Nagyon köszönöm - Ekkor beléptem a kapun és rögtön szembe találtam magam Bokával. Látszólag ő is most érkezett.
- Szia, Sára. Örülök, hogy itt vagy - Szólt halkan és egy fájdalmas mosoly ült az arcán én pedig legszívesebben a nyakába borultam volna.
- Szia Boka.
- Hallom nem vagy egyedül. Ki van a kapu előtt?
- Egy barátom - Amikor ezt kimondtam egy kicsit bizonytalan voltam mert nem tudom, hogy néhány óra ismeretség után mennyire számíthat valaki a barátomnak.
- Mit keres itt? - Gyorsan elmondtam Bokának, hogy kicsoda Amália és mi közöm hozzá.

- Nos,ha rajtam múlik egy gyűlés erejéig maradhat. De a fiúk akarata is számít. Egy gyors szavazást kell tartanunk ez esetben.
- Legyen hát - Mondtam és hatalmas kő esett le a szívemről. - Boka kinyitotta a kaput és betessékelte Amáliát. Látszólag még ő is meglepődött, hogy egy ilyen finom hölgy lépi át a Grund kaput. Csak ne nagyon élje bele magát...