A Grund a fiúk és én

9.

A fiúk csodával határos módon megengedték, hogy ott maradjak amíg folyt az elnökválasztás. Igaz, én nem szavazhattam, elvégre nem vagyok tag. Nyilván tudtam, hogy Boka fog nyerni de tettettet izgalommal vártam ki az esemény végét. A választás végén Boka boldog és büszke volt, én pedig nem győztem gratulálni neki.

Már hazafelé tartottunk, én pedig mindvégig az elkövetkezendő eseményeken gondolkodtam. Tudtam,a holnapi napon Rácz tanár úr számonkéri a fiúkat az egylettel kapcsolatban ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy Geréb áruló. Muszáj figyelmeztetnem őt valahogy anélkül, hogy gyanúsnak találna. Szerettem volna belekezdeni a beszélgetésbe de Boka megelőzött.
- Feltűnően csendes vagy. Valami baj van? - kérdezte és felfedezhető volt a hangjában egy kis aggódás.
- Nem,semmi baj.
- Ez biztos?
- Teljesen
- Rendben. De ne feledd,ha bármi baj van itt vagyok és ketten el tudjuk intézni a problémát.
- Tudom.... nagyon fáj a kezed? Nagyon rosszul néz ki.
- Kicsit,de kibírom.
- Igazából szeretnék beszélni néhány dologról.- Kezdtem bele.
- Hallgatlak - Mondta a szemembe nézve aminek hatására a szívem gyorsabban vert. Az már biztos, hogy Boka gyönyörű szempárral büszkélkedhet. Egyetlen pillantásával képes elsodorni magával. Istenem,azt hiszem az érzéseim kezdenek komolyabbra fordulni iránta. De félek. Félek mert tudom, hogy ez a szerelem fájni fog. Ugyanott vagyunk mégis egy világ választ el bennünket. Ha nem szeret viszont azt képes lennék elviselni,de fáj belegondolni, hogy ha egy nap hazatérek, akkor soha többé nem láthatom.
- Tudom, hogy ez furán fog hangzani,de kérlek hallgass végig,vedd komolyan amit mondani fogok még akkor is ha őrültségnek fog tűnni. - Boka ekkor már gyanúsan méregetett és csak a kíváncsiságot tudtam leolvasni az arcáról.
- Miről van szó?
- Holnap mondd meg a fiúknak, hogy rejtsenek el minden olyan kelléket, amely bizonyosságot ad a gittegylet létezéséről. És bármit is fognak kérdezni,mindent tagadniuk kell. - Bokát valóban megleptem ezzel. Teljesen értetlenül bámult rám és közben a szavakat kereste.
- Ne haragudj,de nem értelek. Mégis honnan veszed, hogy bárki is számonkérné őket?
- Az nem számít de attól tartok valóban így lesz. - Láttam, hogy tényleg nem tudja hovatenni az előbb hallottakat,csak a gondolataiban merült el és az út további részében végig csak hallgatott. Azt hiszem a Gerébbel kapcsolatos dologgal várok még,de nem sokáig.
Amikor beléptünk a házba Boka édesanyjának arca rögtön felderült,de ez is csak addig tartott amíg meg nem látta fia kezét.
- János,a kezed! Mi történt?!
- Édesanyám, kérem nyugodjon meg.
- És mégis hogyan?! A kezed csupa vér meg seb. Gyorsan hozok vizet,ezt azonnal el kell látnunk. - Kiszaladt a konyhába de csalódnia kellett mert nem volt több víz a háznál.
Boka mindeközben nagyokat sóhajtott és látni lehetett rajta, hogy csak azt várta, hogy vége legyen ennek az egészennek. Egy biztató mosolyt küldtem felé amit viszonzott,ez hatalmas melegséggel töltötte el a szívem. Megsérült és nincs jól. Ennek ellenére higgadt, csendben és büszkén tűr,nem panaszkodik. Nagyon tisztelem ezért.
- Nincs több víz. Vizet kell hoznom a közeli kútról - Már épp indulni készült de megállítottam.
- Kérem! Hagyja csak. Majd én hozok vizet, ön maradjon csak a fiával most.
- Biztos vagy benne? Tudod legalább merre van a kút?
- Ne aggódjon, tudom merre van. Számtalanszor elhaladtam már mellette.
- Hát jó - mondta és egy jó nagy vödröt adott a kezembe majd elindultam.

Próbáltam gyorsan megtenni az utat de sietségem ellenére se tudta valami,vagyis inkább valaki elkerülni a figyelmem. Pontosabban Geréb Dezső. Úgy tűnt ő is elég sietősre fogta és felém közeledett. Mit akar ez? Ennek ellenére figyelmen kívül hagytam és megérkeztem a kúthoz de sajnos Geréb szintén.
- Hölgyem! Mit ne mondjak, ön aztán tud gyalogolni - ezt mondván úgy lihegett mint aki lefutotta a maratont
- Hagyjuk a mellébeszélést Dezső. Mondja,mit akar?
- A helyzet az, hogy beszélnünk kell.- Mondta ezt szemembe nézve azzal a megvető tekintetével.