Boka édesanyja örült az érkezésemnek,ami igazán jól esett a lelkemnek. De legfőképp jó érzéssel töltött el, hogy ma este végre Boka mellett hajthatom álomra a fejem. Persze csak titokban, elvégre nem szabadna egy ágyban aludnunk, mégha csak ártatlan alvásról van szó még akkor sem.
Csend volt már a szobában,csupa csend és sötétség. Csak a hold és csillagok fényei töltötték be a szobát, miközben annak a fiúnak a mellkasára hajthattam a fejem akit mindennél jobban szeretek s kinek szívdobogása mindennél kedvesebb számomra.
- Szeretlek - Mondta lágy hangon Boka miközben felült és szemembe nézett
- Én is szeretlek- válaszoltam kissé elpirulva,majd lágyan megsimogatta az arcom és kezében tartotta azt,majd jól végigmérte még abban a halvány fényben is.
- Gyönyörű vagy - Izgatottságomban erre már nem tudtam mit felelni csak próbáltam kiélvezni annak minden pillanatát, ahogy ajkaim simogatja. Tudtam mi jár a fejében,az enyémben is az volt. Vajon illendő lenne ha én csókolnám meg őt először? Vajon mit szólna hozzá? Hagyjam inkább rá?
Látszólag túl késő volt ezen gondolkodni,ugyanis mire észbe kaptam Boka ajkait éreztem az enyémen. Leírhatatlan gyönyör és boldogság. Mindössze ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni azt ami akkor játszódott le bennem. Csókjában éreztem szerelme igazi erejét,azt amit szavakkal soha nem tudott igazán elmagyarázni,beleborzongtam de élveztem. Teljesnek éreztem magam.
YOU ARE READING
A Grund a fiúk és én
FanfictionA 15 éves Sára kedvenc könyve a Pál utcai fiúk. Annak ellenére, hogy ez egy kitalált történet szívén viseli a fiúk sorsát és bármit megtenne, hogy segítsen rajtuk, többek között megakadályozná Nemecsek Ernő halálát. Egy különös balesetnek köszönhető...
